A NASA amiatt aggódik, hogy Kína kiparcellázza a Holdat

A Politico-nak adott interjújában Bill Nelson, az amerikai űrügynökség (NASA) igazgatója arról beszélt, hogy az Egyesült Államok űrversenyben áll Kínával. Az USA űrkutatási és űrrepülési szervezete attól tart, hogy Peking „tudományos kutatás leple alatt” uralni akarja a Hold erőforrásokban leggazdagabb helyeit – és talán megpróbálja távol tartani a többi űrügynökséget.

Alig egy hónappal Jurij Gagarin sikeres űrrepülése után John F. Kennedy amerikai elnök 1961 májusában közölte: az Egyesült Államok az évtized végéig embert juttat el a Holdra. Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA elképesztő erőforrásokat megmozgatva útjára indította az Apollo-programot. A Kennedy által kitűzött célt 1969. július 21-én teljesült. Neil Armstrong, az Apollo-11 utasaként első emberként lépett a Hold felszínére. Ekkor hangzott el a szállóigévé vált mondat: 

Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek

Armstrong útját még öt sikeres és egy sikertelen expedíció követte – az Apollo–13 küldetése kudarcba fulladt. Végül tizenkét űrhajóst sikerült eljuttatni a Holdra – utoljára 1972. december 11-én az Apollo–17 legénysége hagyott nyomot a Hold felszínén.

Vajon Kína vagy az USA küld újra embert a Holdra?  (Fotó: Unsplash)

Az űrkutatás politika

A legelső Hold-program űrhajósai még csak két és fél órát töltöttek az égitest felszínén, a későbbiekben már előtérbe kerültek a tudományos, főként geológiai vizsgálatok, így a küldetések időben is meghosszabbodtak. Azonban, mivel a politikai propaganda már elérte célját, a finanszírozás pedig jelentősen megterhelte a kasszát, Washington úgy döntött, lezárja a programot.

Aminek létét évtizedek óta kétségbe vonják. Például azzal, hogy miként loboghat a zászló, ha nincs szél a Holdon? A magyarázat: Richard Nixon amerikai elnök külön kérésére készítettek olyan zászlót, amely kitámasztva úgy tűnik, mintha lobogna. 

Az egyik űrhajós a családi fotóját hagyta ott, de a Holdon maradt 12 bakancs és egy Nixon emléktábla is. Az egyik űrhajós, aki arra volt kíváncsi, hogy milyen messzire tud elütni egy golflabdát a Holdon, otthagyott néhány labdát.

Ötvenegy éve nem járt ember a Holdon, de nagyon úgy tűnik, hogy hamarosan eljön az újabb, emberes holdraszállás – csak nem egészen úgy, ahogy azt az amerikaiak szeretnék.

Jobb, ha vigyázunk, nehogy tudományos kutatás leple alatt jussanak el a Holdra, … majd azt mondják: Tartsd távol magad, itt vagyunk, ez a mi területünk

 – utalt a kínaiakra Bill Nelson, aki szerint, ha valakinek kétségei vannak, nézze meg, hogy mi történt a Spratly-szigetekkel. 

Kína, mint globális űrhatalom?

A Spratly-szigetek egy vitatott hovatartozású szigetcsoport a Dél-kínai-tengeren, ahol a közelmúltban nyilvánosságra hozott légi felderítő fotók szerint új kínai katonai létesítmények találhatók. (A több mint száz szigetképződményből álló Spratly-szigetek Dél-kínai-tenger közepén található. Igen gazdag halakban, valamint kőolajban és földgázban. Számos ország igényt tart rájuk, beleértve Bruneit, Malajziát, a Fülöp-szigeteket, Vietnámot és természetesen Kínát.)

A Spratly-szigeteken új kínai katonai létesítmények lehetnek. Bill Nelson, az amerikai űrügynökség (NASA) igazgatója is felhívta a figyelmet a szigeten zajló tevékenységekre (Fotó: Unsplash)

Az amerikaiak lelkére megnyugtatóan hatott, hogy 2022. december 11-én este biztonságosan landolt az Orion űrhajó a Csendes-óceánban, a mexikói Baja félsziget partjainak közelében. Ezzel sikeresen zárta 2,3 millió kilométeres útját a NASA Artemis I küldetése. (A visszaérkezés napra pontosan az Apollo 17 holdraszállás 50-dik évfordulóján történt.) 

