Vizet rejthet a Marson felfedezett kőzet

Egy kráter struktúráiról készített felvételek egyértelműen azt bizonyítják, hogy a nem túl távoli múltban víz töltötte ki az árok medencéjét.

A NASA Mars Curiosity marsjárójának friss adatai szerint a vörös bolygó egyik ősi kiszáradt tómedre valósággal hemzseghet az opál drágakövektől, amelyek a potenciális marsi élet bizonyítékául is szolgálhatnak.

Amellett, hogy a Mars Gale-kráterének repedezett felületét elborító féldrágakövek különlegesen csillognak, az opálok annak a bizonyítékai, hogy a víz és a kráter alapkőzete kölcsönhatásba lépett a Mars felszíne alatt, méghozzá jóval később, mint azt korábban gondolták, ez pedig jelentősen javítja a mikrobiális élet lehetőségének esélyét a vörös bolygón – hívta fel a figyelmet az Origó a Live Science írása alapján. 

A NASA Mars Curiosity marsjárója Fotó: NASA

Az erről szóló dolgozat múlt év december 19-én jelent meg a Journal of Geophysical Research: Planets című szaklapban. 

A tudósok gyakran csak a vízre összpontosítanak, amikor a földön kívüli élet jeleit keresik, mivel ez az egyik legkritikusabb tényező az általunk ismert élet számára. De mivel a Marson már nem folyik víz, a tudósoknak az egykor ott létező víz geológiai jeleire kell vadászniuk.

Ezek a jelek jelen is vannak a vörös bolygó kőzeteiben és talajában, ahol bizonyos ásványok és struktúrák csak ott alakulhattak ki, ahol a kőzet, valamint a víz kölcsönhatásba lépett egymással.

Opálban gazdag területre bukkantak a Gale-kráterben

A kutatók kifejezetten erre utaló jeleket észleltek az elmúlt néhány évben a Mars felszínén lévő törések körül. E törések némelyikét világosabb színű kőzetek glóriái veszik körül, amelyekről a tudósok azt találták, hogy opálban gazdagok.

Az opál kialakulásához a szilícium-dioxidban gazdag kőzeteknek kölcsönhatásba kell lépniük a vízzel. A tudósok, hogy alaposabban utánajárjanak ennek a szokatlan jelenségnek, beleásták magukat a Curiosity rover hatalmas képarchívumába, és megállapították, hogy ezek az opálokban gazdag „fényudvarok” egyáltalán nem számítanak egyedi jelenségnek a vizsgált területen. Sokkal inkább úgy tűnik, hogy a Gale-kráter egész területén léteznek egy hozzávetőleg 154 kilométer széles ősi tó medrében, amelyet a Curiosity a 2012-es küldetése óta kutat.

– Az archív adatok elemzése megdöbbentő hasonlóságot mutatott az összes repedés „glóriái” között, amelyeket csak sokkal később figyeltünk meg a küldetés során

 – nyilatkozta Travis Gabriel, a tanulmány vezető szerzője, az Egyesült Államok Geológiai Szolgálatának (United States Geological Survey, USGS) kutatófizikusa.

– Hihetetlen volt látni, hogy ezek a töréshálózatok ennyire széles körben elterjedtek, és valószínűleg tele vannak opállal

– nyilatkozta Travis Gabriel.

A Curiosity ChemCam műszerének adatai, amely képek és spektrometria segítségével elemzi a kőzeteket, azt mutatták, hogy a nemrégiben vizsgált könnyű kőzetek valószínűleg szilícium-dioxidban gazdag opálokat tartalmaznak.

Jóval tovább megmaradhatott a marsi víz, mint ahogy eddig a kutatók feltételezték. 

A vizsgált kőzetek kémiájának megerősítése céljából Travis Gabriel és kollégái további elemzéseket végeztek a kráter egy másik helyszínén, az úgynevezett lubangói fúróhelyen elhelyezkedő repedéseken. Itt a csapat a Curiosity marsjáró Dynamic Albedo of Neutrons (DAN) műszerét használta, amely a Mars felszínét elérő kozmikus sugárzást, a Naprendszeren kívülről érkező nagy energiájú részecskéket méri, amelyek folyamatosan bombázzák a Marsot.

Ezek a világűrből érkező részecskék  hidrogén jelenlétében lelassulnak, ami a víz egyik fő összetevője. 

Ha a DAN nagyobb arányban észlel lassan mozgó neutronokat, az azt jelenti, hogy több víztartalmú kőzet (például opál) van egy adott területen.

A Lubango területnek elnevezett helyszínen a DAN mérési eredményei megerősítették, hogy a talajon észlelt világosabb színű fényudvarok valóban tartalmaznak opált, akárcsak a Gale-kráter körüli többi helyszín is.

Ezek az adatok, valamint a Gale-kráter struktúráiról készített felvételek egyértelműen azt bizonyítják, hogy a nem túl távoli múltban víz töltötte ki a kráter medencéjét. 

– Tekintettel a Gale-kráterben felfedezett, széles körben elterjedt töréshálózatokra, észszerűen feltételezhető, hogy ezek potenciálisan a mikrobális élet számára alkalmas felszín alatti körülmények. A Gale-kráter sok más régiójára is kiterjednek, és talán a Mars más régióira is

 – mondta Travis Gabriel.

A Marson télen, szén-dioxid által képződött fluidizált vízmosók Fotó: NASA

– Ezek a környezetek csak jóval azután alakulhattak ki, hogy a Gale-kráter ősi tavai kiszáradtak

– fűzte hozzá a tanulmány vezető szerzője.

Ez lehet az új kutatások kiemelt célpontja

A kutatók szerint ez az új felismerés, miszerint a víznek a Gale-kráterben jóval az azt kitöltő tó elpárolgása után is meg kellett maradnia felszín alatti vizek formájában, azt jelenti, hogy a feltételezett élet egy kicsit tovább tarthatott ott – valószínűleg még a Mars modern geológiai időszakában is, amely mintegy 2,9 milliárd évvel ezelőtt kezdődött.

(A Marsról azt feltételezik, hogy körülbelül 4,6 milliárd éves.) Ezek az eredmények egy sor bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a víz egykor széles körben elterjedt volt a Marson. A bolygó vizes múltjának jobb megértése végett a tanulmány szerzői a Gale-kráter opálokban gazdag repedéseit javasolják geológiai minták gyűjtéséhez vagy a jövőbeli emberi kutatási küldetések egyik kiemelt új célpontjának.

Borítókép: A NASA Curiosity marsjárójáról készült kis szögű önfotó (Fotó: NASA)