Mikrogravitáció jelentős hatásokkal

A Nemzetközi Űrállomáson repült tizenhét űrhajós csontvesztéséről megjelent tanulmány segítségével jobban megérthetők az űrlét emberi testre gyakorolt káros hatásai, illetve hogy miként mérsékelhetők azok. Utóbbiak kulcsfontosságúak lehetnek a tervezett holdbázisnál, illetve a régóta várt Mars-utazás során.

GMT172_10_35_Samantha Cristoforetti_Yoga Day

Tizennégy férfi és három női űrhajós vett részt a kutatásban, átlagos életkoruk 47 év volt, útjuk átlagosan öt és fél hónapig tartott. Az űrhajósok az elmúlt hét évben repültek. A tanulmány nem adta meg a nemzetiségüket, de az adatok az amerikai, a kanadai, az európai és a japán űrügynökségtől származtak.

Egy évvel a Földre való visszatérés után az űrhajósoknak átlagosan 2,1 százalékkal csökkent a sípcsontjuk csontsűrűsége, és 1,3 százalékkal volt kisebb annak szilárdsága. A csontvesztés azért következik be, mert a terhet viselő csontok nem hordoznak súlyt az űrben.

Tudjuk, hogy az űrhajósok csontszerkezete változik a hosszú távú űrrepülések során. A tanulmány újszerűsége az, hogy hazatérésük után egy évig követtük az érintetteket, hogy megnézzük visszaáll-e az eredeti állapot

– idézte a Reuters.com Leigh Gabelt, a Calgaryi Egyetem professzorát. A Scientific Reports folyóiratban múlt héten megjelent tanulmány szerint a tapasztalt csontvesztés nagyjából annyi volt, mint amennyit az idősebb felnőtteknél két évtized alatt a Földön kimutatnak. A mérések alapján az űrbéli csontvesztésnek csak a fele épült vissza a repülést követő évben.

A mikrogravitáció számos testrendszert érint, hat az izmokra és a csontokra. A szív és az érrendszer is sok változáson megy keresztül. A sugárzás szintén komoly aggodalomra ad okot, mivel a kanadai professzor szerint minél jobban eltávolodunk a Földtől, annál nagyobb a napsugárzásnak való kitettség és a rák kockázata. Az adatok szerint a hosszabb űrmissziók nagyobb csontvesztést okoznak.

Az is bebizonyosodott, hogy az űrállomáson végzett edzés hatékony az izom- és csontvesztés megelőzésében.

– Sok mindent még mindig nem tudunk arról, hogy a mikrogravitáció milyen hatással van az emberre a hat hónapnál hosszabb űrmissziók során, valamint a hosszú távú egészségügyi következményekkel kapcsolatban is vannak kérdéseink – mondta Gabel, aki nagyon reméli, hogy a csontvesztés a hosszabb küldetések során elérve bizonyos maximumot nem folytatódik, de ez csupán sejtés.

Az amerikai űrügynökség tervei között szerepel, hogy legkorábban 2025-ben újra ember lép a Holdra. Ha sikerül, ez lökést adhat a régóta tervezett emberes Mars-utazásnak. A hosszú űrutazás alatt az emberi testet érő kihívásokra való felkészülést az előbbihez hasonló elemzések segíthetik.

Borítókép: Jóga a Nemzetközi Űrállomáson. (Fotó: NASA)