Hihetetlen állatos történetek: Jogosítvány az aranyhalnak, horgászengedély a rókának + videó

Tudományos érdekességek, amelyek nemcsak az embereket, hanem az tudósokat is lenyűgözik. Az állatos történetek között, olyan bámulatos egyedekről olvashatunk, mint az ejtőernyős szalamandrák, a párzás utáni halált elkerülő katapultáló pókok, a horgászó rókák és a kukákat fosztogató kakaduk.

2023. 01. 20. 15:45
null
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

1. Egy róka, aki horgászik

Egy spanyol csapat 2016 márciusában vett filmre egy vörös rókát, amint pár óra alatt tíz pontyot fogott. A farkasok után a róka a második vadállat, amelyekről kiderült, hogy horgászik.

A lefilmezett róka megdermedt. Mancsától néhány centire ívó ponty vonaglott a sekély vízben egy tározó partján. Hirtelen mozdulattal a róka feje a vízbe merült, és a nagy ponty már a szájában csapkodott. A kutatók szerint az esemény, amelyet az Ecology című folyóiratban tavaly augusztus 18-án publikáltak, az első bizonyított rókahorgászat. Ahelyett, hogy azonnal lenyelte volna az összes halat, a ragadozó elrejtette fogásának nagy részét, és úgy tűnt, hogy legalább egy halat megosztott egy nőstény rókával, esetleg a társával.

Halmaradványokat korábban is találtak a rókafészkekben, a tudósok azonban nem voltak biztosak abban, hogy a ragadozók maguk fogták a halat, vagy a döglött halakat gyűjtötték össze. Ez a kutatás megerősíti, hogy egyes rókák horgásznak – mondta Thomas Gable, a Minneapolisi Minnesota Egyetem vadökológusa, aki megdöbbenne, ha ez lenne az egyetlen róka, aki képes erre.

2. Ejtőernyős vándorszalamandra

A vándorszalamandra Kalifornia északnyugati részén őshonos. A különleges kétéltű a magasba tornyosuló vörösfenyőfák tetejéről indulva - első és hátsó lábait kinyújtva - mint egy ejtőernyős szabályozza sebességét és mozgásának irányát a levegőben. Szakszerűen koordinálja a süllyedést, siklás közben megtartja az ejtőernyős testtartást – jelent meg 2022. május 23-án a Current Biology című folyóiratban.

A kutatók által megfigyelt 45 ejtőernyős lavírozás során a vándorszalamandrák kinyújtott végtagjaikat és farkukat használták, hogy stabil pozíciót tartsanak a levegőben. 

A kutatók arra számítottak, hogy a szalamandrák egyenesen tartják magukat, arra azonban nem, hogy ejtőernyőzést vagy vitorlázást figyelnek meg.

A vándorszalamandra rutinszerűen mászik fel a vörösfenyők lombkoronáiba. Ott – akár 88 méteres magasságban – a kétéltűek nedves páfrányszőnyegeken élnek. Ellentétben sok szalamandrával, amelyek jellemzően patakokban vagy lápokban töltik napjaikat, ezek közül néhányan egész életüket a fákon töltik.

3. Ravasz kakaduk

Az emberi szemét a kakadu számára kincs. A Sydneyben élő madarak megtanulták, hogyan kell kinyitni a szemeteskukákat és kivenni onnan a szemetet. Az emberek próbálnak visszavágni.

A téglák, cipők és botok - néhány eszköz azok közül, amelyeket a sydneyi lakosok használnak, hogy megakadályozzák a kakadukat a szemeteskukák kinyitásában és a hulladék szétszórásában – számoltak be a kutatók tavaly szeptember 12-én a Current Biology folyóiratban. Barbara Klump, a németországi Radolfzellben található Max Planck Állatviselkedési Intézet ökológusa szerint az emberek és a kakaduk közötti harc a fajok közötti, úgynevezett innovációs fegyverkezési verseny kiváló példája.

Kincset jelent a kakaduk számára az emberi szemét (Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt)

Amikor a kakaduk megtanulják, hogyan kell felfordítani a szemeteskuka fedelét, az emberek megváltoztatják viselkedésüket, és a téglához hasonló dolgokat használnak a kukatetők leszorításához, hogy megvédjék a szemetet a kidobástól – Ez általában alacsony szintű védelem. A kakaduk hamar rájönnek, hogyan győzzék le ezt az akadályt – mondta a sciencenews.org-nak Barbara Klump. Ilyenkor az emberek fokozzák erőfeszítéseiket, és a harc folytatódik.

