Marosvásárhely, amely erős, öntudatos, kultúrateremtő és -fenntartó magyarságával Trianon óta tüske a románság körme alatt, és folyamatos etnikai tűz alatt tartott frontváros, így ugyancsak veszélyzónában van. A település identitásharcairól, a rendszerváltás utáni együttélést fájdalmasan megalapozó 1990-es magyarellenes pogromról, a román értelmiség magyarok iránti tiszteletéről és a székely autonómia minimumáról beszélgettek Soós Zoltán polgármesterrel, akit idén választottak újra a legnagyobb magyar közösséggel rendelkező erdélyi városban – ahol a magyarság mára mégis kisebbségbe került – számolt be a Magyar Összetartozás Intézete.
A beszélgetésen az alábbi témák kerültek terítékre:
• a román–magyar együttélés nehezen gyógyuló, de könnyen felszakadó sebeiről;
• hogy mennyire fékezi – és meddig – az amerikai befolyás a román nacionalizmust;
• hogy a választások után a régiók újraszabása veszélyes törésvonalakat alakíthat ki;
• hogy közel kétszáz településről tűnt el a magyar lakosság Erdélyben Trianon óta;
• hogy a mai román politikai elit veszélyforrásnak tekinti-e a magyarságot;
• hogyan befolyásolja Románia teljesítményét az ötmillió kivándorló;
• a magyar állami segítség szerepéről a marosvásárhelyi magyar identitás megőrzésében;
• 1990 fekete márciusáról, a magyarok elleni pogromról és annak kibeszéléséről;
• a román kommunista titkosszolgálat véres hatalomátmentéséről;
• hogyan lehet vonzó a magyar közösség egy román számára;
• mi kellene ahhoz, hogy Marosvásárhely megmaradjon erős magyar kulturális és gazdasági központnak
• és arról, hogy mit jelent ma erdélyinek lenni.
Itt hallgathatják meg a teljes interjút:
Borítókép: „Marosvásárhely – Teleki könyvtár 1799 évből”. Fotofilm Kolozsvár kiadás, 1942. (Fotó: Balázs D. Attila gyűjteménye)
