Az egyik: a sztrájkoló tanárok a választások finisében nem szeretnének beavatkozni a kampányba. Ha így volna, azt kellene gondolnunk róluk, a tanárokról, hogy képtelenek felfogni a legalapvetőbb közéleti összefüggéseket, azt, hogy a kampány finisében ők csak eszközök. Vagyis tanárnak alkalmatlanok. Ráadásul ez egyben azt is jelenti, hogy a sztrájkoló tanárok – és az őket hergelő szakszervezetek – beárazták a szivárványos ellenzék vereségét. Csak azért sztrájkolnak, tiltakoznak a jelen kormányzatnál, mert tisztában vannak vele, hogy az nyer majd.

A másik: a sztrájkoló tanárok be szeretnének avatkozni a választási kampányba. Bár tudjuk, hogy ilyen nincs, mert a tanár mindig és mindenütt (nyilvánosan) politikailag semleges és gerinces, és ezzel példát mutat a diákoknak, a társadalomnak, a világnak..., de azért feltételezzük, csak az elmélet kedvéért, hogy a tanárok egy része mégiscsak gerinctelen és politikailag elkötelezett, amit a szakmájára is kivetít. Na, ők beavatkoznak éppen a választásokba. Nos, ebben az esetben tanárnak olyannyira alkalmatlanok, hogy nincs helyük a gyermekeink közelében.

Én bizony nem tudom, hogy a sztrájkoló tanároknak az egyik vagy a másik változat szimpatikusabb-e, de a magam részéről az első esetben a sztrájkot elhalasztanám arra az időpontra, amikor eredményt lehet vele elérni. A másik felvázolt eset elemzését pedig inkább hagyom az olvasóra, a szülőre, az iskolaigazgatókra és a „sztrájkoló” tanárok kollégáira, hogy véleményt alkossanak a nyilvánosan politizáló, megvezetett vagy éppen az aktivista tanárokról és a hergelésben vezető szerepet játszó balliberális szakszervezeti tisztségviselőkről, médiáról, NGO-król.

Borítókép: illusztráció (Fotó: Katona Vanda)

...

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!