A kétezertízes években a csúcsgasztronómia és a minőségi kisüzemi sörfőzés mellett hatalmasat fejlődött a street food műfaja is.
A hamburgerhez a ledarált ipari hulladékból nyert, azonosíthatatlan összetételű húspépből formázott, előre lesütött, majd mikrózott mirelit húspogácsa helyett egyre többen használtak korrekt minőségű, vaslapon rendelésre sütött marhahúst, a filléres, tömeggyártott, mikrohullámú sütőben melegített pékárurettenet helyett minőségi bucit, amit szintén vaslapon pirítottak, a csalamádé és a legolcsóbb, kb. húszszázalékos paradicsomtartalmú ketchupot, illetve mustárt felváltották a mindenféle, nem ritkán helyben készült minőségi belevalók. Megtudhattuk, hogy a burger minőségi étel is lehet. Hadd szúrjam ide, a legjobb hamburgert a Baltazár étteremben ettem, nem sokkal azután, hogy a világhálón megtekinthettük, hogy a hely séfje, Litauszki Zsolt miként kísérletezte ki Molnár B. Tamás segítségével a tökélyre fejlesztett változatot. Azóta sem ettem hasonlót, bár volt szerencsém igen jó burgerekhez, az épp zárva tartó Háda Imre-féle Pesti burger és bárban, a Bamba Marhában, a Tuningban, a Good Bar Good Burgerben, a szabadkai Mali Trgben, a tatai Malom és Kacsában, s még sorolhatnék pár egységet.
