Húsvét először a megújulás és az újjászületés pogány ünnepe volt

A húsvét a kereszténység egyik központi ünnepe, tisztelgés Jézus kereszthalála utáni feltámadása előtt. Sok keresztény egyház számára a húsvét az odaadó imádság, a böjt és a bűnbánat nagyböjti időszakának lezárása.

2140513985 Fotó: shutterstock

Az evangéliumok szerint Jézus a zsidó pészahra érkezett Jeruzsálembe, ahol a főpapok elfogatták, és a római helytartó, Poncius Pilátus halálra ítélte. Az ünnep miatt az ítéletet még aznap, pénteken végrehajtották. Jézus a halált legyőzve harmadnapra feltámadt, megmutatkozott tanítványainak és ezzel megváltotta az emberiséget a bűneitől.

Pészah napján a zsidók az egyiptomi rabságból való menekülésüket ünneplik. Az Ótestamentum szerint a halál angyala lecsapott az egyiptomiakra, a zsidók kapuját azonban egy frissen leölt bárány vérével kenték be, így az ő házukat elkerülte a végzet. Az egyiptomi fáraó ezután engedélyezte, hogy a zsidók elhagyják az országot. Ezért nevezik a szabadság ünnepének.

Pogány gyökerek

A húsvét nem mindig jelentette Jézus feltámadását a halálból, és a húsvét célja jelentősen eltért attól, ami ma a keresztények számára jelent. Húsvét ünnepe először a megújulás és az újjászületés pogány ünnepe volt. Amikor az ókeresztény misszionáriusok megismertették a szászokkal a kereszténységet, a tavaszünnep – mivel közel ugyanarra az időre esett – összekapcsolódott a pogány ünneppel, és húsvétként vált ismertté.

Egy másik történet szerint 595-ben Gergely pápa szerzeteseket küldött, hogy térítsék meg az angolszászokat. Az angolszászok a német ősatyákhoz hasonlóan a tavaszi megújulást ünnepelték.

Amikor megtértek, elfogadták Jézus feltámadásának ünnepét húsvétkor, miközben továbbra is ünnepelték a tavaszi megújulást.

A húsvét kifejezés az Ostara (angolszász megfelelője Eastre) szász szóból származik, ami a germánok istennőjét jelöli, akinek tiszteletére tavasszal áldozatot mutattak be. (Egy másik magyarázat szerint a skandináv eostur, eastur vagy ostara a kifejezés eredete, ami a növekvő nap évszakát, vagy az újjászületés évszakát jelentette.)

Ostara a nyulakkal Fotó: wikipedia

Húsvét napja az 1582-ből származó egyházi szabályzat szerint a tavaszi holdtölte utáni első vasárnapra esik: március 22-e és április 25-e közé - a nyugati egyházak a Gergely-naptár, míg az ortodox templomokban a Julianus-naptár szerint.

Az ünnepet negyvennapos, a hamvazószerdától nagyszombatig tartó böjti időszak készíti elő, központi liturgiája a nagyszombat esti-éjszakai húsvét vigíliája. Ekkor ünneplik a világosság győzelmét a sötétség felett, az élet győzelmét a bűn és halál fölött – jelent meg a mult-kor.hu-n –, amiben egybefonódik a kereszthalál és a feltámadás. A nagyszombat napján szentelt húsvéti gyertya a feltámadott Üdvözítőt a világ világosságaként jelképezi. Húsvétvasárnap ünnepélyes szentmisét tartanak. A feltámadás napján a pápa a Szent Péter téri ünnepi misén mondja el hagyományos húsvéti üzenetét.

A böjtölés vége

A húsvét elnevezés a böjti időszak végére utal, mert ekkor lehet újra húst enni. A húsvétvasárnapi szertartásnak része a húsvéti ételek (bárányhús vagy sonka, kalács, tojás, bor) megáldása. Húsvéthétfőhöz fűződő népszokás a locsolás és ennek jutalmául a festett tojás ajándékozása. A locsolkodás alapja a víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit. A tojás a belőle kikelő madárral Jézus újjászületését, a népi hiedelem szerint az életet, a piros szín Jézus kiontott vérét jelképezi. A húsvéthétfőt régebben – a locsolkodás szokására utalva – vízbevető, vízbehányó hétfőnek is nevezték. 

Miért tojik a húsvéti nyúl tojást? A germán tavaszistennőt, a korábban említett Ostarát, az újjászületés és a termékenység istennőjét gyakorta tavaszi virágokkal, kezében tojással, lábánál nyulakkal, feje felett repkedő madarakkal ábrázolták. Az istennő és a kezében lévő tojás a természet, az emberek újjászületését, a tavaszi ébredést szimbolizálja.

A hagyományok szerint az istennő a gyerekek kedvéért nyúllá változtatta kedvenc madarát, amely hamarosan tojásokat kezdett tojni. Innen a tojásokat tojó nyúl története, ami pár évvel ezelőtt érdekes fordulatot vett. A hvg.hu írt arról, hogy az istennő először a VII-VIII. század fordulóján élt northumbriai szerzetes történetírónál, Bédánál jelenik meg. Több kutató azonban úgy véli, hogy ezt a részt utólag illeszthették Béda szövegébe. Esetleg az istennőt maga Béda találta ki.

A húsvéti nyúl

Bármi az igazság, az ajándékozó, tojásos nyúl képe az 1500-as években egyre több feljegyzésben bukkant fel a mai Németország területén. Megemlékeztek például egy szegény asszonyról, aki húsvétkor nem tudta megajándékozni a gyerekeit, ezért befestett pár tojást és elrejtette egy fészekben. Mikor a gyerekek a tojások keresésére indultak, egy nyúl ugrott ki a fészekből, és elszaladt.

A húsvéti nyúl azóta a gyermekfolklór része: hisznek a húsvéti nyúlban, amely tavasszal titokban ajándékot hoz nekik.

Egyes források szerint a XVI. századi Németországban készítették az első kosárfészket és később az első édességből készült nyulat. A fészekrakás valószínűleg arra vezethető vissza, hogy a nyugati kultúrákban ábrázolt nyúl általában a Lepus fajhoz tartozik, amely abban különbözik más nyúlfajoktól, hogy nem üregben él, hanem fészket rak, kicsinyei nyitott szemmel születnek, teste az átlagosnál nagyobb és a füle hosszabb.

A tojás, ahogy a nyúl is, már az ókor óta termékenységi szimbólumok: mivel a nyulak nagyon sok utódot nevelnek fel, a tavaszi nap-éj egyenlőség idején a föld megnövekvő termékenysége jelképének tartották őket.

Borítókép: A húsvétkor ajándékozó, tojásos nyúl képe az 1500-as években egyre több feljegyzésben bukkant fel. (Fotó: shutterstock)