Óriási tévedésben van az Orbán Viktort zsaroló Zelenszkij

A világ legtermészetesebb dolga, hogy egy, a hazáját szerető államfő számára az ország embereinek élete és biztonsága a legfontosabb, melyet minden lehetséges eszközzel védelmez.

Az pedig a legabszurdabb, leggyávább és leghitványabb, amikor más országok vezetőitől várja el valaki, hogy saját polgárai életét feláldozva, vakon fejest ugorjanak egy olyan végeláthatatlan háborúba, melyhez semmi közük sincsen.

Pontosan ezt tette Volodimir Zelenszkij, amikor a minap kétségbeesetten felelősségre vonta Orbán Viktort, amiért nem küldi a halálba a magyar embereket, kockáztatva ezzel a gazdasági összeomlást és hovatovább egy harmadik világháború elősegítését.

További Poszt-trauma híreink

Zelenszkij kérdőre vonta Magyarországot: „Ti hezitáltok a fegyverszállítmányokról?”

Az ukrán államfő tudatosan felépített, rendkívül etikátlan retorikáját két óriási tévedéssel is megfejelte tegnapi megszólalásában. Az első:

Figyelj, Viktor, tudod te, mi megy most Mariupolban? Kérlek, ha tudsz, te is menj le nálatok a vízpartra, és nézd meg azokat a cipőket! Meg fogod érteni, hogy a tömeggyilkosságok a mai világban is megtörténhetnek.

Az idézett zsarolás céljára felhasznált, amorális tömeggyilkosság-hasonlat aligha állja meg a helyét egy háborús szituációban, ahol a védekező fél is tízezrével gyilkolja a támadók sorait, és minderről büszkén be is számol. Nem emlékszem, hogy bármelyik népirtás során lett volna példa hasonlóra az áldozatok részéről.

A másik orbitális tévedés már-már történelmi jelentőségű:

És te tétovázol, hogy kivesd a szankciókat vagy ne? És te hezitálsz, hogy átengedd-e a fegyvereket vagy ne? Tétovázol, hogy kereskedj Oroszországgal vagy ne? Nincs idő tétovázni, most dönteni kell.

Zelenszkij hezitálásról és tétovázásról beszél, amivel alapvető tájékozatlanságáról és ignoranciájáról ad tanúbizonyságot.

Orbán Viktor ugyanis már a legelső pillanattól kezdve, megingathatatlan következetességgel és határozottsággal, (elvileg) félreérthetetlen módon kijelentette, hogy mi Magyarország döntése és stratégiája a kialakult helyzetben.

Szó sem volt hezitálásról a szankciók kivetésével kapcsolatban. Azok létjogosultságának elismerése mellett a háború súlyosbodását és további emberek halálát borítékoló szankciók támogatása (mint a légtér lezárása) szóba se került.

Egy másodpercig sem hezitált a magyar miniszterelnök arról, hogy átengedje-e a fegyvereket vagy sem. Miután végső pusztulás lehet érte a „jutalom”, ez a felvetés nemzetbiztonsági alapokon csírájában el lett fojtva.

És végül annak a kérdésnek megválaszolása, hogy „kereskedjünk-e vagy ne” Oroszországgal, a nyilvánvaló gazdasági katasztrófa elkerülése végett villámgyorsan eszkalálódott. Az orosz gáz elzárásáról van szó, melynek pótlására senkinek nem merült fel még épkézláb ötlete.

Egy szó, mint száz, egyetlen pillanatig sem volt itt semmiféle hezitálás, sem tétovázás. Sziklaszilárd, átgondolt és gyors elhatározások születtek a nemzetbiztonság, a gazdasági stabilitás és a világbéke szempontjait szem előtt tartva.

Az ukrán államfő pedig inkább tanulhatna Orbán Viktortól ahelyett, hogy a nyugati média etikátlan kettős mércével felállított propagandagépezetének hátszelére támaszkodva felelősségre vonja.