E perczben lóra ül Bem és előre vágtat! A 11-dik zászlóalj hősei megpillantván szeretett hadvezéröket, kik csak imént diszité őket fel az egész sereg szemeláttára rendjelekkel, »Éljen Bem! Előre magyar!« kiáltások közt meg fordulnak, szurony szegezve nekirohannak az imént elhagyott csárdának, ismét elfoglalják azt, visszaverik a cs. k. hadsereget és ennek üldözése közben 3 ágyút zsákmányolnak! A többi zászlóaljak nyomukban vannak. Ekkor jelenti Czecz ezredes, hogy a magyar sereg balszárnyát a cs. k. hadsereg bekeríteni készül. Bem azt izeni vissza, hogy az ezredes verje viszsza a cs. k. hadsereget, és egyúttal rendeletet ad ki, hogy az egész vonal azonnal előre nyomuljon.
Puchner minden oldalról visszanyomatik és Asszonyfalvára hátrál.”[3]
A Mátyás-huszárok egyik főtisztje, szentgericzei Jakab Elek főhadnagy így emlékezett vissza a medgyesi ütközetre: „(…) febr. 27-én hire jött, hogy b. Puchner medgyesi táborunk megtámadására Szebenből kiindult. Azonnal utra kertünk, Bem itt is legelöl, oly gyorsan, mint jöttünk; márcz. 2-án már csatát fogadott el s az ellenséget Nagy-Kapusnál teljesen megverte, 3-án lőszerei elfogyása miatt ő szenvedett vereséget s visszahuzódott Segesvárra. Én e két csatában nem vettem részt, osztályunk Segesvárra volt rendelve a tartalék sereggel; de a mint hozzánk hátra érkeztek, elbeszélték barátim a két napi harczot, melynek kiváló hősei gr. Bethlen Gergely, b. Bánffy János és Inczédi Samu őrnagy volt, a XI-ik hős zászlóalj hős őrnagya, a ki mint egy második Kinizsi Pál ugy harczolt itt, lábán sulyos sebet, érdemjelt s alezredesi kitüntetést kapott s a kinek halált megvető hidegvérüségét én több csatában, de főleg a piskii két napi csatában bámultam.”[4]
Puchner 1849. március 4-én Medgyesen tett jelentést az ütközet lefolyásáról: „Abból a célból, hogy gátat vessünk az ellenség pusztításainak, aki a nyomasztó pénz- és élelmiszer-rekvirálások által a szász kerületet a teljes romlással fenyegeti, továbbá, hogy elnyerjük a Küküllő-vonalat és kedvező körülmények esetén továbbnyomuljunk Marosvásárhely felé, végezetül, hogy a Besztercére előrenyomult [Ignatz ]Malkovski [Helyesen: Malkowsky von Dammwalden] altábornagy hadtestével összeköttetést teremtsünk, az itteni mozgó csapatok Van der Nüll dandárával az előző hó 28-án Szelindekre, március 1-én Nagyselykre, 2-án Szászegerbegyre és Asszonyfalvára mentek, ahova 3-án a Stutterheim és Kalliany két dandárából álló fő hadtest utánanyomult. És miután az első dandárok március 2-án elővédharcot vívtak, a következő napon pedig a három dandárral egyesülve három állásból kiszorították az ellenséget, amely azokat Kapus előtt, az ekemezői kocsmánál és Medgyes előtt fokozatosan vette fel, kénytelen volt 300 fő halottat és sebesültet, valamint 85 hadifoglyot veszítve Marosvásárhely felé hátrálni. Ezen az útvonalon – miután az itteni hadtest 4-én reggel elfoglalta Medgyest – egy lovasosztály, egy gyalogzászlóalj és két ágyú üldözte az ellenséget [Karl] Bussek alezredes parancsnokságával, aminek az eredményét később jelentem.
