A vokális tanulás leegyszerűsítve az a képesség, ahogyan módosítani tudjuk a hangadásainkat egy külső hangminta alapján. Ennek legösszetettebb formája a hangutánzás és olyan hangok produkálásának képessége, amelyek nem részei a veleszületett repertoárnak. Ami az embernél alapvető képesség, az a többi emlősnél ritka, eddig csupán a cetek, a fókák, a denevérek és az elefántok esetében írtak le hangutánzó képességeket. Ennek a képességnek az evolúciós megjelenése az emberben mai napig rejtély.
Kutyák és a vokális tanulás
Ennek feltárására Faragó Tamás a kutyákat új modellfajként vizsgálja, hiszen a háziasítás és később a fajtaszelekció során olyan, az emberhez hasonló pozitív szelekciónak voltak kitéve, mint a megnövekedett szociális tolerancia és együttműködésre való hajlam, amelyek az emberben kulcsszerepet játszhattak a vokális tanulás megjelenésében. Feltételezések szerint ezek a hatások a kutyáknál is utat nyithattak a vokális tanulás egyes részképességeinek megjelenéséhez. A kutatást a Miklósi Ádám által vezetett etológia tanszéken kezdik meg, ahol Faragó Tamás előtt Kubinyi Enikő és Andics Attila is nyert ERC-támogatást az utóbbi hat évben, ami egyedülálló eredmény ezen a területen. A tanszék munkatársai több mint húsz éve kutatják a családi kutya kognitív képességeit, főként az emberrel való együttműködése során. Faragó Tamás 2006 óta foglalkozik a kutyák vokális kommunikációjával.
A kutatással kapcsolatban alapvető kérdés, hogy a kutyák képesek-e a vokális tanulásra vagy képessé teszik őket erre. Vannak erre utaló jelek, vagy egy nem létező képességet akarnak kihozni ebből a fajból? – Alapvetően éppen erre vagyunk kíváncsiak. A vokális tanulás képessége sok alképesség összességét jelenti. Különböző fajokban különböző kombinációi lehetnek jelen ezeknek az alképességeknek, de eddig az ember mellett csak néhány fajban írták le legösszetettebb formájában. Az egyik ilyen alképesség, hogy mennyire kontrollálja egy faj a hangadásait. Előfordulhat, hogy egyszerű esetben megtanulja, hogy adott jelre hangot adjon. Ezt a kutyák tudják, illetve anekdotikus információink vannak arra, hogy módosíthatják a hangerőt vagy különböző jelre különböző hangokat adnak. A projektben azt szeretnénk megvizsgálni, hogy milyen szintűek ezek, és a többi alképesség a kutyákban, illetve a fajta, a morfológia és a kooperációs képességek befolyásolják-e ezt – összegezte Faragó Tamás, hogy mire keresnek választ a jövő nyáron kezdődő kutatási programban.
Izgalmas modell a kutya
Más fajokban vannak arra utaló jelek, hogy a szociális toleranciára való szelekció (ami a domesztikáció egyik kulcseleme) hozzájárul a vokális tanulási képességekhez. Egy példa erre a japáni sirálykapinty. Ennek vad rokona, a hegyesfarkú bronzpinty korlátozottan képes hangtanulásra, viszont a japáni sirálykapinty, bár alapvetően a kinézete miatt tartották és tenyésztették, képes külső minták alapján gazdagítani az énekét. Ez olyan idegrendszeri változásokra vezethető vissza, amelyek a háziasítás hozadékai. Faragó Tamás szerint a kooperáció hatására a közönséges selyemmajmok hozhatók fel példaként. Ez a faj a csoportban közösen neveli az utódokat, és ehhez számos olyan képességre van szükségük, ami hasonló az emberben és kutyában megtalálható kooperációs képességekhez. Emellett náluk megjelenik a hangadások egyedfejlődése során a gügyögés, aminek szerepe hasonló, mint az embernél.
A kutya az etológus szerint azért izgalmas modellállat, mert ez a két szelekciós tényező egyaránt fontos szerepet játszott a fejlődésében, ami nem mondható el a korábbi modellekről, amikben eddig a vokális tanulást vizsgálták. Ezért ideális modell a kutya arra, hogy kiderüljön, mi történhetett az emberben, ami a vokális tanulás megjelenéséhez vezetett.
Borítókép: Faragó Tamás és Joel. A vokális tanulást kutatva a kutyákat új modellfajként vizsgálja (Fotó: Gáti Oszkár Dániel)
