Bő egy hét alatt közel tíz centimétert emelkedett az izlandi felszín, nem volt kétség, hogy magma kezdett felfelé nyomulni a földkéregben. A Kék Lagúna egy ideig még fogadta a vendégeket, azonban a szűnni nem akaró földmozgások és a közelgő vulkánkitörésre figyelmeztető szakemberek jelzése nyomán végül bezárt a fürdő. Egy nappal később aztán még inkább sűrűsödtek a földmozgások, mégpedig egy délnyugat–északkeleti, 15 kilométer hosszú sáv mentén. A riadalom oka az volt, hogy a földrengések egyre inkább délnyugat felé húzódtak, keresztül Grindavikon, egy piciny, óceánparti településen.
– A modellszámítások eredményei jelentős mennyiségű magma benyomulását jelezték néhány kilométer mélységbe, ami a korábbi időszaknál jóval nagyobb vulkánkitörés lehetőségét vetítette előre. Szárazföldön ez alapvetően kiterjedt lávaöntést jelenthet, azonban a magma felszínre juthat víz alatt is, ami heves, robbanásos kitörést okozhat. Grindavik 3700 lakosát gyorsan kitelepítették, később az állatokat is kimenekítették – tájékoztatott Harangi Szabolcs geológus-vulkanológus, az MTA levelező tagja.
Hogyan lehet egy népszerű turistaközpont, valamint egy település ilyen veszélyes helyen? Az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára szerint hosszú időn keresztül ez az ország egyik legnyugodtabb területe volt. Utoljára nyolcszáz éve tört ki vulkán a Reykjanes-félszigeten, azaz az emberek generációi éltek itt úgy, hogy ez egy biztos helyszín a megtelepedésre még akkor is, ha a felszínét nagyrészt terméketlen lávatakaró borítja. A helyzet 2019 végén változott meg, amikor intenzív földmozgások indultak meg. Ez most már az ötödik ilyen esemény a Kék Lagúna közelében, és most a legnagyobb az esélye annak, hogy magma is felszínre törhet.
– Ezt a helyzetet a lemeztektonikai modell magyarázza. Izland két hatalmas kőzetlemez határán fekszik. Az Észak-amerikai- és az Eurázsiai-kőzetlemez egymástól távolodik, ami jelentős széthúzásos feszültséggel jár. Ennek következtében időszakonként földrengések ezrei pattannak ki, repedések, hasadékok alakulnak ki a földkéregben, és mindezt vulkáni működés kísérheti. Ez történt 1975 és 1984 között a sziget északi területén, ahol a két kőzetlemez végül közel kilenc métert távolodott egymástól. Lávaszökőkutak csaptak fel, lávafolyások terültek szét, a felszíni repedések mind a mai napig láthatók a térségben. Most egy ehhez hasonló eseménylánc indult el, és úgy tűnik, a Reykjanes-félszigeten akár több mint egy évtizeden keresztül hozzá kell szokni a földrengéssorozatokhoz és a vulkáni működéshez – magyarázta a helyzetet az ELTE Kőzettan–Geokémiai Tanszékének egyetemi tanára.