Koppenhágától mintegy 400 kilométerre, északnyugatra található a Koldrigsmuseet REGAN Vest hatalmas bunkerkomplexum. Az 1960-as években, a hidegháborús feszültségek tetőfokán, titokban épült. A terv az volt, hogy az országot vészhelyzet esetén ebből a hatvan méterrel a föld alatt található bunkerből irányították volna. Ide menekítették volna a dán kormányt, sőt a királynőt is, ha atomháború tör ki.
Évtizedekig titkolták a bunker létét
Az óvóhely létezését évtizedekig elhallgatták, míg végül 2012-ben fény derült a létére. Évekig tartó előkészületek után 2023 februárjában nyílt meg a nagyközönség előtt múzeumként. Évente csak ötvenezer látogatót engednek be, a belépés tízfős kis csoportokra korlátozódik. A 90 perces vezetett túrákon a labirintusszerű bunkerrendszer két kilométeres szakaszát mutatják be. Sáta egy hidegháborús időkapszulában.
A bunker bejáratát valaha pisztolyokkal és kézigránátokkal felfegyverzett rendőrök őrizték. A viharvert beton ajtókeret mohától és nedvességtől zöldell, az általa rejtett kiterjedt alagúthálózat emiatt még lenyűgözőbb, vagy inkább megdöbbentőbb. – Ez a titok megőrzésének része – mondta a BBC munkatársának Bodil Frandsen, a múzeum történész kurátora.
A mészkő domboldalba vájt hosszú bejárati folyosó falai bordázottak, hogy tompítsák egy esetleges nukleáris robbanás nyomáshullámát. A bejárati folyosó hatalmas, légmentesen záródó ajtóval végződött – és ott kezdődött a bunker érdemi része. A gépházba hatalmas dízelgenerátorokat telepítettek. Miután a bunkert hermetikusan elzárták a külvilágtól, a generátorok termelték az áramot, működtették a szellőzőrendszert, a hűtőberendezéseket, amikben tíz napra elegendő élelmiszert tároltak. Volt ott minden, mint egy hosszú útra készülődő tengeralattjárón, csak éppen ez a tengeralattjáró a szárazföldön volt.
Az 1949 óta NATO-tag Dánia fekvése a Balti-tenger torkolatánál stratégiailag fontos volt (és továbbra is az), de a vasfüggönyhöz való közelsége is sebezhetővé tette, ezért az ország a legrosszabbra is felkészült.
A REGAN Vest építése 1963-ban kezdődött, és öt évvel később fejeződött be. Az atombiztos bunker egy 5500 négyzetméteres behemót építmény, két nagy, egymáshoz kapcsolódó gyűrű alakú, kétszintes blokkal. Több mint 230 helyiséget alakítottak ki ebben, amelyekben körülbelül 350 ember fért el. Elsősorban miniszterek és köztisztviselők, akik a legsötétebb időkben a nemzet ügyeit irányíthatták onnan. Az egészségügyi személyzet mellett több újságíró és egy pap is helyet kaphatott a bunkerben. Szerencsére erre nem került sor.
Az irodákban régimódi telefonok és íróeszközök. A komplexum része volt egy külön kommunikációs helyiség kis rádióstúdióval. A dekoráció nagy része az 1960-as és 70-es évekből származik, beleértve az ikonikus dán tervező, Arne Jacobsen több tucat eredeti klasszikus székét.
Itt az a különleges, hogy ez a bunker hitelesen adja vissza a korszakot. Amolyan időkapszula. Egy hatalmas időkapszula. Ezért annyira egyedi a REGAN V. Más dán kormányzati bunkerek is léteztek, de azokat modernizálták, esetleg elvitték az eredeti berendezéseket, vagy nem nyilvánosak.
Lakhely a királynőnek
A lakónegyedek lekerekített folyosóin való mozgás kissé zavaró lehetett. A zöldre, kékre, sárgára és narancssárgára festett lépcsőházakban a színek ellenére könnyen el lehetett tévedni. A puritánul berendezett szobákban emeletes ágyakat helyeztek el.
Az egyik VIP lakórész padlójára szőnyeg is került. A hálószobába két egyszemélyes ágyat tettek, amihez saját fürdőszoba és kis iroda tartozott. Ezt a valószínűtlen szállást Margit királynőnek szánták. Az uralkodónő egyszer állítólag meglátogatta a helyet, még a falfestményeket is jóváhagyta a neki tervezett szobában.
Az elegáns társalgó bútorai, a világítótestek és a smaragdzöld tapéták az 1970-es éveket idézik. A videókazetták és könyvek közé némi humort csempésztek: a Szeretettel Oroszországból című James Bond-regény másolatát. A bunkerről beszámoló BBC-s újságíró úgy érzi, a Nyugat és Oroszország közötti jelenlegi geopolitikai feszültségek láttán a múzeum megnyitása különösen időszerű.
Szerencsére a harmadik világháború nem tört ki, és a létesítményt csak gyakorlatokra használták, bár készenlétben volt egészen 2003-ig, amikor végül kivonták a forgalomból. Kilenc évvel később a régóta őrzött titokról lehullt a lepel. Csaknem egy évtizedes előkészület után a bunkerből múzeum lett. (A félelem és a paranoia időszakában körülbelül 14 ezer hidegháborús építményt emeltek Dánia-szerte.) A kurátor szerint az emberek alig várják, hogy lemenjenek, és végre meglássák a nagy titkot. Sokan azt mondják, tudtak a bázisról, de nem szabad hinni nekik.
Bunkerek Kelet-Európában
Bunkerekből Kelet- és Közép-Európa is jól ellátott. Az egy négyzetkilométerre jutó bunkerek építésében Albánia lehet a csúcstartó – a Tirana főtere alatt megnyitott bunker a kevés látványossággal bíró albán főváros egyik turisztikai attrakciója. Tavaly ott járva az volt a benyomásom, hogy a keleti blokkban a hidegháborús paranoia hasonló megoldásokat szült.
Magyarországon is szép számmal találni föld alatti erődítményeket. Pár éve a Győr-Moson-Sopron Vármegyei Tényőn épült bunkert nézhettem meg. Építését a hidegháborús időszakban az állam rendelte el, hogy megvédje a megye vezetését az atom-, biológiai, vegyi fegyverek hatásai ellen. (A megyei vezetésnek nem volt része a légvonalban alig nyolc kilométerre található pannonhalmi főapátság elöljárója.) Győrben volt egy másik bunker, ahol a város vezetői húzódhattak meg. Hasonló bunkerek minden megyében épültek.
