Egy másfajta világjárvány áldozatai

A keresztényellenesség újabb szomorú szimbóluma a Margit hídi vandál cselekmény.

Torockó, 2020. szeptember 9. Kereszt a Szent Korona másolatán a torockói Duna-Házban 2020. szeptember 1-jén. Megvette a Szent Korona és a koronázási ékszerek másolatát a Duna Médiaszolgáltató, és az erdélyi Torockón lévő Duna-Házban helyezik majd el a tárgyakat - jelentette be Dobos Menyhért, a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. vezérigazgatója. A másolatot a felvidéki díszműlakatos, Panyik Imre készítette, aki több ezer órán át tanulmányozta a Parlamentben lévő eredeti műtárgyakat. MTI/Kiss Gábor Fotó: MTI Fotószerkesztőség/MTI Fotószerkesztőség/Kiss Gábor

Ma még nem tudni, mi volt az indítéka annak a fiatal nőnek és férfinek, akik jó ötletnek tartották, hogy letörjék a Margit hidat díszítő, Szent Koronát formázó kőékítmények keresztjét. Egyszer talán kiderül. Az azonban feltételezhető, hogy e cselekedetben tetten érhető a világ- és Európa-szerte tapasztalható keresztényellenesség hatása.

Két és fél hónappal ezelőtt Lengyelországban abortusz- és melegpárti tüntetők rongáltak templomokat, zavartak meg miséket és gyaláztak meg keresztény jelképeket. Ezzel szinte egy időben a Magyar Újságírók Országos Szövetségének karikaturista-szakosztálya kitüntette Pápai Gábort, aki kellőképp ízléstelen módon gúnyolódott a keresztre feszített Jézuson, illetve Müller Cecílián, az országos tiszti főorvoson.

Alig egy éve a Demokratikus Koalíció egyik oszlopa, Niedermüller Péter erzsébetvárosi polgármester nevezte rémisztő képződménynek a fehér, keresztény, heteroszexuális férfiakat és nőket az ATV-ben. (Ezzel látványos példát szolgáltatott arra, hogy a Soros Györgyöt bálványozó balliberálisok a saját oldalukon nem tartják bűnnek a rasszizmust.) Ugyancsak ez idő tájt a Margit híd koronáinak keresztjét is letörték – sajnos nem először.

A kereszténységgel, illetve annak szimbólumaival szembeni barátságtalan megnyilvánulások a rendszerváltás óta (is) előfordulnak, és rendre felháborítják a jó érzésű magyar polgárokat.

Látjuk a Nyugat-Európában zajló templomrombolásokat, halljuk, hogy világszerte naponta tucatnyi ember hal meg a hite, vallásgyakorlása miatt, s hogy a vallásüldözés áldozatai nyolcvan százalékban keresztények. Hiába figyelmeztet a tragikus jelenségre a pápa, hiába keresnek védelmet a veszélyben lévők, a világ és benne az Európai Unió nem segít.

A Margit hídon átsétáló két fiatal talán hallott valamit a keresztényellenességről. Talán tetszik is nekik. Talán örömüket lelik abban, hogy borsot törhetnek a hívő, a keresztény magyar nemzetet tisztelő embertársaik orra alá.

Vajon jelent nekik valamit a Szent Korona? Vajon tudják, hogy miként segítette őseink keresztény hite Magyarország fennmaradását? Vajon sejtik, hogy e jelkép alatt hány kiváló egykori hősünk áldozta életét az idegen hódítók elleni küzdelmek során? Aligha.

Letörték a koronák keresztjeit. Attól tartunk, ők is áldozatok. Egy másfajta világjárvány, az újliberalizmus kórokozójának áldozatai.