Az időkorlátos étkezés (intermitted fasting-ként is ismert) lényege, hogy meghatározzák azoknak az óráknak a számát, amikor ehetünk. Az időkorlátos étkezéssel jelentős testsúlycsökkenés érhető el a 2-es típusú cukorbetegek körében. Az amerikai egyetemi kísérlet résztvevői dél és este nyolc óra között ehettek. A vizsgálatot az UIC-ben végezték, és 75 résztvevőt vontak be három csoportban. Voltak, aki betartották az időkorlátos étkezési szabályokat, voltak, akik csökkentették a kalóriabevitelt, míg a kontrollcsoport tagjai nem változtattak étkezési szokásaikon.

Hogyan segít az időszakos böjt?
Az időkorlátos étkezés résztvevőinek testsúlyát, derékbőségét, vércukorszintjét és egyéb egészségügyi mutatóit hat hónapon keresztül mérték. Az eredmények szerint a kísérleti időszak alatt az időszakosan böjtölők többet fogytak, mint azok, akiknek 25 százalékkal kellett csökkenteni a kalóriabevitelüket.
Az időkorlátos étkezési csoport résztvevői könnyebben követték az előírásokat, mint a kalóriacsökkentő csoport tagjai. Ennek az lehet az oka, hogy a cukorbetegeknek az orvosok általában azt mondják, első lépésként csökkentsék a kalóriabevitelt. Sokan valószínűleg már kipróbálták és megküzdöttek a kalóriacsökkentő diétával.
„Tanulmányunk azt mutatja, hogy az időkorlátos étkezés a hagyományos diéta hatékony alternatívája lehet azoknál, akik nem tudják betartani az utóbbit” – mondta Krista Varady vezető szerző az eurekalert.org-nak, aki szerint sok fogyni próbáló ember számára könnyebb az időt számolni, mint a kalóriákat. (A chicagói egyetem táplálkozástudományi professzorának szülei Budapestről vándoroltak Kanadába.)
A hat hónapos vizsgálat során nem jelentettek súlyos nemkívánatos eseményeket. A hipoglikémia (alacsony vércukorszint) és a hiperglikémia (magas vércukorszint) előfordulása nem különbözött a diétás csoportok és a kontrollcsoport között.
A kutatás egyik mozgatórugója az, hogy ma már tíz amerikaiból egy szenved cukorbetegségben. 2050-ben várhatóan minden harmadik amerikait érint ez a betegség, ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak. Ezért kulcsfontosságú, hogy minél több lehetőséget találjanak a betegek testsúlyának és vércukorszintjének szabályozására. A probléma egyébként világméretű.