időjárás 1°C Rómeó , Tódor 2023. február 7.
logo
Furcsa tények az állatvilág fejezeteiből

Hihetetlen állatos történetek: Jogosítvány az aranyhalnak, horgászengedély a rókának + videó

ÖTVÖS ZOLTÁN
2023.01.20. 15:45 2023.01.20. 16:54
Hihetetlen állatos történetek: Jogosítvány az aranyhalnak, horgászengedély a rókának + videó

Tudományos érdekességek, amelyek nemcsak az embereket, hanem az tudósokat is lenyűgözik. Az állatos történetek között, olyan bámulatos egyedekről olvashatunk, mint az ejtőernyős szalamandrák, a párzás utáni halált elkerülő katapultáló pókok, a horgászó rókák és a kukákat fosztogató kakaduk.

1. Egy róka, aki horgászik

Egy spanyol csapat 2016 márciusában vett filmre egy vörös rókát, amint pár óra alatt tíz pontyot fogott. A farkasok után a róka a második vadállat, amelyekről kiderült, hogy horgászik.

A lefilmezett róka megdermedt. Mancsától néhány centire ívó ponty vonaglott a sekély vízben egy tározó partján. Hirtelen mozdulattal a róka feje a vízbe merült, és a nagy ponty már a szájában csapkodott. A kutatók szerint az esemény, amelyet az Ecology című folyóiratban tavaly augusztus 18-án publikáltak, az első bizonyított rókahorgászat. Ahelyett, hogy azonnal lenyelte volna az összes halat, a ragadozó elrejtette fogásának nagy részét, és úgy tűnt, hogy legalább egy halat megosztott egy nőstény rókával, esetleg a társával.

Halmaradványokat korábban is találtak a rókafészkekben, a tudósok azonban nem voltak biztosak abban, hogy a ragadozók maguk fogták a halat, vagy a döglött halakat gyűjtötték össze. Ez a kutatás megerősíti, hogy egyes rókák horgásznak – mondta Thomas Gable, a Minneapolisi Minnesota Egyetem vadökológusa, aki megdöbbenne, ha ez lenne az egyetlen róka, aki képes erre.

2. Ejtőernyős vándorszalamandra

A vándorszalamandra Kalifornia északnyugati részén őshonos. A különleges kétéltű a magasba tornyosuló vörösfenyőfák tetejéről indulva - első és hátsó lábait kinyújtva - mint egy ejtőernyős szabályozza sebességét és mozgásának irányát a levegőben. Szakszerűen koordinálja a süllyedést, siklás közben megtartja az ejtőernyős testtartást – jelent meg 2022. május 23-án a Current Biology című folyóiratban.

A kutatók által megfigyelt 45 ejtőernyős lavírozás során a vándorszalamandrák kinyújtott végtagjaikat és farkukat használták, hogy stabil pozíciót tartsanak a levegőben. 

A kutatók arra számítottak, hogy a szalamandrák egyenesen tartják magukat, arra azonban nem, hogy ejtőernyőzést vagy vitorlázást figyelnek meg.

A vándorszalamandra rutinszerűen mászik fel a vörösfenyők lombkoronáiba. Ott – akár 88 méteres magasságban – a kétéltűek nedves páfrányszőnyegeken élnek. Ellentétben sok szalamandrával, amelyek jellemzően patakokban vagy lápokban töltik napjaikat, ezek közül néhányan egész életüket a fákon töltik.

3. Ravasz kakaduk

Az emberi szemét a kakadu számára kincs. A Sydneyben élő madarak megtanulták, hogyan kell kinyitni a szemeteskukákat és kivenni onnan a szemetet. Az emberek próbálnak visszavágni.

A téglák, cipők és botok - néhány eszköz azok közül, amelyeket a sydneyi lakosok használnak, hogy megakadályozzák a kakadukat a szemeteskukák kinyitásában és a hulladék szétszórásában – számoltak be a kutatók tavaly szeptember 12-én a Current Biology folyóiratban. Barbara Klump, a németországi Radolfzellben található Max Planck Állatviselkedési Intézet ökológusa szerint az emberek és a kakaduk közötti harc a fajok közötti, úgynevezett innovációs fegyverkezési verseny kiváló példája.

