A körbevezetett újságírók kifejezetten értékelték, hogy a CIA központ nem akarja elhallgatni a rosszul sikerült akciókat, így pontosan bemutatásra kerül, hogyan bukott meg Fidel Castro likvidálása a Disznó-öbölbeli konfliktus után, vagy milyen problémák voltak a hiába keresett iraki tömegpusztító fegyverek ügyében.
Robert Z Byer, a múzeum igazgatója szerint az nem „a történelemnek készült, hanem gyakorlati múzeum”.
Ide hozzák a felvételt nyert ügynököket, ami szakértők szerint azért pozitív, hiszen a CIA jelenleg a húszas éveikben járó fiatalokat toboroz, akik már akár a szeptember 11-i események után születtek, vagy nagyon kicsit voltak, így semmiképp nem lehet személyes élményük a terrorelhárítást mai napig meghatározó merényletről.
A kiállítás második része speciális műveletekbe ad bepillantást, például abba a hidegháborús akcióba, aminek köszönhető a „sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudjuk” mondás.
1960-ban elsüllyedt egy szovjet tengeralattjáró, amelyet CIA mindenképp meg akart szerezni. Ezért Howard Hughes amerikai milliárdossal dolgoztak ki egy fedőtörténetet, hogy Hughes bányászni akar az óceán fenekén.

























