Izgalmas modell a kutya
Más fajokban vannak arra utaló jelek, hogy a szociális toleranciára való szelekció (ami a domesztikáció egyik kulcseleme) hozzájárul a vokális tanulási képességekhez. Egy példa erre a japáni sirálykapinty. Ennek vad rokona, a hegyesfarkú bronzpinty korlátozottan képes hangtanulásra, viszont a japáni sirálykapinty, bár alapvetően a kinézete miatt tartották és tenyésztették, képes külső minták alapján gazdagítani az énekét. Ez olyan idegrendszeri változásokra vezethető vissza, amelyek a háziasítás hozadékai. Faragó Tamás szerint a kooperáció hatására a közönséges selyemmajmok hozhatók fel példaként. Ez a faj a csoportban közösen neveli az utódokat, és ehhez számos olyan képességre van szükségük, ami hasonló az emberben és kutyában megtalálható kooperációs képességekhez. Emellett náluk megjelenik a hangadások egyedfejlődése során a gügyögés, aminek szerepe hasonló, mint az embernél.
A kutya az etológus szerint azért izgalmas modellállat, mert ez a két szelekciós tényező egyaránt fontos szerepet játszott a fejlődésében, ami nem mondható el a korábbi modellekről, amikben eddig a vokális tanulást vizsgálták. Ezért ideális modell a kutya arra, hogy kiderüljön, mi történhetett az emberben, ami a vokális tanulás megjelenéséhez vezetett.
Borítókép: Faragó Tamás és Joel. A vokális tanulást kutatva a kutyákat új modellfajként vizsgálja (Fotó: Gáti Oszkár Dániel)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!