időjárás 31°C Huba 2022. augusztus 19.
logo

Kovács Zoltán: A helyszíni szervezők mérlegelésére bízzuk a fővárosi rendezvények megtartását

Új helyen Európa éléskamrája

Ötvös Zoltán
2022.06.02. 10:41 2022.06.02. 10:44
Új helyen Európa éléskamrája

Az európai gabonatermés Északkelet-Európában nő a legdinamikusabban – állapították meg a BME, a Corvinus, az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont és az ELTE kutatói. Az északi térség gabonaféléi ugyanis kevéssé érzékenyek az éghajlatváltozásra, a keleti régió korábban viszonylag elmaradt gazdaságai pedig gyorsan tudnak növekedni. Az elemzés a Nature lapcsalád Scientific Reports folyóiratában jelent meg.

Évszázadokon át Magyarországot tartották Európa éléskamrájának, az utóbbi évtizedekben Nyugat-Európa országai voltak a legfőbb gabonatermelők. A trendek azonban azt mutatják – olvasható a Corvinus közleményében –, hogy Északkelet-Európa a most zajló változások nyertese lehet: az ottani hozamok növekedése ugyanis túlszárnyalja a kontinens többi régióiban mért értékeket. A magyar kutatók a Világbank adatait elemezve két mélyreható területi átalakulást azonosítottak az európai gabonatermesztésben: egy északi és egy keleti irányút.

Az északi irányú változások motorja a globális éghajlatváltozás, amely a termőterületek és termésátlagok növekedési súlypontját az elmúlt évtizedekben északi irányba tolta.

A melegedő éghajlat miatt a kukoricát olyan északi országokban is elkezdték termeszteni, ahol korábban nem, például Dániában. Ennek a gabonának a termőterülete ugyanakkor a búzáéval együtt a felére csökkent Olaszországban, kétharmadára Görögországban. Portugáliában mindkét gabonaféle termelése szinte teljesen megszűnt.

Az országos adatok értékelése alapján a növekvő július-augusztusi hőmérséklet-maximumok 1961–1990 között csak Franciaországban, Bulgáriában és Albániában gyakoroltak (statisztikai értelemben) jelentős negatív hatást a kukorica terméshozamaira, míg 1993–2017 között lényegében minden európai kukoricatermelő országban

– tájékoztatott Pinke Zsolt, az ELTE tudományos főmunkatársa, a kutatás vezetője.

A kutatók másik fő megállapítása, hogy a kelet- és a közép-európai mezőgazdaság technológiai felzárkózása az európai gabonatermesztés súlypontját nyugatról keleti irányba húzza, itt gabonadömping alakult ki. Kelet-Európa magas gabonatermelési potenciáljához az is hozzájárul, hogy a világ legtermékenyebb felső talajai (a csernozjomok és a füves puszták talajai) hatalmas területeket borítanak a régióban, és ezek enyhíteni tudják a Közép- és Kelet-­Európára jellemző kontinentális éghajlathoz kapcsolódó szélsőségeket.

A Kárpát-medence országaiban, köztük Magyarországon is látványosan javultak a búza és a kukorica termésátlagai. Térségünk azonban rendkívül kitett a nyári aszályoknak. Ez lényegesen behatárolja a búza és a kukorica elérhető maximumát. A legfrissebb kutatások szerint Magyarországon elértük a potenciálisan elérhető hozamok 50-60 százalékát nem öntözött búzában és 60-90 százalékát nem öntözött kukoricában

– tudtuk meg Pinke Zsolttól.

A hazai és Kárpát-medencei termésátlagok alakulásában fontos a csapadék, de az aszályok limitáló hatása európai és globális kitekintésben is nagyon magas. Erre a kihívásra az öntözés nagyarányú fejlesztése nem nyújt reális alternatívát. Az ELTE tudományos főmunkatársa szerint igazi megoldás a vízvisszatartás.

Az egykori ártereken létesült szántóföldek védelme érdekében éves átlagban a Balatonban tárolt vízmennyiségnél több vizet terelünk a folyókba a belvizes területekről és vezetünk le az árvízi hullámok idején. Az időleges víztöbblet (árvíz és belvíz) döntően a téli és kora tavaszi hónapokban alakul ki, amikor a párolgás alacsony intenzitású. Ha nem vezetnénk el ezt a vizet, annak nagy része idővel a talajba szivárogna, enyhítve a környező mezőgazdasági területek és a természetközeli növényzet nyári vízhiányát. Ennek a technológiának világszerte komoly előretörése figyelhető meg

– tájékoztatott az ELTE munkatársa, aki szerint a ma szántóföldi művelés alatt álló, belvíznek és aszálynak egyaránt leginkább kitett egykori alföldi árterek többségén a termésátlagok a hazai legalacsonyabbak között vannak. Ezen szántóföldek termelését ráadásul jelentős ár- és belvízvédekezési költségek terhelik. Ezzel szemben a gyenge agráralkalmasságú egykori árterek restaurációjával, azok víztározóként való használatával ár- és belvízvédelmi kiadások százmilliárdjait takaríthatnánk meg. Javaslatot is készítettek egy vízvisszatartó zónarendszer kialakítására a Tiszántúlon elterülő csaknem tízezer négyzetkilométernyi területen.

Az európai mezőgazdaság számára mostanra prioritássá vált az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és különösen a hőhullámokhoz való jobb alkalmazkodóképesség. Kelet-Európában az utóbbi évtizedekben ugyanis több tíz millió hektárnyi termékeny talaj szenvedett el katasztrofális eróziót az aszályok, az édesvízkészletek csökkenése és az iparosodott mezőgazdaságban a nem megfelelő földművelésből eredő talajromlás miatt

– érvel a szakember.

Változások kora

A kukoricatermés legnagyobb növekedését Litvánia (385 százalék) és Fehéroroszország (213 százalék) produkálta, a búzatermés a legnagyobb mértékben Lettországban (92 százalék), Észtországban (87 százalék) és Litvániában (86 százalék) nőtt 1993–1997 és 2013–2017 között. Lengyelország és Oroszország – amelyek hagyományosan kukoricaimportőrök voltak – jelentős exportőrökké váltak. Ukrajna és Oroszország az elmúlt három évtizedben került a világ tíz vezető kukoricatermelője közé. 2013–2017 között az évi 27 millió tonna ukrán kukoricatermés majdnem kétszerese volt Franciaországénak, amely korábban Európa vezető kukoricatermelője volt. Ukrajna és Oroszország esetében a jelenleg zajló háború jelentősen átírhatja az adatokat.

Borítókép: Belarusz gazda gabonát vet. Felértékelődnek a világ legtermékenyebb talajai (Fotó: Europress/AFP)

 

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.