A trianoni békediktátum által idegen országoknak ítélt magyar területeken van egy sor olyan vendéglátó egység, ahol az ember az időtlen hazában érzi magát, legfeljebb a szomszéd asztalnál ülők idegen beszéde emlékezteti arra, hogy nem „Belső-Magyarországon”, a számunkra meghagyott felségterületen van éppen. Mert magyar az atmoszféra, magyar a felszolgáló, magyar konyha. „Magyar a levegő”, ahogy elsőszülött fiam fogalmazott 2006-ban, négyévesen, Gyergyószentmiklóson, az EMI-táborban. A székelyföldi és a Felvidék magyarlakta részén működő éttermek nagy része idetartozik, de akadnak olyan településeken is ilyen oázisjellegű vendéglők, ahol már kisebbségbe szorult a magyarság. Ilyen a brassói Pilvax, a kolozsvári Mikó vagy a nagyváradi Diófa csárda.
Az időnkívüliségnek ezt az idilli élményét adja a Drávaszög emblematikus vendéglátó egysége, a Darócz is, amit 2012-ben nyitottak meg a Makovec testvérek Várdarócon, ebben a ma is magyar többségű, alig több mint hatszáz lelket számláló községben.
Az étterem előtt hatalmas kakasszobor áll, mely egy helyi ifjúsági szervezet által tizenhat éve életre keltett hagyományra, a farsangbúcsúztató kakasütésre utal. Mielőtt bárki is elrémülne, ma már nem élő kakas fejét kell eltalálni bekötött szemmel egy bottal, hanem egy vászonból készült utánzatot, a ma már kétnapos rendezvény célja a közösségi együttlét, a nemzedékek együtt-ünneplése, a falu apraja-nagyjának szekeres, jelmezes felvonulása, meg persze a hagyományos ízek jegyében megrendezett főzőverseny. A „kakasütés” inkább csak ürügy minderre.
A bejáratnál boroshordó, muskátli rönkökbe vájt „virágágyásban” és fonott kaspókban. A beltér a boldog békeidők polgári világát idézi. A falakon berámázott tájképek és fotók, rézfúvós hangszerek, szerszámok, kerámiák, egy szép, díszes nagycímer, mely a Monarchia korszakát, az ezeréves magyar királyságot jelképezi. Nyáron hangulatos, igényes teraszt működtetnek.
Rokonszenves, hogy nem többnyelvű, hanem több egynyelvű étlapot tartanak, mely igényes kiállítású, s a település több mint 800 éves történelmének rövid összefoglalásával kezdődik. Az étkek felsorolásán kívül tartalmaz archív fotókat, verseket és a népi étkezéssel kapcsolatos érdekességeket. De elmesélik az étlapszerkesztők azt a közszájon forgó történetet is, hogy a székelygulyás névadója Petőfi Sándor jó barátja, Székely József vármegyei főlevéltáros, aki arra kérte a Gránátos utca Komlókert korcsmárosát, hogy mivel csak maradékok voltak a konyhán, keverje össze a savanyúkáposzta-főzeléket a sertéspörkölttel. Másnap már Petőfi eleve így kérte e két étket, összekeverve, „Székely-gulyásként”.
A magyar konyhára épülő választék nem reked meg a sablonfogásoknál. Kínálnak többek között ragulevest ollós tésztával, marhahúslevest, kakastöke- és vaddisznópörköltet, pontyot, süllőt, harcsát sütve vagy rántva, halfasírtot, mángoldos sajtos-túrós-tejfölös palacsintát, házi rétest. Érdemes érdeklődni az étlapon kívüli desszertek felől is, ezek megtekinthetők a pult melletti vitrinben. Előrendelésre készítenek köcsögös babot, csiptetős pontyot, kakaspörköltet, kemencében sült nyúl-, valamint (májjal töltött) kacsapecsenyét.
Helyi borokat kínálnak, a kommersz töményeken kívül helyi gyümölcspárlatokat, a multitermékek mellett nagyok által még meg nem vásárolt eszéki sört. De sajnos ebből sem marad ki a kukoricamaláta, amit aligha tettek bele a címkén büszkén viselt 1664-es alapítás idején.
Az árak kifejezetten kedvezők, az adagok igen nagyok. Előételek átszámolva 1200 és 4700 (utóbbi a libamáj), halételek (egy személyre) körettel együtt 2500 és 4000, húsételek 1900 és 5600 forint között kaphatók. Levesek egységesen 700 forintba kerülnek.
Az előételként kínált bundáskenyér, sült sertésmájjal főételnek is nagy adag. A máj kellemesen fokhagymás, éppenséggel lehetne szaftosabb. A bundáskenyér klasszikus, házias. A békacombból készült pörkölt ízletes, szaftja más karakterű, mind ízre, mind állagra, mint a határ innenső oldalán. Érdekes, hogy a Dráva-szögben milyen kultusza van ennek az alapanyagnak, öt étteremből, ahol két nap alatt megfordultunk, három is tartotta a békacombot különféle elkészítési módozatokban. A pontytepertő is igen népszerű fogás errefelé, amit nemcsak magyaros halászcsárdák tartanak, hanem például a magasgasztronómia felé kacsingató, nemzetközi fogások sorát kínáló Csingilingi csárda is. A halat vékony csíkokra vágták és úgy sütötték ropogósra, chipsszerűen. Házias krumplisalátát és majonézes mártást adnak mellé. Sörkorcsolyának kiváló. A zárásként rendelt madártej fősodratú, korrekt.
Maradandó élmény volt a Darócz étterem, szerettünk ott (l)enni, szívesen betérnénk máskor is, például egy előrendelésre kért, parázs mellett sütött „csiptetős” pontyra.
Darócz étterem elérhetőége
Várdaróc, Petőfi Sándor u. 39.
Telefonszám: +385 31 753 113
Honlap: https://www.facebook.com/RestoranDarocz/
E-mail-cím: [email protected]
Borítókép: A szerző felvétele
