Az unihemiszférikus, azaz egy féltekés alvás az egyik módja annak, hogy a tengeri emlősök – bálnák, delfinek – pihenhessenek a nyílt vízen. „Az unihemiszférikus alvás lehetővé teszi ezen állatoknak, hogy alacsony aktivitási szintet tartsanak fenn, miközben agyuk egyik fele alszik” – mondta Patrick Miller, a brit St Andrews-i Egyetem biológusa a Live Science-nek.
A cetfélék közül a delfinek a legjobban tanulmányozott tengeri emlősök, amelyek képesek az egy agyféltekés alvásra. A fogságban tartott delfinek agyvizsgálatai azt mutatják, hogy míg az egyik félteke lassú hullámú, mély alvásban van, a másik félteke éber, így az állatok szó szerint nyitott szemmel alhatnak. Amikor az egyik félteke kipihent, az agy vált és a másik agyrész alszik. Ez az alvási mód a cetféléknél – a delfinek mellett a bálnákra kell gondolni – gyakori, de nem csak rájuk jellemző. Ismert, hogy sok madárfaj szintén egy agyféltekés alvást alkalmaz, ami lehetővé teszi számukra, hogy repülés közben szunyókáljanak. (Úgy tűnik, nem minden cet képes egy agyféltekés alvásra. Vannak, amelyek kétféltekés alvást alkalmaznak a pihenés közben.)
Patrick Miller szerint azonban a madarak és a delfinek különböző célokra használják félagyi alvástechnikájukat. Egy madárrajban a csoport szélén repülő madarak azért tartják nyitva a szemüket, hogy figyeljék a ragadozókat és időben riasszák a többieket. A szunyókáló delfinek elsősorban nem a külső veszélyre figyelnek, hanem arra, hogy a csoport többi tagját nézzék, így elkerülve, hogy elszakadjanak egymástól. „Nagyon nehéz megmérni az olyan állatok agyi tevékenységét a tengeren, amelyeket nem lehet megfogni, mint például a nagy ámbráscet, a kék bálna vagy a púpos bálna” – mondta a tudományos portálnak Patrick Miller. A kutató által vezetett 2008-as kutatás a nagy ámbráscet alvási szokásáról közölt információkat. Kimutatták, hogy a nyílt óceánban ezek az állatok rövid ideig alszanak. A bálnák a felszínhez közel mozognak, lelassítják sebességüket, és így pihennek. Egész bálnacsapatok láthatók orral felfelé, közvetlenül a víz felszíne alatt lebegni. Ez idő alatt a bálnák nem reagálnak a környezetre, ami arra utal, hogy mély alvásban vannak. A bálnák azonban csak körülbelül húsz percet tudnak pihenni a víz alatt, majd fel kell úszniuk a levegőért. Amint a bálna levegőt vett, visszatér a pihenő helyére, ezt a viselkedést akár három és fél órán keresztül folytatja.
Az északi elefántfókák szintén hasonlóan rövid adagokban szundikálnak. Egy 2023-as kutatásban, amelyet Jessica Kendall-Bar, a Kaliforniai Egyetem kutatója vezetett, először figyelték meg, hogy a fókák körülbelül háromszáz méteres mélységbe merülnek és elalszanak – REM-alvásban a fókák fejjel lefelé, lassan körbe forognak. Nagyjából olyan a mozgásuk, mint a hulló faleveleknek. Valószínűleg a ragadozók kockázata miatt az elefántfókák a tengeren töltött teljes alvásidejüket korlátozzák napi két órára.
Az összes emlősállat közül a legkevesebb alvásra az afrikai elefántoknak van szükségük. A faj vadon élő példányai naponta legfeljebb két órát alszanak.
Borítókép: Hol az egyik, hol a másik agyféltekét pihentetik ezek a bálnák (Fotó: Europress/AFP)
