Tini a jópofa liberális.
Felhévizy Félixet nem túlzottan kavarta fel a hír, hogy Bródy János novemberben életműkoncertet ad. Tisztelve és elismerve a zenei munkásságát, azt azért ki lehet jelenteni, hogy nem hallgatta soha rongyosra a hírlapíró János dalait. Lévén egészen más a zenei érdeklődése. A politikai szerepvállalása, még annak idején, az azóta érdeklődés hiányában megszűnt SZDSZ korszakában pedig kifejezetten ellenszenvessé tette a művész urat Félix számára. Azonban, mint tudjuk, ízlések és pofonok különböznek egymástól, így az értékrendbeli különbségeken sem szabad fennakadni. Azonban az igazságot elferdíteni nem lehet egyik ideológia képviselőjének sem.
Sajnos Bródy közéleti szerepléseiben – finoman szólva – nem mindig tudta megugrani maradéktalanul ezt az alapvető zsinórmértéket. Sőt kifejezetten és módszeresen fröcsögött és fröcsög mind a mai napig a kormányra. Pusztán azért, mert nem az ő ideológiájának megfelelő baloldali, liberális színezetű az ország vezetése.
Erre a legutóbbi példa két interjúrészlet, amit Bródy ebben az évben adott. A zenész még áprilisban, a születésnapja apropóján adott interjút a HVG-nek, ahol a következőképpen fogalmazott:
„Úgy érzem, az utóbbi tíz évben leküzdöttem magam újra az undergroundba […] Ugyanolyan helyzetben vagyok, mint a magyar underground zenészek, akiket nem játszik a média. Egyformán nem vagyunk a kultúrpolitika kedvencei. […]”
Most a novemberre tervezett életműkoncertje kapcsán ismét készített vele egy interjút a HVG 360, ahol az újságíró szembesítette Bródyt az áprilisi rosszmájú kijelentésével, a következőképpen:
„– Most pedig Aréna-koncertre készül, portréfilmet mutatnak be önről, jövőre az István, a király 40. évfordulójára nagy produkció készül. Nem épp egy underground zenész programja. – Be kell ismernem, ez a kijelentés csak egy amolyan jópofa túlzás volt részemről. Nem tartozom az undergroundba, ahhoz túl sokan ismernek. […]”
Na ez a két kis idézet rendkívül jól mutatja a magyar liberális értelmiség archetípusát. Mond összevissza mindent, beszél a levegőbe, majd annyit mond, amikor szembesítik azzal, hogy gyakorlatilag hazudott, hogy „jópofa túlzás volt”, és ennyi. Mindenki rezzenéstelen arccal tudomásul veszi, hogy ilyen vicces és jópofa a Tini. Képzelhetik, fordított esetben mi történt volna, ha mondjuk egy jobboldalhoz köthető művész keveredett volna hasonló helyzetbe. Azonnal szétszedte volna a ballib média.
