A Népszava a héten is hozta a szokásos, Magyarországot fikázó nemzetközi liberális sajtószemléjét, amely szerint a – valóságtól is független – LIBE-bizottság delegációját nem győzte meg a magyarországi jogállamiság állapota. Meglehet, hogy bolsevik barátaink kellemes altáji bizsergést éreznek minden olyan hír hallatán, amelyben a brüsszeli (moszkvai) (párt)központ elítélően nyilatkozik hazánkról, viszont azokban a magyarokban, akik nem a kommunista pártszékház langymelegében nevelkedtek, távol áll a boldogság a nemzetközi politikai nyomás láttán.
A hazánkat vizsgáló EP-delegáció olyannyira objektív volt, hogy a magyar kormánnyal szemben érdekelt Donáth Pártelvtásasszony Annát is hozták a küldöttséggel, aki lelkesen vezette végig a hétből öt liberálist és baloldalit foglalkoztató bizottságot a többségében liberális és baloldali sajtóképviselők, politikusok és civilszervezetek meghallgatására. Természetesen nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy Donáth Pártelvtársasszony Anna és társai meghallgatták Varga Judit igazságügyi minisztert és Pintér Sándor belügyminisztert is. Tehát a Donáth elvtársnő által is beismert, politikai nyomásgyakorlást szolgáló EP-delegáció hajlandó volt leereszkedni a magyar belügyminiszter és az igazságügyi miniszter szintjére, hogy meghallgassák (inkább vallassák) őket a Pegasus-ügyről.
Tudniillik Annácska és a baloldal szerint a magyar titkosszolgálatok titkosszolgálati tevékenységekre mertek használni egy kémszoftvert, amelynek olyan személyek is célkeresztjébe kerültek, akik oknyomozó újságot írnak és állami szintű ügyletek bizalmas adataival csencselnek, vagy közük lehetett a szervezett bűnözéshez. Hogy a balos logika mentén miért nem állambiztonsági kérdés, amikor például bizalmas, állami információkat hoznak-visznek akár sajtómunkások, akár mások, az jó kérdés.
Nem zavartatják magukat attól sem, hogy más országok kormányai és az általuk is felügyelt titkosszolgálatok szintén végeznek megfigyelést, lehallgatást, bizony titkokban, és senkinek semmi köze ahhoz, hogy milyen szoftverrel és kikkel szemben teszik ezt. Pláne nem tartozik az eredetileg gazdasági közösségként működő Európai Unióra, amelynek demokratikusan (általában ötven százalék környéki részvételt produkáló választásain) megválasztott parlamentjében hemzsegnek a nem állami fenntartású álcivil szervezekhez behálózott bolsevik aktivisták.
A rendkívül objektív küldöttek a magyar gyermekvédelmi törvény módosítása és a sajtószabadság helyzete miatt is vizsgálódtak nálunk, amiről annyit érdemes megjegyezni, hogy minden bizonnyal legalább olyan kellemes, langymeleg elvtársi légkörben értekeztek „magyar” liberális és bolsevik barátaikkal, mint a rendszerváltás előtti őskomcsik. Talán annyi fejlődést történt a csoportjuk evolúciójában, hogy 2021-ben már szivárványost böfögnek.
Egyébiránt pedig, ha az unió szeretne vizsgálódni, akkor megtehetné a saját háza táján, és ha már jogállamisági kérdéseket feszeget, amelyekre vonatkozóan maga Donáth Pártelvtársasszony Anna is beismerte egy kiszivárgott videóbeszélgetésben, hogy nem létezik ilyen jogszabályi fogalom és ezekben a vitákban a magyar kormánynak van igaza – nos tehát megpróbálkozhatnák először is ezt definiálni.
Másodszorra pedig megvizsgálhatnák azt: hogy a viharba kaphat ekkora teret egy olyan parlament, amelynek a megválasztásakor az összes tagállamot együttvéve 20019-ben 50, 66 százalék, 2014-ben 42,61 százalék, 2009-ben 42,97 százalék, 2004-ben 45,47 százalék volt a választópolgárok részvételi aránya? Vagyis minden második embert hidegen hagy, hogy ezek az urak és hölgyek min erőlködnek. Éppen ezért nem lenne szabad nagyobb befolyást engedni nekik, mint amennyire egyáltalán jogosultak.
Borítókép: Európai Parlament
…
Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!
