Három évvel a megjelenése után a Covid–19 továbbra is erősen fertőz. Sok embert betegít meg, majd amikor azt hisszük, hogy veszít az erejéből, újra emelkednek az esetszámok. Az elmúlt ősszel azonban ismét megjelent az influenza, ráadásul nem egyedül érkezett, hiszen vele együtt megérkezett az RSV – egy olyan vírus, amely normál években ritkán kerül címlapra.
Ezeknek a kórokozóknak a megugrása különösen feltűnő volt, mert az influenza és az RSV szinte teljesen eltűnt a világjárvány első két telén. Még meglepőbb, hogy az influenza egy bizonyos változata kihalhatott a korai Covid–19 világjárvány idején.
Az Egészségügyi Világszervezet felügyeleti programja 2020 márciusa óta ugyanis nem mutatta ki a B/Yamagata influenza vírustörzs jelenlétét. Richard Webby, a memphisi St Jude Children’s Research Hospital virológusa szerint egy ilyen kihalás rendkívül ritka esemény lenne.
(Fotó: MTI /Balázs Attila)
Mi az a vírusinterferencia?
De aztán az elmúlt néhány év rendkívül szokatlan időszak volt az ember–vírus kapcsolatokban, és a bezárások és a maszkok sokat segítettek abban, hogy megakadályozzák az influenza és az RSV terjedését.
Richard Webby azonban úgy gondolja, hogy egy másik tényező tarthatta távol őket a Covid–19 tombolása közben:
a vírusinterferencia, ami egyszerűen azt jelenti, hogy az egyik vírus jelenléte blokkolhatja a másikat.
A vírusinterferencia eredményeként az egyes vírusok fertőzési hullámai váltakozva dominálnak.
– Ha visszatekintek az elmúlt néhány évre, nagyon magabiztosan állítom, hogy a Covid minden bizonnyal képes blokkolni az influenzát és az RSV-t – olvasható a BBC-n Richard Webby gondolata.
Hogyan alakulhat ki a vírus blokkolása?
Több epidemiológiai megfigyelés erősíti, hogy amikor az egyik vírus járványt okoz, akkor a másik vírus jóval kevesebb megbetegedést vált ki. Például, amikor Hong Kongban a rendkívül fertőző Covidot okozó SARS-CoV2 omikron variánsa tavaly márciusban megjelent, a többi légúti vírus eltűnt, majd áprilisban, amikor az omikron lecsengett, ismét visszatértek. Számos példa mutatja, hogy amikor az egyik vírus által okozott járvány a csúcspontján van, akkor a másik vírus fertőzési gyakorisága a mélypontján.
Számos módja van annak, hogy interferencia alakuljon ki a szervezetben. Az egyik akkor fordul elő, amikor két vírus ugyanazt a molekulát használja a gazdasejtekbe való bejutáshoz. Ha az A vírus először ér oda, és megragadja a molekuláris „kilincseket”, akkor a B vírusnak nem lesz lehetősége bejutni.
Egy másik fajta interferencia az, amikor két vírus ugyanazokért a sejten belüli erőforrásokért verseng, például az új vírusfehérjéket előállító gépezetért vagy a sejtből való kimenekülés eszközéért, hogy másokat megfertőzhessen. Amelyik nyer, tovább terjed, a másik visszaszorul.
Amikor egy sejt vírust érzékel, interferont kezd termelni, ami számos védekező gént aktivál. E gének egyes termékei a sejten belül vagy annak határain működnek, ahol megakadályozzák további vírusok bejutását, és blokkolják a már jelenlévő vírusok replikációját vagy a sejtből való kilépését.
A sejtek interferont választanak ki környezetükbe, figyelmeztetve a többi sejtet, hogy védjék magukat. Mindennek az eredménye: ha ezután jön egy második vírus, a sejtek védekezőképessége már aktiválódott, és lehet, hogy ki tudják zárni azt.
Ez az óvatosságra intő üzenet az egész testben terjedhet.
Tehát elméletileg egy légúti vírus, például a rhinovírus megszerzése aktiválhatja a védekezést, megvédve ugyanazt a személyt egy teljesen más vírustól. De a helyzet az érintett vírusoktól, a termelt interferon mennyiségétől és egyéb tényezőktől függően változik.
„A vírusok többsége önmagában is képes semlegesíteni az interferonrendszert” – mondja Ganes Sen, az ohiói Cleveland Clinic virológusa.
Melyik vírus erősebb: a Covid, az RSV vagy az influenza?
Ellen Foxman, a Yale School of Medicine immunológusa víruskölcsönhatásokat vizsgál emberi sejtekből készült, laboratóriumban növesztett szövetekben. Az egyik kísérletben a sertésinfluenzát és a rhinovírus család tipikus képviselőjét tanulmányozta. Amikor először rhinovírussal, majd sertésinfluenzával fertőzték meg az emberi szövetet, az interferon megakadályozta, hogy az influenza megvesse a lábát. Hasonló vizsgálatokban Ellen Foxman azt találta, hogy a rhinovírus fertőzés a későbbi Sars-CoV–2-fertőzést is befolyásolta.
Nem mindig megbízható a laboratóriumi szövetekből emberekre vagy populációkra történő extrapolálás, de Ellen Foxman úgy gondolja, hogy a rhinovírus fertőzés viszonylag ellenállóvá tesz egy másik vírussal szemben egy ideig. A védőhatás valószínűleg napokig vagy hetekig tart, de ne számítson senki arra, hogy a megfázás átmeneti immunitást biztosít más vírusokkal szemben. Az interferencia nem garantált.
A világjárvánnyal kapcsolatban még mindig nehéz megmondani, hogy annak mekkora szerepe volt, ha volt egyáltalán, az RSV és az influenza leállításában. Foxman úgy gondolja, hogy a 2020-as első Covid-hullám idején nem volt elég embernek Covid-fertőzése ahhoz, hogy az nagy léptékben zavarja meg a többi vírust. (Az RSV szokatlan nyári csúcsot ért el 2021-ben, mivel az emberek enyhítettek a maszkviselésen és más óvintézkedéseken.)
A Covid másodjára télen, az influenza 2021–22-ben, ősszel kezdett elterjedni, de aztán a Covid omikron változata berobbant. Csökkent az influenzás ráta – annak ellenére, hogy az emberek visszatértek a munkahelyükre és az iskolába.
A koronavírusnak azért terjedhetett könnyebben abban a szezonban, mert sok embernek még mindig nem volt immunitása ellene. Az északi féltekén most zajló harmadik Covid-télben a körülmények ismét mások. Sokan mostanra immunisak a Covidra, ellenben kevéssé voltak védettek az influenzával és az RSV-vel szemben. Még mindig van néhány hidegebb hónap, amely bőséges lehetőséget biztosít a trió bármelyikének, hogy újra felemelkedjen.
Annak az esélye, hogy egyszerre két- vagy többféle légúti vírussal fertőződjünk meg, nagyon kicsi.
Borítókép: illusztráció (Fotó: Unsplash)