A hadműveletek folytatásának iránya részben az ellenség visszavonulási műveleteitől függ, jóllehet a helyzet jelenlegi állásánál Segesvárra szándékozunk vonulni, hogy ezt a széket felmentsük a hűtlen székelyek inváziójától és, hogy elvágjuk őket Bem Marosvásárhelyen levő felkelő seregétől, s ezután az utóbbit kivessük Marosvásárhelyről, hogy újból megteremtsük az összeköttetést a Malkovski-hadtesttel és [Karl] Urban ezredessel, valamint Bukovinával. Ha sikerül ez – miként van alapja remélni – és ha a Dobrán lévő gróf [Christian] Leiningen[-Westerburg] vezérőrnagy és az Észak-Erdélyben levő Malkovski altábornagy csapatai megkapják az utasítást az itteni mozgó hadtesttel való egyesülésre és szükség esetén a Felső-Maroson való ténykedésre, amennyiben nagyszámú felkelőcsoportok törnek be Magyarország felől Erdélybe, akkor eredményes ellenállás várható, ellenkező esetben az itteni hadtest, amely az állandó harcok miatt állományában megfogyatkozik, gyenge lehet, ezért alulírott indíttatva érzi magát, hogy kérje főméltóságodtól utasítás adását a nevezett két hadtest számára, hogy fenyegető veszély esetén itteni felszólításra formálisan is egyesüljön az erdélyi mozgó hadtesttel. A közeljövőben szerencsém lesz a veszteségi beadványokat is alázatosan felterjeszteni.”[5]
A két napos medgyesi ütközet legalább akkora áldozattal járt, mint a piski. A császári jelentés szerint a magyar veszteség 100 halott, 360 sebesült, 100 fogoly, valamint a medgyesi kórházban maradt 170 sebesült, 6 szétlőtt löveg és 2 lőszeres kocsi, saját veszteségük pedig 28 halott, 207 sebesült és 3 lőszeres kocsi volt. Bem Segesvárra retirált, mire a császáriak diadalmasan bevonultak Medgyesre. Puchner táborkara új tervet kovácsolt, nem a Medgyes–Segesvár úton, hanem délről kívánta a magyar csapatokat bekeríteni. Bem hamar rájött e szándékra, és túljárt ellenfele eszén, hiszen lehetősége adódott, hogy Segesvárról kitörjön, így kiadta parancsát: „most pedig megyünk Nagyszebenbe!”
[1] Kővári László: Erdély története 1848–49-ben. Sajtó alá rendezte és a szerkesztette: Somogyi Gréta. A bevezető tanulmányt írta: Hermann Róbert. A jegyzeteket írta: Hermann Róbert és Somogyi Gréta. A német és francia szövegeket fordította: Hermann Róbert. A latin szövegeket fordította: Veszprémy László. A román szövegeket fordította: Somogyi Gréta. HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Budapest, 2014. 176–177.
[2] Vargyas Endre: A Magyar szabadságharcz története 1848–1849. Heckenast Gusztáv, Pest, 1867. 312.
[3] Asbóth Lajos emlékiratai az 1848-iki és 1849-iki magyarországi hadjáratból. I–II. Második kiadás. Heckenast Gusztáv, Pest, 1862. II. 40-41.
[4] Jakab Elek: Szabadságharczunk történetéhez. Visszaemlékezések 1848–1849-re. Rautmann Frigyes, Budapest, 1880. 484.
[5] Saját kezébe, ott, ahol… Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Hadtörténelmi Levéltárban őrzött katonai irataiból. Szerkesztette: Farkas Gyöngyi, válogatta: Bőhm Jakab, a bevezető tanulmányt írta: Csikány Tamás. Petit Real, Budapest, 1998. 88.
A szerző a Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpont vezető kutatója
Borítókép: A medgyesi ütközet, 1849. március 3. Az Armee-Bulletin (XXIX.) egykorú ábrázolása (Forrás: Arsmilitaria.blog.hu)