A küldetés, amely az első nagy lépés a NASA azon tervében, hogy embereket küldjön újra a Hold felszínére, az előnasazetes álmokat is felülmúlóan sikeresnek minősítették.

Az euronews-com szerint a NASA eredményeit azonban elhomályosítja Kína stratégiai célja, hogy 

az Egyesült Államokat, mint gazdaságilag, diplomáciailag és katonailag domináns globális űrhatalmat kiszorítsa

 – olvasható egy amerikai katonai dokumentumban. 

Miközben az Egyesült Államok űripari bázisa továbbra is felfelé ívelő pályán marad, Kína felfelé ívelő pályája… még meredekebb, ami sürgős intézkedést igényel. Proaktív intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy Amerika megőrizze a világűrben betöltött vezető szerepét, annak ellenére, hogy Kína megpróbálja ledolgozni az Egyesült Államokkal szembeni technológiai hátrányát.

A NASA és az USA is amiatt aggódik, hogy Kína kisajátítja majd a Hold egyes ásványkincsekben gazdag régióit. A fotón a kínai űrállomás, a Tiangong látható (Fotó: Wikipédia)

Tagadhatatlan, hogy Kína elképesztő haladást ért el az elmúlt 20 évben. Nemrég fejezte be új űrállomását, a Tiangongot, tavaly novemberben pedig kínai űrhajósokból álló legénységet indított az állomásra. Decemberben Peking bemutatta hosszú távú elképzeléseit az ambiciózusabb űrmissziókról, mint például infrastruktúra kiépítése az űrben és űrirányítási rendszer létrehozása. 2030-ra pedig embert küldene a Holdra, illetve az oroszokkal közös holdbázis építése is szerepel távlati tervek között.

NASA vs. Kína: az űrkutatást nem lehet kisajátítani

Az Egyesült Államok amiatt aggódik, hogy Kína kisajátítja majd a Hold egyes – ásványkincsekben – gazdag régióit. Az 1966-ban elfogadott Világűrszerződés szerint az űrkutatás az emberiség közös vállalkozása, a világűr minden állam részéről szabadon kutatható és hasznosítható. 

A világűrben szuverenitásigény, foglalás, kisajátítás nem érvényesíthető. Nukleáris és más tömegpusztító fegyvereket Föld körüli pályára juttatni, vagy bármi más módon a világűrben elhelyezni nem szabad. 

A Holdon és más égitesteken kizárólag békés célú tevékenység folytatható. Az űrhajósok az emberiség követei, nekik az államok minden segítséget kötelesek megadni. A világűr feltárását, az eredmények felhasználását minden ország javára és érdekében kell végrehajtani, és az egész emberiség hatáskörébe tartozik, hogy a világűr szabadon kutatható és használható legyen mindenki számára. 

A 13 évvel később Hold-megállapodás megerősíti és részletezi a Világűrszerződés számos rendelkezését a Holdra és más égitestekre. A Hold-szerződés kimondja, hogy az olyan helyek környezetét, mint például a Hold vagy a Mars, nem szabad megzavarni. 

A megállapodás azt is megállapítja, hogy „nemzetközi rendszert kell létrehozni az ilyen erőforrások kiaknázásának szabályozására, amikor az ilyen kiaknázás hamarosan megvalósíthatóvá válik”. Mióta az ENSZ Közgyűlése 1979-ben elfogadta a Hold-szerződést, egyetlen komolyabb űrhatalom sem ratifikálta – sem az USA, sem Kína, sem Oroszország. Azaz, manapság nem tekinthető irányadónak a nemzetközi űrjogi környezetben.

„Kína erős, és nagyon-nagyon gyorsan tanul” – mondta az euronews.com-nak Francis Rocard, a CNES, a francia kormányzati űrügynökség naprendszer-szakértője. 

És mivel az Egyesült Államok „nem nagyon fog örülni, ha látja, hogy a kínaiak előttük küldenek legénységet a Holdra”, ez felgyorsítja a programjukat. Annak ellenére, hogy ezeknek a döntéseknek semmi közük a tudományhoz (ahogy az Apollo-programnak sem a tudományos eredmények bővítése volt az elsődleges célja), lehetőséget kínál a Holdról szerzett ismereteink bővítésére.

Borítókép: Világűrszerződés szerint az űrkutatás az emberiség közös vállalkozása, a világűr minden állam részéről szabadon kutatható és hasznosítható (Fotó: Illusztráció – Unsplash)