A konyha a hagyományos erdélyi román ételekre épít, de találunk az étlapon népszerű magyar ételt is, konkrétan „magyar gulyást”, továbbá vendéglői étlapon ritkábban látott fogásokat, mint a bálmos vagy a kapros, juhtúrós bihari palacsinta (plăcintă). Kínálnak többek között kétféle padlizsánkrémet, hagyományos csorbákat, erdei gombapaprikást, továbbá máramarosi tokányt puliszka körettel, rántott süllőt, lazacot citrommártással, sült, illetve rántott sertés- és csirkehúsokat, babfőzeléket kolbásszal, valamint palacsintát többféle töltelékkel. A románul is értő magyar vendég jót derülhet a tájjellegű magyar jövevényszavakon, mint a „mărtas” (ami nyilván mártást jelent), vagy a cosaș (ejtsd koszás, értelme: kaszás).
Az itallap kommersz termékeket kínál, mind a sör, mind a tömények tekintetében. A borválaszték szűk, főként román borokból áll. Tartanak helyi szilvapálinkát, ezt találtuk az itallap legizgalmasabb tételének.
Az árak barátságosak. A tisztes adag levesek és desszertek ára 1000 forintnak megfelelő lej körül mozog, a főételeké (körettel együtt) többnyire az 1500 és 3000 forint közötti ársávban marad.
A kiszolgálás kedves, udvarias, közvetlen.
Rendeltünk pacallevest, ami a puritán változatnak jól sikerült darabja volt. A levest sokan dúsítják zöldséggel, főként répával, itt ezt nem tették, viszont kiváló volt az ízletes lében a pacal állaga, illata, íze és mennyisége is. A kenyér átlagos, nagyipari.
A sajátos formájú zsemlében felszolgált füstölt húsos bableves nem rossz, de az alapanyagok túlfőttek.
A miccs nem volt élvezhetetlen, de jobbhoz és szebbhez szoktunk, ez jóindulattal is csak átlagosnak volt mondható.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!