1. Egy róka, aki horgászik
Egy spanyol csapat 2016 márciusában vett filmre egy vörös rókát, amint pár óra alatt tíz pontyot fogott. A farkasok után a róka a második vadállat, amelyekről kiderült, hogy horgászik.
A lefilmezett róka megdermedt. Mancsától néhány centire ívó ponty vonaglott a sekély vízben egy tározó partján. Hirtelen mozdulattal a róka feje a vízbe merült, és a nagy ponty már a szájában csapkodott. A kutatók szerint az esemény, amelyet az Ecology című folyóiratban tavaly augusztus 18-án publikáltak, az első bizonyított rókahorgászat. Ahelyett, hogy azonnal lenyelte volna az összes halat, a ragadozó elrejtette fogásának nagy részét, és úgy tűnt, hogy legalább egy halat megosztott egy nőstény rókával, esetleg a társával.
Halmaradványokat korábban is találtak a rókafészkekben, a tudósok azonban nem voltak biztosak abban, hogy a ragadozók maguk fogták a halat, vagy a döglött halakat gyűjtötték össze. Ez a kutatás megerősíti, hogy egyes rókák horgásznak – mondta Thomas Gable, a Minneapolisi Minnesota Egyetem vadökológusa, aki megdöbbenne, ha ez lenne az egyetlen róka, aki képes erre.
2. Ejtőernyős vándorszalamandra
A vándorszalamandra Kalifornia északnyugati részén őshonos. A különleges kétéltű a magasba tornyosuló vörösfenyőfák tetejéről indulva - első és hátsó lábait kinyújtva - mint egy ejtőernyős szabályozza sebességét és mozgásának irányát a levegőben. Szakszerűen koordinálja a süllyedést, siklás közben megtartja az ejtőernyős testtartást – jelent meg 2022. május 23-án a Current Biology című folyóiratban.
A kutatók által megfigyelt 45 ejtőernyős lavírozás során a vándorszalamandrák kinyújtott végtagjaikat és farkukat használták, hogy stabil pozíciót tartsanak a levegőben.
A kutatók arra számítottak, hogy a szalamandrák egyenesen tartják magukat, arra azonban nem, hogy ejtőernyőzést vagy vitorlázást figyelnek meg.
A vándorszalamandra rutinszerűen mászik fel a vörösfenyők lombkoronáiba. Ott – akár 88 méteres magasságban – a kétéltűek nedves páfrányszőnyegeken élnek. Ellentétben sok szalamandrával, amelyek jellemzően patakokban vagy lápokban töltik napjaikat, ezek közül néhányan egész életüket a fákon töltik.
3. Ravasz kakaduk
Az emberi szemét a kakadu számára kincs. A Sydneyben élő madarak megtanulták, hogyan kell kinyitni a szemeteskukákat és kivenni onnan a szemetet. Az emberek próbálnak visszavágni.
A téglák, cipők és botok - néhány eszköz azok közül, amelyeket a sydneyi lakosok használnak, hogy megakadályozzák a kakadukat a szemeteskukák kinyitásában és a hulladék szétszórásában – számoltak be a kutatók tavaly szeptember 12-én a Current Biology folyóiratban. Barbara Klump, a németországi Radolfzellben található Max Planck Állatviselkedési Intézet ökológusa szerint az emberek és a kakaduk közötti harc a fajok közötti, úgynevezett innovációs fegyverkezési verseny kiváló példája.
Amikor a kakaduk megtanulják, hogyan kell felfordítani a szemeteskuka fedelét, az emberek megváltoztatják viselkedésüket, és a téglához hasonló dolgokat használnak a kukatetők leszorításához, hogy megvédjék a szemetet a kidobástól – Ez általában alacsony szintű védelem. A kakaduk hamar rájönnek, hogyan győzzék le ezt az akadályt – mondta a sciencenews.org-nak Barbara Klump. Ilyenkor az emberek fokozzák erőfeszítéseiket, és a harc folytatódik.
Barbara Klump és munkatársai több mint 3000 szemeteskukát vizsgáltak meg Sydney négy külvárosában, hogy megállapítsák, az emberek hogyan védik hulladékaikat. Azt figyelték, hogy mit tesznek a madarak és az emberek. Ha hatásos a védekezés, a kakaduk elrepülnek, hogy könnyebben kirámolható kukák után nézzenek.
Azt tapasztalták, hogy adott környékén az emberek hasonló módszerrel védekeznek. Az is kiderült, hogy a túl sok macerával járó kuka kinyitás esetén a kakaduk új vadászterületet keresnek. A téglákat például könnyű gyorsan letolni a szemetesről, de a drótozás már bonyolulttá teszi a madarak számára a kuka nyitást. Ha a környéken sok ember alkalmaz hatékony módszert, a kakaduk másutt próbálkoznak.
4. Katapultáló pókok
Párosodás után a Philoponella prominens hímek másodpercenként közel 90 centiméteres sebességgel katapultálnak a nőstényektől – számoltak be a kutatók tavaly április 25-én a Current Biology folyóiratban. A gyors katapult egyetlen célt szolgál: elkerülni a szexuális kannibalizmust. A nőstények ugyanis maradás esetén gyorsan felfalnák párjukat.
A Japánban és Koreában őshonos Philoponella prominens társas faj. Akár 300 egyed is összeállhat, hogy hálók egész rendszerét közösen szőjék és tartsák karban.
A pók szexuális viselkedésének tanulmányozása során Shichang Zhang arachnológus és munkatársai észrevették, hogy a szex mindig a hím katapultálásával végződik.
A mozgás azonban „olyan gyors volt, hogy a kamerák nem tudták rögzíteni a részleteket” – mondja Zhang, a kínai vuhani Hubei Egyetem munkatársa.
