Ki ne érezte volna azt, egy katartikus élményt adó könyv olvastán, hogy ha író lennék, ilyet szeretnék írni? Vagy, hogy zenészként ezt az albumot szerettem volna megírni. Sorolhatnám a példákat a festészettől az építészeten és a kulinaritásig.
Nem ötlik fel az emberben e gondolat rendszeresen, jellemzően csak akkor, amikor megéli a teljességélményt, azt, amikor minden a helyén van, ráadásul úgy, ahogy azt ő szubjektíve szeretné, amiből se elvenni nem akar, sem hozzátenni bármit is. Amikor bármilyen, az álobjektivitás jegyében megfogalmazott kritikai megjegyzés kákán csomókeresés, kekeckedés, s végső soron igazságtalanság.
Zenei síkon ilyen élményt adott nekem a kétezres évek elején a Dobogókő zenekar, mely alighanem elviszi a pálmát, ha a méltó megbecsültség hiánya az értékelés szempontja. Ahhoz képest, hogy zenei értékben, gondolatiságban mennyire elképesztő eme együttes teljesítménye, bántóan kicsi az ismertségük, legnépszerűbb youtube-os dalaik letöltése is csak tízezres nagyságrendű. Második, „Labanc ország nem kell” című, 2006-ban megjelent albumuk záróakkordja Szőke István Atilla „Földed illata, földed szaga” című verse, aminek hadd idézzem az első részét.
Akkor érted meg nagyapád igazát, / ha érzed a föld szagát, illatát, / a földnek, melybe búzamagot ő vetett, / s ha szárba szökkent, nevetett, / ha táncolt, hajladozott, nézte azt, / mert ember volt Ő, magyar paraszt, / ki értette a fájón búgó szeleket, / a fába vésett, karcolt igaz jeleket, / ki az állatokhoz is beszélt, / kerülte okosan a szembeszélt, / s megbecsülte a szent rögöt, / az anyait, a zsírosat, az örököt, / s mikor otthon kenyér sült, / kezet mosott, s az asztalhoz ült, / s érezte a sülő kenyér illatát, / s Ő is megértette nagyapja szavát, / mert a vér nem válik vízzé, / csak cselekedjél, bízzál, s higgyél, / mert vannak még nagyapák, / kiknek nem roppanthatták derekát, / kik a múltat őrzik ott legbelül / csak hallgasd őket csendben, emberül, / s mikor a lelked a beszédben elmerül, / s a múlt szava halkan rád terül, / akkor vidd tovább a hírt, a tudást, / s ne csak nézzed, de lásd, / érezd, és tedd, és akard”
E sorok ötlöttek fel bennem midőn elolvastam a Székesfehérvár vonzáskörzetében, Csór határában működő „farm to table” étterem honlapján a Rostási-Szabó József tulajdonos által jegyzett bemutatkozó sorokat.
Legszívesebben a teljes gondolatsort idézném, akárcsak a vers esetében, de elégedjünk meg a lényeggel: „Az egész még gyerekkoromban, egy boltban vásárolt eperrel kezdődött, melytől feldagadt a húgom a szája. A saját, kerti eprünktől azonban semmi baja nem volt. Később édesapám beállított a nagyanyámhoz egy csomag száraz tésztával: “Hoztam a leveshez!”- mondta. “Ne szégyenítsél meg, édes fiam!” – hangzott nagyanyám szelíd szava a vejéhez, s 70 éves korában is a maga gyúrta, aranysárga cérnametéltje került a húslevesbe. Aztán Huba kutya, a hatvan kilós németjuhász a lecsókolbászt nem ette meg, otthagyta a táljában. Azóta keresem az eredetit, a feldolgozatlant, mindazt, melyben a teremtett világ szépsége és tökéletessége ragyog. (kiemelés az eredeti szövegben) (…)
Saját magunk termesztjük a zöldséget, gyümölcsöt, szőlőt szüretelünk, bort készítünk, baromfit nevelünk. Kapálunk, csirkét vágunk, izzadunk a napsütésben, s a föld porát töröljük a homlokunkról. Közünk van az élet valóságához, munkával szenteljük meg azt. Értéket őrzünk, értéket teremtünk. Most is magam előtt látom, ahogy nagyanyám késsel keresztet rajzol a hatalmas házikenyér sötétlő héjára mielőtt megszegi, most is fülembe cseng a kés hegyének sercegése. Érteni is csak most kezdem — a mozdulatát, a lelkét.
