Ritka jó érzés határozott és egyértelmű fejlődést tapasztalni egy adott étteremben. A miskolci Végállomás adta ezt az élményt. Kidolgozottabb, izgalmasabb fogásokat kaptunk, mint évekkel korábban, miközben az a szint is messze átlag feletti volt. Persze ez kicsit olyan, mint amikor egy barátunk gyermekével évekig nem találkozunk, s elcsodálkozunk mekkorát nőtt.
Az igazán jó éttermek folyamatos kísérletezésben és fejlődésben vannak, ami sokszor még fényképeken is jól követhető. A Costes nevű Michelin csillagos étteremben, mely egyébként elsőként nyerte el ezt a rangos elismerést, 2008-ban és 2009-ben jártam, életre szóló, kiemelkedő élmény volt, de nézve az utóbbi években tálalt ételcsodák fotóit, a fejlődés eszméletlen. De hasonló példák hosszú sora említhető, a Borkonyhától az Onyxig, vagy a Csalogánytól a Kistücsökig.
A Lillafüredi Erdei Kisvasút városi végállomásának várótermét 1990-ben alakították vendéglátóhellyé, innen kapta a szóban forgó bisztró a nevét. Az egységet 2011-ben vette át a jelenlegi csapat. Jól kitalált, részletekre odafigyelő dekoráció fogadja a vendéget: belső fagerendázat, kovácsoltvasból készült, padlón álló gyertyatartó, hajópadlót idéző barátságos csempe, szőnyegszerű árnyékoló függönyök, az asztalokon parányi vázában levendulacsokor, kandalló, felette a polcon régi szódásüvegek, mozsár, viharlámpák. Borok dekorációs tárgyakként kiállítva. Mi a szépen kialakított, tágas galérián ültünk le.
Mint honlapjukon is szerepel, céljuk egy olyan francia bisztró-jellegű egység megteremtése, mely a “farmtól az asztalig” ars poeticáját vallja. A helyi beszállítóik között van tojásos, biokertészet, magyar tarka marha húsfarm, gesztelyi mangalica farm, zempléni bárány, a lillafüredi pisztráng, bükki és zempléni sajtosok, helyi vad-feldolgozó. Magyar gyökerű kreatív nemzetközi konyhát visznek. Kínálnak többek között Újházy tyúkhúslevest, tejfeles savanyú káposztás bükki vadmalac ragulevest, glasszírozott vaddisznópofát zsemlegombóccal, vajas répákkal, roston sült lillafüredi pisztrángfilét mandulatejes paszternákpürével, petrezselyemsalátával, madártejet narancsos tojásfehérjehabbal. Kedvező árú bisztrómenüt is kínálnak.
A borlap impozáns, több mint száz magyar és nemzetközi minőségi tételt integrál, melyek felét decire is kimérik. A hangsúly a magyar borokon van. Kiemelkedő az erősített borválaszték. A sör- valamint a töményfejezet is igényes, figyelemre méltó.
Az árak értékarányosak. Előételek egy főre számolva 1800 és 2900, levesek 1590 és 1690, főételek 2600 és 7590, desszertek 1490 és 1700 forint között kaphatók.
A kiszolgálás remek, pincérünk udvarias, kedves, kommunikatív.-
Séfüdvözletként mini-tarte formában tálalt lillafüredi pisztrángkrém érkezett. Remek kezdés. Valamennyi fogásunkat a táblás séfajánlatból választottuk. A kurkumás almatortával kínált hirtelen sült kacsamáj ízletes, jól sikerült előételnek bizonyult. Megelégedésünkre szolgált a barnított vajjal és dióval tálalt, kellemes állagú, üde, jó ízű almás zellerkrémleves is. A roston sült süllőfilét muhammara-val (szír sültpaprikakrém), mentás, fenyőmagos cukkinivel körítették. A kompozíció izgalmas, kreatív, a hal friss, szaftos. Desszertünk teljes nevén: „Ősz. Bükk. Pavolva. Gesztenye, som, csipkebogyó, boróka és áfonya.” A gyümölcsmártásban csoki- és gesztenye-mousse, sült gesztenye, mogyoró- és gyümölcsszemek, az apró habcsókkarikákat a mousse-ba tűzték bele. Egyedi, ötletes, ízletes, látványos, szezonális desszert.
Elemeiben és összességében egyaránt meggyőző, átütő élmény volt a Végállomás, jó lenne ha nem telne el újabb fél évtized míg ismét eljutunk hozzájuk.
