Nicholas Skopal, az Ausztrál Nemzeti Egyetem régésze elmondta, hogy nem tudják, ki készítette az óriási korsókat, és azt sem, hogy az alkotók hol éltek.
Az sem teljesen világos, hogy mire szolgáltak az óriási edények, de a régészek úgy vélik, „a temetkezési gyakorlattal hozhatók kapcsolatba”.
Skopal szerint az Északkelet-Indiában élő naga nép mesélt olyan történeteket, amelyek szerint az asszámi korsókban emberi hamvakat, gyöngyöket és egyéb tárgyi emlékeket találtak. Thakuria azonban a BBC-nek arról számolt be, hogy a régészcsoport már üresen bukkant rá a kőkorsókra. Hozzátette, hogy a korsóknak egykor valószínűleg fedelük is volt.
A következő lépés az lesz, hogy kiássák és alaposan megvizsgálják a kőkorsókat.
Asszámban eddig tíz, ilyen kőkorsókat rejtő helyszínt tártak fel, ahol több mint 700 kőkorsót találtak. Thakuira szerint a kőedények Kr. e. 400 előtt készülhettek.A kutatók megjegyezték, hogy Asszámnak csak kis részén keresgéltek, úgyhogy valószínűleg kiterjedtebb kutatással további ilyen helyszíneket lehetne még felfedezni.
Skopal annak a veszélyére is felhívta a figyelmet, hogy minél jobban húzódik a felkutatásuk, annál inkább nő az esélye, hogy elpusztulnak a leletek, mert a térségben egyre több erdőt vágnak ki, hogy gabonát termesszenek.
Laoszban 2016-ban találtak korsókat, amelyekről úgy gondolják, hogy legalább kétezer éve helyezhették el őket Sziangkhuang tartományban. A kutatók akkor három különböző típusú temetkezést fedeztek fel: gödrökbe helyezett csontokat, amelyek tetején egy nagy mészkőtömb volt, kerámiaedényekbe temetett csontokat és egy sírba temetett testet.
Skopal szerint az Asszámban és a Laoszban talált edények mérete és struktúrája hasonló. Az alakjuk tekintetében azonban van némi eltérés: az asszámiak inkább gömbölydedek, míg a laosziak inkább hengeresek.
