A feltételezések szerint a tűzhasználat legalább egymillió évre nyúlik vissza, körülbelül arra az időre, amikor a Homo habilisból (ügyes kezű ember) elkezdett kialakulni a Homo erectus (felegyenesedett ember).
A „főzési hipotézisnek” nevezett elmélet szerint a tűz használata fontos szerepet játszott evolúciónkban, nemcsak azért, mert lehetővé tette, hogy az ősök kevésbé legyenek kitéve az időjárási viszontagságoknak, hanem azért is, mert a korábbinál jobb vadászeszközöket készíthettek, illetve a húsok sütése is kedvező változást hozott.
Utóbbi nemcsak a kórokozókat pusztítja el, hanem hatékonyabbá teszi a fehérjeemésztést, megnyitva az utat az agy növekedéséhez. Az egyetlen probléma ezzel a hipotézissel az adatok hiánya: a hagyományos módszerekkel legfeljebb kétszázezer évvel ezelőtti tűzhasználatra sikerült bizonyítékot találni. Bár vannak jelek a félmillió éves tüzekre, a világon mindössze öt ilyen ősi tüzes lelőhely ismert.