Román vendéglő, román népzenével, román népi dekorációval és magyar világháborús emléktárggyal

Máramarossziget több mint 700 évre visszatekintő partiumi város Máramaros vármegyében, a Tisza bal partján. A túlpart ukrán fennhatóság alá tartozik. A trianoni békediktátum előtt elsöprő magyar többségű városban (1910-ben 23.657 lakosból 18.143 volt magyar) ma már szórványban vagyunk. A legutóbbi, 2011-es népszámlálás idején 33.122 lelket számlált a település, akik közül 4.417-en vallották csak magukat magyarnak. Közéjük tartozik a „Hazajáró” című műsorban is több ízben szereplő Jóna Bálint sportember, idegenvezető és dalszerző, aki egyébként civilben fodrász.

A képek a szerző felvételei.

Bálinttal 2008-ban volt alkalmam megismerkedni, egy közösségépítésnek szánt borkóstoló alkalmával, amikoris szívhez szóló revíziós dalokat adott elő. Midőn a város legreprezentatívabb éttermeit igyekeztem feltérképezi, hozzá fordultam, ő vitt el a Iurca ház vendéglőjébe, mely Máramarossziget egyik legismertebb és legnépszerűbb vendéglátóipari egysége, köszönhetően elsősorban az egyedi népies belterének, a nagy adagoknak és a kedvező áraknak.

Ha városban járunk, ne hagyjuk ki az egykori börtönben berendezett múzeumot, ha úgy tetszik, a helyi „Terror Házát”, ahol számos magyar és román politikai fogoly raboskodott, többek között Erdély áldott emlékű püspöke Márton Áron, aki volt oly bátor, hogy midőn a Román Kommunista Párt magyar fiókszervezete, a Magyar Népi Szövetség a párizsi békeszerződés előtt lényegében Erdélynek Romániához tartozása mellett tette le a garast, egy igazságos területi rendezésért szállt síkra egy memorandumban ötödmagával.

A képek a szerző felvételei.

A máramarosi régiót úgy tartják számon a románok által (is) lakott területek között, mint Kalotaszeget vagy Székelyföldet a magyar tájegységek között: itt maradt meg a legtöbb a hajdani népi kultúrából. Ez köszön vissza e vendéglő atmoszférájában is.

A román tájjellegű elemek mellett magyar motívumok is feltűnnek a dekorációban. A falra szerelt megannyi szép régi tárgy között találunk például egy gyönyörű festett tányért, piros-fehér-zöld szegéllyel, melyen egy német és egy magyar katona látható, első világháborús egyenruhában, alatt az évszám: 1914/15. A tányér nyilván 1915-ből való, hiszen a történet sajnos nem akkor zárult. Felette egy másik népies, kék-fehér szegélyű tányérra festett színes kakas csőrébe magyar feliratú „jó reggeltet!” adtak.

A bejáratnál fából faragott máramarosi kapu, hasonló stílusú a kert s az étterem felé vezető folyósó, bent kovácsolt vasból és fából készült rusztikus világítótestek, falakon népi kerámiák, szőttesek, a polcokon, illetve ablakbeszögellésekben régi használati tárgyak és télire eltett savanyúság, végül nem utolsósorban fából készült faragott asztalok és székek adják az alaphangulatot. A háttérben román népzene szól. A művirág az asztalon disszonáns, mint ahogy a gyenge minőségű, nagyipari olaj-ecet is az, az ipari borslisztszóróról nem szólva.

A konyha a hagyományos erdélyi román ételekre épít, de találunk az étlapon népszerű magyar ételt is, konkrétan „magyar gulyást”, továbbá vendéglői étlapon ritkábban látott fogásokat, mint a bálmos vagy a kapros, juhtúrós bihari palacsinta (plăcintă). Kínálnak többek között kétféle padlizsánkrémet, hagyományos csorbákat, erdei gombapaprikást, továbbá máramarosi tokányt puliszka körettel, rántott süllőt, lazacot citrommártással, sült, illetve rántott sertés- és csirkehúsokat, babfőzeléket kolbásszal, valamint palacsintát többféle töltelékkel. A románul is értő magyar vendég jót derülhet a tájjellegű magyar jövevényszavakon, mint a „mărtas” (ami nyilván mártást jelent), vagy a cosaș (ejtsd koszás, értelme: kaszás).

Az itallap kommersz termékeket kínál, mind a sör, mind a tömények tekintetében. A borválaszték szűk, főként román borokból áll. Tartanak helyi szilvapálinkát, ezt találtuk az itallap legizgalmasabb tételének.

Az árak barátságosak. A tisztes adag levesek és desszertek ára 1000 forintnak megfelelő lej körül mozog, a főételeké (körettel együtt) többnyire az 1500 és 3000 forint közötti ársávban marad.

A kiszolgálás kedves, udvarias, közvetlen.

Rendeltünk pacallevest, ami a puritán változatnak jól sikerült darabja volt. A levest sokan dúsítják zöldséggel, főként répával, itt ezt nem tették, viszont kiváló volt az ízletes lében a pacal állaga, illata, íze és mennyisége is. A kenyér átlagos, nagyipari.

A sajátos formájú zsemlében felszolgált füstölt húsos bableves nem rossz, de az alapanyagok túlfőttek.

A miccs nem volt élvezhetetlen, de jobbhoz és szebbhez szoktunk, ez jóindulattal is csak átlagosnak volt mondható.

A bordázott vaslapon sült friss pisztráng finom lett, kellően szaftos, a hasonlóan készült, köretnek kért zöldségek tálalása amatőr, ízük nem rossz, bár itt-ott túlsütötték őket. Ízesítetlenül hozták ki őket, a vendég ad hozzájuk sót, borsot, olajat, ha akar. A túrófánk formázása is amatőr kézre vall, de a desszert tésztája élvezhető, jó a hozzá adott, házi készítésűnek tűnő áfonyamártás.

A Iurca ház nem árulnak zsákbamacskát, nem mondja magukat másnak, mint ami. Egy törekvő, hagyománytisztelő átlagos erdélyi háziasszony szintjén elkészített ételeket kínálnak egyedi, főként román környezetben. Aki erre vágyik, itt megkaphatja.

Casa Iurca de Calinesti elérhetőségei:

Máramarossziget, Dragos Voda utca 14.

Telefonszámok: [phone], [phone]

Honlap: https://casaiurca.ro/

E-mail-cím: [email protected]