Bálinttal 2008-ban volt alkalmam megismerkedni, egy közösségépítésnek szánt borkóstoló alkalmával, amikoris szívhez szóló revíziós dalokat adott elő. Midőn a város legreprezentatívabb éttermeit igyekeztem feltérképezi, hozzá fordultam, ő vitt el a Iurca ház vendéglőjébe, mely Máramarossziget egyik legismertebb és legnépszerűbb vendéglátóipari egysége, köszönhetően elsősorban az egyedi népies belterének, a nagy adagoknak és a kedvező áraknak.
Ha városban járunk, ne hagyjuk ki az egykori börtönben berendezett múzeumot, ha úgy tetszik, a helyi „Terror Házát”, ahol számos magyar és román politikai fogoly raboskodott, többek között Erdély áldott emlékű püspöke Márton Áron, aki volt oly bátor, hogy midőn a Román Kommunista Párt magyar fiókszervezete, a Magyar Népi Szövetség a párizsi békeszerződés előtt lényegében Erdélynek Romániához tartozása mellett tette le a garast, egy igazságos területi rendezésért szállt síkra egy memorandumban ötödmagával.
A máramarosi régiót úgy tartják számon a románok által (is) lakott területek között, mint Kalotaszeget vagy Székelyföldet a magyar tájegységek között: itt maradt meg a legtöbb a hajdani népi kultúrából. Ez köszön vissza e vendéglő atmoszférájában is.
A román tájjellegű elemek mellett magyar motívumok is feltűnnek a dekorációban. A falra szerelt megannyi szép régi tárgy között találunk például egy gyönyörű festett tányért, piros-fehér-zöld szegéllyel, melyen egy német és egy magyar katona látható, első világháborús egyenruhában, alatt az évszám: 1914/15. A tányér nyilván 1915-ből való, hiszen a történet sajnos nem akkor zárult. Felette egy másik népies, kék-fehér szegélyű tányérra festett színes kakas csőrébe magyar feliratú „jó reggeltet!” adtak.
A bejáratnál fából faragott máramarosi kapu, hasonló stílusú a kert s az étterem felé vezető folyósó, bent kovácsolt vasból és fából készült rusztikus világítótestek, falakon népi kerámiák, szőttesek, a polcokon, illetve ablakbeszögellésekben régi használati tárgyak és télire eltett savanyúság, végül nem utolsósorban fából készült faragott asztalok és székek adják az alaphangulatot. A háttérben román népzene szól. A művirág az asztalon disszonáns, mint ahogy a gyenge minőségű, nagyipari olaj-ecet is az, az ipari borslisztszóróról nem szólva.
