Vizet rejthet a Marson felfedezett kőzet

Egy kráter struktúráiról készített felvételek egyértelműen azt bizonyítják, hogy a nem túl távoli múltban víz töltötte ki az árok medencéjét.

A Curiosity ChemCam műszerének adatai, amely képek és spektrometria segítségével elemzi a kőzeteket, azt mutatták, hogy a nemrégiben vizsgált könnyű kőzetek valószínűleg szilícium-dioxidban gazdag opálokat tartalmaznak.

Jóval tovább megmaradhatott a marsi víz, mint ahogy eddig a kutatók feltételezték. 

A vizsgált kőzetek kémiájának megerősítése céljából Travis Gabriel és kollégái további elemzéseket végeztek a kráter egy másik helyszínén, az úgynevezett lubangói fúróhelyen elhelyezkedő repedéseken. Itt a csapat a Curiosity marsjáró Dynamic Albedo of Neutrons (DAN) műszerét használta, amely a Mars felszínét elérő kozmikus sugárzást, a Naprendszeren kívülről érkező nagy energiájú részecskéket méri, amelyek folyamatosan bombázzák a Marsot.

Ezek a világűrből érkező részecskék  hidrogén jelenlétében lelassulnak, ami a víz egyik fő összetevője. 

Ha a DAN nagyobb arányban észlel lassan mozgó neutronokat, az azt jelenti, hogy több víztartalmú kőzet (például opál) van egy adott területen.

A Lubango területnek elnevezett helyszínen a DAN mérési eredményei megerősítették, hogy a talajon észlelt világosabb színű fényudvarok valóban tartalmaznak opált, akárcsak a Gale-kráter körüli többi helyszín is.

Ezek az adatok, valamint a Gale-kráter struktúráiról készített felvételek egyértelműen azt bizonyítják, hogy a nem túl távoli múltban víz töltötte ki a kráter medencéjét. 

– Tekintettel a Gale-kráterben felfedezett, széles körben elterjedt töréshálózatokra, észszerűen feltételezhető, hogy ezek potenciálisan a mikrobális élet számára alkalmas felszín alatti körülmények. A Gale-kráter sok más régiójára is kiterjednek, és talán a Mars más régióira is

 – mondta Travis Gabriel.

A Marson télen, szén-dioxid által képződött fluidizált vízmosók Fotó: NASA

– Ezek a környezetek csak jóval azután alakulhattak ki, hogy a Gale-kráter ősi tavai kiszáradtak

– fűzte hozzá a tanulmány vezető szerzője.

Ez lehet az új kutatások kiemelt célpontja

A kutatók szerint ez az új felismerés, miszerint a víznek a Gale-kráterben jóval az azt kitöltő tó elpárolgása után is meg kellett maradnia felszín alatti vizek formájában, azt jelenti, hogy a feltételezett élet egy kicsit tovább tarthatott ott – valószínűleg még a Mars modern geológiai időszakában is, amely mintegy 2,9 milliárd évvel ezelőtt kezdődött.

(A Marsról azt feltételezik, hogy körülbelül 4,6 milliárd éves.) Ezek az eredmények egy sor bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a víz egykor széles körben elterjedt volt a Marson. A bolygó vizes múltjának jobb megértése végett a tanulmány szerzői a Gale-kráter opálokban gazdag repedéseit javasolják geológiai minták gyűjtéséhez vagy a jövőbeli emberi kutatási küldetések egyik kiemelt új célpontjának.

Borítókép: A NASA Curiosity marsjárójáról készült kis szögű önfotó (Fotó: NASA)