A Szentendre-Visegrádi-hegység legmagasabb csúcsáról, Dobogókőről különösen szép kilátás nyílik a Dunakanyarra, de tiszta időben régi határhegységünk, a Tátra sziluettje is kivehető innen. A Dobogókővel szemközt, a Duna túlpartján fekvő Börzsönyre is tátrai sors várt, mert a féktelen étvágyú, új északi szörnyállam, Csehszlovákia be akarta kebelezni ezt a hegységünket is. Sőt, területi követeléseik alapján Esztergom, Vác és Miskolc vonalában húzódott volna a csehszlovák–magyar határ, tehát a Mátra és a Bükk sem úszta volna meg, hogy fel ne szabdalják. Mindez végül nem történt meg, ám Dobogókő 1920-ban a nagy ország közepéről egyszeriben az új kis ország peremére került.
Szép színes képeslapunk még a nagy országcsonkítás előtt jelent meg 1911-ben, kiadója pedig maga a Magyar Turista Egyesület. A felvételen látható emeletes kőház is e szervezet kezdeményezésére készült el 1906-ban 42 hálóhellyel, állandó gondnok működtette konyhával, étteremmel. A hely maga volt a kis ős-turistaparadicsom! A menedékház az egyesület első elnökéről, a magyar turistaság úttörőjéről, a híres fizikus-báróról, Eötvös Lorándról kapta a nevét.
Dobogókő ma is turisztikai központ és nemzeti zarándokhely, ahol számtalan meditációra alkalmas helyszín található. Itt halad keresztül az Országos Kéktúra és a Mária út, illetve a Magyar Zarándokút is. A legendás menedékház pedig ma is áll, őrzi a régi turisták, a nagy elődök emlékét, akik még az integer ország tájait kémlelték innen, 700 méter magasból a „tenger felszíne fölött”.
