Mottó: „Orbán alacsony és kövér, én magas és vékony vagyok.” (Karácsony az Economistnak)
Hogy is kezdi Cyrano az Orr-monológot? Hát így:
„Ez szimplán hangzik… Így nincsen hatása!
Mondhatta volna szebben, kis lovag,
Más-más hangnemből… Így ni: hallja csak…”
S aztán jönnek hosszú-hosszú sorban a képek a nagy orról.
Na de hát miért is várnánk el ennyi szellemességet, könnyedséget, csalafintaságot ettől a Karácsonytól, a mama kedvencétől, a zsúrfiútól, aki egész gyerekkorát magasan és vékonyan töltötte a pálya szélén, hóna alatt a vadiúj focilabdájával, arra várva, hogy végre valaki bevegye a csapatba és játszhasson egy kicsit.
De nem vette be soha senki.
Erre a nagy pillanatra egészen mostanáig kellett várnia, negyvenöt éves koráig, amikor végre Gyurcsány megengedte neki, hogy játszhasson egy kicsit.
A játék lényege, hogy főpolgármesterként a lehető leghosszabb ideig azt kellett hazudnia, hogy esze ágában sincs miniszterelnök-jelöltnek lennie, mert őt kielégíti ez a munka.
A játék jelen szakaszában aztán engedni fog a „közakaratnak”, s nyilván szándéka és hajlamai ellenére elfogadja a felkérést, s bejelenti miniszterelnök-jelölti jelöltségét.
A játék következő szakaszában majd egymás után kétszer is hatost fog dobni, így elkerüli majd az „italbolt” és a „szemeteltél, fizess bírságot!” mezőket, és „szerencsekerékről szerencsekerékre” ugrálva énekel:
Igyekszik Ludmilla, átvág a tisztáson,
Átugrik könnyedén egy alvó partizánon.
Aknamezőn szökell, le sem ér a lába,
Furfangos Nyesztyerka barlangjában várja.
Így fog megérkezni a miniszterelnök-jelölt-jelöltségig.
Akkor majd mindenki nagyon meglepett és boldog lesz.
Leginkább Furfangos Nyesztyerka lesz boldog és megelégedett. A barlangjában. Őt egyébként valójában úgy hívják, hogy Gyurcsány Ferenc. Ott várja majd Karácsonyt, abban a barlangban, ahol az eligazításokat tartja. A barlangban amúgy nagy a tolongás, ott van már Gőgös Gúnár Gedeonné, a szkájproli, meg az a furcsa kis nagyon hülye alak az űrkikötőből, aki szorosan ránőtt a gondosan nyírt szakállkájára.
