A tudomány fejlődése következtében kiderült ugyanis, hogy a nagyrészt élénk színű halak családjába tartozó ajakosfajták színe megváltozik, amikor fiatal egyedekből felnőttekké válnak. Noha sok faj fiatal egyedei hasonlítanak egymásra, a felnőtt egyedek viszont megkülönböztető tulajdonságokkal rendelkeznek. Ezért is gondolják többen úgy, hogy nem Najeeb az első, aki megfigyelte ezt a halfajt.
Yi-Kai Tea, a Sydney Egyetem doktorandusza legújabb kutatásában is azt vizsgálta, hogy az említett faj felnőtt és fiatal egyedeinek részletei miben hasonlítanak és miben különböznek, így elemezte a halak hátúszóját támasztó tüskék magasságát, megszámolta a pikkelyeket és katalogizálta a felnőtt hímek színeit. Eredményei alapján pedig világossá vált, hogy az ajakos, felnőtt hímek egyedi színmintázattal rendelkeznek, beleértve az élénkbíbort, az őszibarackot, a narancssárga-rózsaszínt és a sötétlilás-vöröset.
E kutatás eredményein felbuzdulva, nemrégiben a Hope for Reefs és a Maldív-szigeteki Tengerkutató Intézet kutatói megvizsgálták a Maldív-szigetek alkonyzónájának néhány zátonyát. Ezek a zátonyok 50–150 méter mélységben helyezkedhetnek el az óceán felszíne alatt, és egyedülálló környezetet biztosítanak a halak, például az ajakosfajok számára is.
Az új eredményeknek köszönhetően a merülésekkor a kutatók több rózsafátyolos ajakos halat, valamint legalább nyolc lehetséges új halfajt találtak.
Éppen ezért a Kaliforniai Tudományos Akadémia és a Maldív-szigeteki Tengerkutató Intézet folytatja együttműködését, hogy a jövőben további zátonyokat tárjanak fel, hogy minél jobban megérthessék és megvédhessék a tengeri ökoszisztéma mélységeit és azok lakóit.
Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.
Borítókép: Illusztráció (Forrás: Twitter)
