Gyimesnél súg az ezeréves határ

1905 táján hagyhatta el a nyomdát ez az igen szép állapotban megőrzött gyimesi képeslap.

1905 táján hagyhatta el a nyomdát ez az igen szép állapotban megőrzött gyimesi képeslap. A felvételen a Tatros folyó hídján, a Rákóczi-vár alatt robog a gőzős az ezeréves magyar határon, az akkor még félvállról vett Románia felől. Pedig Orbán Balázs már 1868-ban figyelmeztetett: itt, a gyimesi vámnál „már Moldova határa kezdődik ronda vámépületeivel, lomha határőreivel, új Dacia nyomorúságos voltának szembeszökő képét mutatván fel. […] az oláh kormánynak még nem volt ideje útcsinálásra, és a közlekedés könnyitésére gondolni […] és ezen önmagát is kormányozni képtelen nép, ezen a természet minden dús áldásai mellett is szánandó, nyomorban tengődő kiskoru nemzet, mégis foglalások és terjeszkedésről ábrándozik, másé után sovárog, midőn a magáénak sem tud gazdája lenni. – Valójában ki e népet közelebbről ismeri, annak csak szánó mosolyt von ajkára a »Daco-Romania« oly igen hánytorgatott eszméje. Erkölcsileg és anyagilag elsüllyedt, önmagával tehetetlen nép még soha művelt, erős népet be nem olvasztott, le nem igázott.”

Bár a legnagyobb székely időben megérezte a veszélyt, mégis lehetetlennek tartotta azt, hogy a románság ránk törjön. Pedig a „román ideál” Dnyesztertől Tiszáig tartó álmát, azaz Dákó-Románia konkrét eszményét már 1860-ban felvázolta Cuza fejedelemnek Alexandru Papiu Ilarian. Az erdélyi születésű román politikus, jogász, történész és akadémikus munkájának sarokpillére a haderő erősítése, a nép szellemi mozgósítása, a diplomáciai stratégia meghatározása és az oktatási rendszer erősítése volt – ez utóbbi az akkori Oláhország határain túlmutatóan is. S lám: néhány évtized alatt a nagyromán álom részben meg is valósult.

A gyimesi átjáró ma az egyik legfontosabb történelmi zarándokhelyünk. Itt áll a régi magyar vasút legkeletibb őrháza is, amely elé legelőször 2008-ban futott be Budapestről a Székely gyors legendás mozdonya. A címeres Nohab ugyanazon a pályaszakaszon érkezett, amelyen a mi gőzösünk is pöfögött egykoron a vár alatt.

Az Időutazás a magyar múltba 81. részében egy 19. századi képeslap röpít el bennünket a régi Miskolcra.

Borítókép: „Üdvözlet Gyimesről – Vasuti hid és várrom. Kiadja Bermann Volf, Gyímes.” (Fotó: Balázs D. Attila gyűjteménye)

A sorozat további epizódjait ITT tekinthetik meg.