Kiskunmajsán első ízben az 1956-os múzeum meglátogatásának okán jártam a kétezres évek első évtizedében. Ez az intézmény is azon nemzeti emlékhelyeink egyike, melyet minden magyar fiatalnak látni kellene, mielőtt érettségi diplomához jut, annál is inkább, hogy az egyetlen ’56-os múzeum az országban, amit maga Pongrátz Gergely alapított. A Corvin köz legendás parancsnokának a bátyja, Ödön vezetett körbe minket, aki bár tíz évvel idősebb volt, de túlélte testvéröccsét négy évvel. Olyan emlékként rögzült ez a múzeumbemutató, amit elhordoz az ember haláláig, mint ahogy idegenvezetőnk is elhordozta a megélt, végigharcolt forradalom minden apró mozzanatát, több mint ötven évvel később is láthatóan átélve az akkori felemelő és embert próbáló pillanatokat.
A későbbiekben barátok hívására jártam Majsán. A város gasztronómiája akkoriban beleilleszkedett az alföldi fősodorba, Kishalason, Kiskunfélegyházán, Soltvadkerten, Kiskőrösön, Kecelen nagyjából hasonló filozófiájú és szintű éttermekben jártam 2005 és 2015 között.
Legutóbb egyik kedvenc alföldi borászom, az Alkonyi László által 2007-ben a 49 legizgalmasabb birtok közé beválogatott Köpcös pince mindenese, Léder Zoltán társaságában tettük egy gasztro-körutat, melynek legizgalmasabb állomása a Pellikán birtok valamint a Pellikán bisztró volt.
A birtokon kóstoltam életem egyik legátütőbb Kadarkáját, persze nem a Balla Géza nevével fémjelzett színintenzív, tanninos változatból, hanem a könnyed, sillerszínű iskolából. De kóstolhatunk itt felvásárolt alföldi, villányi tokaji, pannonhalmi szőlőből készült, összesen húszféle jól elkészített, korrekt tételt, a gyöngyöző fehértől a mélybíbor, veretes, sűrű szövésű vörösökig. A birtok tulajdonosa és borásza Pellikán László két hektár saját ültetvényt is művel helyben, rajnai rizlinget, kadarkát, kékfrankost és cabernet franc-t. A fehér szőlő nagy részét Léder Zoltántól veszi. Érdekes kaland megkóstolni mindkét borász pincéjében ugyanazon alapanyagból más filozófiával készült hárslevelűt, Irsai Olivért vagy furmintot.
