A breton kakas

Isten áldja a bretonokat, meg a büszke gall kakasok nyugat-franciaországi utódait, erősen finomak.

Művelt székelyek szerint coqoulet de bretagne.

Magyarul ez egy kiskakas, fene tudja hol tenyésztették ki, ha a bretonok, akkor valahol a francúzok nyugati csücskében, ahol a derék bretonok, hát, nagyjából úgy éltek a kalózkodásból, mint a gyimesi ember a falopásból.

Nem csoda, ha ez a kiskakas nem tudott megnőni, hát ő coqoulett maradt, a nagyobbakat már megették, majd rákerült a sor.

Az a büszke gall kakas...

Én, amikor először találkoztam vele, fagyasztott formában, Isten bizony azt hittem, ez fürj. Olyan fél, jó, háromnegyed fertálynyi sörösüveg méretű, és ott fekszik megdermedve, becsomagolva, és azóta tudom, az csak egy mese, hogy kapirgál valahol a bretonoknál, nem, ez az áruláncolatokban őshonos, közvetlen a halaspulttal szemben, jobbra, a mélyhűtőben.

Vettem egy mély lélegzetet, és megvettem még két kúkolettet, hazavittem, morogva.

Az asszony furcsán néz (ez szokása), de azért az egyik kiskakast kiáztatta, felolvasztotta, bepácolta.

Fokhagyma, olívaolaj, balzsamecet, magos mustár, bolgár fűszerkeverék, só, bors, ez a páclé.

Ebben nyugszik egy fél napig, mint Tutenkhámon a szarkofágjában, aztán elővesszük, alufóliával szépen beborítjuk, szemfedőt reá, kettőszáz celsius fokon megsütjük, persze, kell mellé aszalt szilva is, hátha megéhezik szegény.

Majd, amikor már menyei illatok terjengenek, akkor kivesszük, bekenjük mézes sörrel, és olyan lesz attól, hogy a pekingi kacsa is elszégyelli magát, és inkább elmegy Koreába.

De ez a breton kiskakas, ez nem adja fel, szépen ropogósra sül, és ugyanakkor omlósra.

Kicsi almát mellé, a szilva már eleve ott van, én, elvetemültebb lévén, vegyes hordós savanyúságot is, a macskák szeme koppan.

Úgy omlik le a hús a csontjáról, öröm a csontvégekeket is lerágni, a szomszéd felhív, „véletlenül” éppen beugrana.

Hát jöjjön. Egy ilyen kiskakas éppen elég a körítéssel két személyre, de ahol kettőnek jut, ott a harmadik sem marad éhen.

Isten áldja a bretonokat, meg a büszke gall kakasok nyugat-franciaországi utódait, erősen finomak.

Egészségünkre!

Coqoulett, gloire, minden rendben.

(És ne felejtsetek mellé tőzegáfonyát tenni!)