Régi történet, de feledhetetlen: valamikor 1983-ban rokon kislánnyal sétáltam a belvárosban, s a négyéves Flóra két nagydarab fekete férfit látva, ártatlan kíváncsisággal, hangosan kérdezte: négerek, ugye? Szikrázó szemmel, a gyűlölettől sziszegve mordult ránk azonnal az egyik: „Nem vagyunk négerek!” Eléggé el nem ítélhető módon nem válaszoltam, hogy aranyapám, ne legyél annyira ideges, ahogy elnézlek, igazán nem látszol el-alameini arabnak vagy alaszkai eszkimónak, miért baj, ha annak neveznek, ami vagy, végtére egy cigányt sem mondhatok japánnak vagy egy indiánt sem taljánnak, ha egyszer az Úristen romának vagy cserokinak teremtette őket, mi hát a baj? Nem, nem mondtam ilyet. Csöndben maradtam. A jelenet dermesztő emléke viszont azóta is, máig bennem él. Újabban pláne, még inkább.
Amit egy négyéves kislány gyermeki romlatlansága és természetes érdeklődése a több mint egyértelmű dolgok látszat és valóság kétszer kettő szintű evidenciáiba foglal: tovatűnt. Nem létezik. A cigány nem cigány, a néger nem néger többé. PC all over, mondhatnánk roppant korszerűen. Píszí, a világon mindenhol és mindenütt és mindenekfölött. Hogy egy elnevezés ugyan miért is sértő, nekünk kísértetiesen ismerős érvelést rejteget: a régi népnevek – oláh, rác, tót – ugyanez a kategória. De könyörgöm, miért? Senkinek nem jut eszébe, hogy a valóságnak megfelelő elnevezés sohasem lehet bántó? Csak akkor, ha valóban pejoratív, tényleg sértőn általánosító jelzős szerkezetbe helyezem.
Mindez még hagyján. Az elnevezések mimózás érzékenysége mögül azonban már végletekig megalázott – és ne szépítsük: mára már üldözött! – fehérek nyomorult árnyai libbennek elő, akárcsak az immáron száz éve magyarságukért vadászott Kárpát-medencei százezrek Nyitrától Kolozsvárig, Újvidéktől Kismartonig. És a jelenlegi, az Egyesült Államokat a feje tetejére állító helyzet eredői legalább annyira mély és régi gyökerekre nyúlnak vissza, mint az elszakított területeken zajló évszázados pánmagyar dráma részletei. (És okai.) Mindehhez egyáltalán nem szükséges semmiféle – untig gyalázott – „összeesküvés-elméletekre” gondolni. A tények bőségesen elegendők.
