Tíz éve kutatják a dombóvári Gólyavárat

Idén júliusban és augusztusban csaknem félezer négyzetméteren végeztek régészeti feltárásokat a HUN-REN BTK Régészeti Intézet munkatársai az egykori középkori vár területén. A nyári hónapokban előkerültek a nyugati belső torony eddig feltáratlan maradványai, az északi épületszárny pincéjének ismeretlen részletei, a keleti belső torony teljes falszakasza.

A Kapos folyó hordalékára épült vár maradványa alig pár méterrel emelkedik ki a környezetéből. A folyó nagyobb áradások idején körbeöleli, de általában könnyen megközelíthető a XIV. század legvégén vagy a XV. század elején épült Kapos menti erősség. Az építmény szabálytalan téglalap alaprajzú épület volt, északi és déli oldalán egy-egy épületszárnnyal, nyugatra néző kapuval, körülötte fapalánkkal és több méter széles várárokkal.
Dombóvár felkérésére 2014-ben a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszékének munkatársai és hallgatói Berta Adrián vezetésével kezdték meg a vár feltárását. 2019 óta a Régészeti Intézet szervezésében folytatódnak a terepi munkálatok.

A középkori erősség teljes területe az azt körülvevő várárokkal és sánccal együtt megközelítőleg 3500 négyzetméter.

Az idei, tizedik ásatási szezon egyik célkitűzése a tavaly sikeresen beazonosított pince kutatásának folytatása volt. A kutatók a 2022-ben végzett talajradaros vizsgálatok eredményei alapján elkezdték a vár pincéjének feltárását az északi épületszárny és a hozzá tartozó keleti belső torony feltételezett csatlakozásánál. Mind a radaros mérések, mind az ásatás során nyert informá­ciókból úgy tűnt, hogy sikerült azonosítani az 1692-es Kelcz Mihály-féle uradalmi összeírásban szereplő pince maradványát. Az idei évi kutatások alapján az tűnik valószínűnek, hogy az említett pince már a vár legkorábbi időszakában létezett. A vár északi oldalán beazonosított pillérekről és a belső toronyról szintén az valószínűsíthető – olvasható a HUN-REN BTK Régészeti Intézet honlapján –, hogy azok régebbiek, mint eddig feltételezték. 

A pince és az azt övező épületrészek feltárása mellett a kaputorony vizsgálata is folytatódott. Az eddigi ismeretek alapján ezt a XV. század első felében építették. A kaputorony előtt a XVI. század elején, a törökök érkezését megelőzően, az utolsó Dombaiak időszakában elővédmű épült. Az egyes átépítések alkalmával a korabeli felszínt jelentősen átalakították és általában új járószinteket hoztak létre, így különösen nehéz feladat ezeknek a legtöbbször erősen lepusztult régészeti jelenségeknek a kutatása. Az egykori kaputorony belsejében azonban pont a török korból maradt fent nagyobb számú leletanyag.

A török 1543-ban vagy 1546-ban foglalta el, és kisszámú várkatonaságot állomásoztatott benne – az egykori főúri reziden­ciából török végvár lett. Buda visszavételének évében a császáriak kezére került a dombói vár is, amelyet 1691-ben kapott meg Esterházy Pál herceg az uralkodótól a környező földekkel együtt. A várat az 1702-es várrombolási rendelet értelmében Esterházy Pál a saját jobbágyaival bontatta le, kaputornyát pedig aknászok robbantották fel. Egy 1720-ban készült összeírás szerint a vár használaton kívüli rom.

Az idei év kutatásai során a védmű belsejét is tovább vizsgálták a régészek. Itt eredetileg egy farkasveremnek kellett lennie, amelynek a nyomai szintén előkerültek. Az valószínűsíthető, hogy közvetlenül a XVI. századi elővédmű építése előtt a korábbi mélyedést mesterségesen feltöltötték és ledöngölték, majd ebbe építették bele az új külső várfalakat. Az elmúlt évek kutatásai során sikerült tisztázni, hogy a várat már az első időszaktól kezdve, a XIV. század végétől vagy a XV. század elejétől palánk övezte. Ezt a XV. századi átépítések során módosították, majd a XVI. század eleji külső várfal építése során felszámolták.

Az ásatást vezető Berta Adriántól megtudtuk, hogy a tervek szerint jövőre folytatódnak a feltárások és a roncsolásmentes kutatások is. 2024-ben az északi épületszárny feltárást szeretnék befejezni, valamint a kaputorony kutatását kiterjeszteni. Dombóvár város önkormányzata a lelőhelyen egy közösségi helyszínt akar kialakítani, amelynek részeként a falmaradványok állagmegóvását, konzerválást is el kell végezni, viszont ehhez folytatni kell a régészeti feltárásokat is.

Borítókép: Az 1702-es várrombolási rendelet áldozata lett (Fotó: Berta Adrián)