Kincset jelent a kakaduk számára az emberi szemét (Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt)

Amikor a kakaduk megtanulják, hogyan kell felfordítani a szemeteskuka fedelét, az emberek megváltoztatják viselkedésüket, és a téglához hasonló dolgokat használnak a kukatetők leszorításához, hogy megvédjék a szemetet a kidobástól – Ez általában alacsony szintű védelem. A kakaduk hamar rájönnek, hogyan győzzék le ezt az akadályt – mondta a sciencenews.org-nak Barbara Klump. Ilyenkor az emberek fokozzák erőfeszítéseiket, és a harc folytatódik.

Barbara Klump és munkatársai több mint 3000 szemeteskukát vizsgáltak meg Sydney négy külvárosában, hogy megállapítsák, az emberek hogyan védik hulladékaikat. Azt figyelték, hogy mit tesznek a madarak és az emberek. Ha hatásos a védekezés, a kakaduk elrepülnek, hogy könnyebben kirámolható kukák után nézzenek. 

Azt tapasztalták, hogy adott környékén az emberek hasonló módszerrel védekeznek. Az is kiderült, hogy a túl sok macerával járó kuka kinyitás esetén a kakaduk új vadászterületet keresnek. A téglákat például könnyű gyorsan letolni a szemetesről, de a drótozás már bonyolulttá teszi a madarak számára a kuka nyitást. Ha a környéken sok ember alkalmaz hatékony módszert, a kakaduk másutt próbálkoznak.

4. Katapultáló pókok

Párosodás után a Philoponella prominens hímek másodpercenként közel 90 centiméteres sebességgel katapultálnak a nőstényektől – számoltak be a kutatók tavaly április 25-én a Current Biology folyóiratban. A gyors katapult egyetlen célt szolgál: elkerülni a szexuális kannibalizmust. A nőstények ugyanis maradás esetén gyorsan felfalnák párjukat.

A Japánban és Koreában őshonos Philoponella prominens társas faj. Akár 300 egyed is összeállhat, hogy hálók egész rendszerét közösen szőjék és tartsák karban. 

A pók szexuális viselkedésének tanulmányozása során Shichang Zhang arachnológus és munkatársai észrevették, hogy a szex mindig a hím katapultálásával végződik. 

A mozgás azonban „olyan gyors volt, hogy a kamerák nem tudták rögzíteni a részleteket” – mondja Zhang, a kínai vuhani Hubei Egyetem munkatársa. 

Az ugrás elején a hímek mellső lábuk hegyét a nőstények testéhez tartják. Ezután megfeszítenek egy ízületet ezekben a lábakban, és gyorsan lelövik magukat a nőstényről, mielőtt az elfoghatná és megehetné őket. A kutatók által megfigyelt 155 párzási rituálé közül 152 esetben a hím sikeresen katapultált. A nőstény pókok ellenben megették azt a 30 hímet, akiket megakadályoztak a katapultálásában.

A kutatók úgy vélik, hogy a hím pókok valószínűleg a nőstények kannibál hajlamainak ellensúlyozására sajátították el ugráló képességeiket. A pókok túlélő ugrása fantasztikus teljesítmény.

5. Aranyhal sofőrök

Az akváriumukat autóként irányító aranyhalak megmutatták, hogy képesek a természetes környezetükből „kilépve” navigálni és célba érni. Talán egy nap ezek a halsofőrök odamennek, ahol még nem jártak halak.

Az izraeli Beer-Sheva Negev Ben-Gurion Egyetem munkatársai hat aranyhalat tanítottak meg egy motoros víztartály irányítására. A vizsgált halaknak hat keréken guruló mini akváriumot készítettek, amely fölé egy számítógépes kamerarendszert erősítettek fel. Az eszköz folyamatosan követte a hal helyzetét és mozgását a tartályban. A hal mozgása irányította a guruló akváriumot. Amikor az aranyhal az akváriumban balra úszott, „autója” is balra fordult, ha visszafelé úszott, az autó tolatott.

Körülbelül tucatnyi, egyenként 30 perces foglalkozással a halakat megtanítottak arra, hogy egy szoba közepétől az egyik falon lévő rózsaszín tábla felé guruljanak. 

A tanfolyam végére a halak rövid útvonalakat választottak céljuk eléréséhez. Az, hogy ezek a halak képesek manőverezni a szárazföldön, arra utal, hogy a térről és navigációról való képzetük nem korlátozódik természetes környezetükre – számoltak be kutatók a 2022. február 15-i Behavioral Brain Research folyóiratban.

Borítókép: Illusztráció (Forrás: Flickr)

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.