Az étteremnek és panziónak egyaránt otthont adó, dombtetőn magasodó, impozáns épület a maga szépségében lélegzetelállító, akárcsak az azt körülvevő gyönyörűen gondozott udvar. A beltér is apró részletekig kidolgozott, meghitt, otthonos, ugyanakkor elegáns. A plafonon belső gerendázat, az asztalon fehér abrosz, vázában élő virág, többfelé zöld növények. Kellemes, jól megválasztott háttérzene szól. Nyáron igényes teraszt működtetnek, mely festői kilátást biztosít a birtokra.
A jól átgondolt, összefogott választék a magyar és nemzetközi konyha fogásaiból nyújt izgalmas választékot. Kínálnak többek között kacsamájpástétomot kerti zöldekkel, málnával, medvehagymás széles metéltet, zöldborsókrémlevest harcsaropogóssal, csontos mangalicakarajt tökös lecsóval, zellerrel, marhapofa-paprikást túrós-tojásos galuskával, túrókrémet bazsalikomos eperrel.
Több mint negyven bort kínálnak, főként a magyar élvonalból, köztük a birtok két saját borát. A borok felét decire is kimérik. A négyféle sört a Szent András sörfőzde szállítja, nagyipari söreik nincsenek. Említésre méltó, hogy kommersz üdítőket sem tartanak egyáltalán, csak prémium kategóriásakat, továbbá saját főzésű szörpöket, saját készítésű limonádét. A harminc tételes töményválasztékot is kiemelkedő, prémium tétekből válogatták össze, beleértve a nyolcféle pálinkát, melyek négy főzdétől valók, közöttük a saját főzdétől is kínálnak hármat.
Nem állom meg, hogy ide ne szúrjam: lemondani a nagyipari multitermékekről olyan garantált jövedelemkiesés, ami nem térül meg az értékelvű fogyasztóknak köszönhetően, akiknek zöme akkor is eljönne ide, ha tartanának kommersz italokat is a prémium kategóriások mellett. Magyarán ez az anyagi haszon tudatos csökkentése a minőségelv oltárán.
Az árak értékarányosak, A kiszolgálás udvarias, szívélyes, szakszerű.
A séf üdvözlete könnyed, jó ízű padlizsánkrém céklával marinált hagymával, ehető virággal, kaporszállal, kiváló, helyben sült kenyeret adnak mellé. Kitűnő kezdés. A borjúszív carpaccio tálalása eltér a hagyományostól, salátaszerű, művészi kavalkád, az alkotóelemek egytől egyig remekbe szabottak, az összhatás is pazar. Hasonlóan virtuóz a füstölt harcsasaláta is, mely kifogástalan mind ízre, mind állagra, mind tálalásra. Az ízletes, jó tartású házi krémest málnahabbal tálalják.
Azzal következtetéssel álltam fel a parádés vacsora után, hogy a fentebb idézett sorokat nem reklámszövegnek szánták, hanem őszinte vallomásnak. S talán iránymutatásnak. Minden sor mögött tartalom, reális teljesítmény van.
A Fiastyúk, „ahol Ég és Föld találkozik” adja azt a bizonyos teljességélményt.
Elérhetőségek
Fiastyúk Udvarház
Csór, Alsótabán utca 60.
Telefonszám: +36 20 224 1241
Honlap: http://www.fiastyukudvarhaz.hu/
E-mail-cím: [email protected]
Borítókép: A szerző felvétele
