Mindkettő helyén kezelte Tokajt, utóbbi fokozatosan Tokaj-centrikussá vált. A főszerkesztő pedig egyik zseniális könyvet a másik után adta ki e kultikus borvidékről. (Hadd szúrjam ide: a borszakírás tavaly elhunyt doyenje, Michael Broadbent Alkonyi „Tokaj – A szabadság bora” című művét a világ valaha kiadott legjobb tíz borkönyve közé válogatta.) De hallgassuk is a szerzőt Tokajról: „Hegyalja ezer szállal kötődik Erdélyhez, amivel a fénykorban egy politikai egységet alkotott. Nemcsak Erdély legnagyobb fejedelmei bírtak jelentős szőlőket Hegyalján, hanem az egyszerű nép körében is szoros volt a kapcsolat: szükség esetén hol innen menekültek Erdélybe, hol onnan ide Hegyaljára, s Gyulafehérvár hangja mindig közelebbről szólt, mint Bécsé.
Tokaj-Hegyalja ugyanakkor nemcsak Erdéllyel, hanem a Felvidék keleti részével is közös gyökereket ápol. Ha megállunk egy Eperjes melletti magaslaton, azonnal látható, hogy a Felvidék keleti fele és Tokaj-Hegyalja egymással szorosan összetartozó táj, amit csak idegen politikai akarat szakított el egymástól. A borvidék felett ott fekszik Kassa, az egyik legszebb város, ami a magyar kultúrából kisarjadzott, s ami évszázadokig töretlen kulturális egységet alkotott Tokajjal. Ahogyan a középkorban a szegediek élete együtt lüktetett a Szerémséggel, ahogyan a huszadik század közepéig az aradiak sorsa egy zsinórra volt felfűzve Ménes-Hegyaljával, úgy élt együtt évszázadokig Kassa és a Tokaji borvidék. A kassaiak jöttek-mentek, szőlőt tulajdonoltak és letelepedtek, együtt vigadtak vagy harcoltak a hegyaljaiakkal. A távolsággal gyengülve ugyan, de hasonló kapcsolat fűzte a borvidéket a többi felvidéki városhoz: Eperjeshez, Bártfához, Lőcséhez vagy éppen Kisszebenhez.























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!