Barbara Klump és munkatársai több mint 3000 szemeteskukát vizsgáltak meg Sydney négy külvárosában, hogy megállapítsák, az emberek hogyan védik hulladékaikat. Azt figyelték, hogy mit tesznek a madarak és az emberek. Ha hatásos a védekezés, a kakaduk elrepülnek, hogy könnyebben kirámolható kukák után nézzenek. 

Azt tapasztalták, hogy adott környékén az emberek hasonló módszerrel védekeznek. Az is kiderült, hogy a túl sok macerával járó kuka kinyitás esetén a kakaduk új vadászterületet keresnek. A téglákat például könnyű gyorsan letolni a szemetesről, de a drótozás már bonyolulttá teszi a madarak számára a kuka nyitást. Ha a környéken sok ember alkalmaz hatékony módszert, a kakaduk másutt próbálkoznak.

4. Katapultáló pókok

Párosodás után a Philoponella prominens hímek másodpercenként közel 90 centiméteres sebességgel katapultálnak a nőstényektől – számoltak be a kutatók tavaly április 25-én a Current Biology folyóiratban. A gyors katapult egyetlen célt szolgál: elkerülni a szexuális kannibalizmust. A nőstények ugyanis maradás esetén gyorsan felfalnák párjukat.

A Japánban és Koreában őshonos Philoponella prominens társas faj. Akár 300 egyed is összeállhat, hogy hálók egész rendszerét közösen szőjék és tartsák karban. 

A pók szexuális viselkedésének tanulmányozása során Shichang Zhang arachnológus és munkatársai észrevették, hogy a szex mindig a hím katapultálásával végződik. 

A mozgás azonban „olyan gyors volt, hogy a kamerák nem tudták rögzíteni a részleteket” – mondja Zhang, a kínai vuhani Hubei Egyetem munkatársa. 

Az ugrás elején a hímek mellső lábuk hegyét a nőstények testéhez tartják. Ezután megfeszítenek egy ízületet ezekben a lábakban, és gyorsan lelövik magukat a nőstényről, mielőtt az elfoghatná és megehetné őket. A kutatók által megfigyelt 155 párzási rituálé közül 152 esetben a hím sikeresen katapultált. A nőstény pókok ellenben megették azt a 30 hímet, akiket megakadályoztak a katapultálásában.

A kutatók úgy vélik, hogy a hím pókok valószínűleg a nőstények kannibál hajlamainak ellensúlyozására sajátították el ugráló képességeiket. A pókok túlélő ugrása fantasztikus teljesítmény.

5. Aranyhal sofőrök

Az akváriumukat autóként irányító aranyhalak megmutatták, hogy képesek a természetes környezetükből „kilépve” navigálni és célba érni. Talán egy nap ezek a halsofőrök odamennek, ahol még nem jártak halak.

Az izraeli Beer-Sheva Negev Ben-Gurion Egyetem munkatársai hat aranyhalat tanítottak meg egy motoros víztartály irányítására. A vizsgált halaknak hat keréken guruló mini akváriumot készítettek, amely fölé egy számítógépes kamerarendszert erősítettek fel. Az eszköz folyamatosan követte a hal helyzetét és mozgását a tartályban. A hal mozgása irányította a guruló akváriumot. Amikor az aranyhal az akváriumban balra úszott, „autója” is balra fordult, ha visszafelé úszott, az autó tolatott.

Körülbelül tucatnyi, egyenként 30 perces foglalkozással a halakat megtanítottak arra, hogy egy szoba közepétől az egyik falon lévő rózsaszín tábla felé guruljanak. 

A tanfolyam végére a halak rövid útvonalakat választottak céljuk eléréséhez. Az, hogy ezek a halak képesek manőverezni a szárazföldön, arra utal, hogy a térről és navigációról való képzetük nem korlátozódik természetes környezetükre – számoltak be kutatók a 2022. február 15-i Behavioral Brain Research folyóiratban.

Borítókép: Illusztráció (Forrás: Flickr)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.