A temesvári népfelkelés origóját az képezte, hogy a magyar református gyülekezet tiltakozását egyre több román ember támogatta, 1989. december 15-én este már annyi román volt az idén 70. életévét betöltött Tőkés László parókiája előtt gyertyával csendesen tüntetők között, mint magyar.
Politikai színezetet a tiltakozás másnap kapott, ekkor már a románok képezték a több tízezres tömeg elsöprő többségét, mindazonáltal e temesvári eseménysor a történelemben mindmáig igen ritka román–magyar egymásra találás révén volt lehetséges.
1990 januárjának eleje az optimizmus jegyében telt, de a temesvári népfelkelést kihasználó, Nicolae Ceausescu ellen már hosszabb ideje puccsra készülő második vonalbeli kommunisták vezetője, Ion Iliescu már a hónap közepén szeparatizmussal vádolta a székelyföldi magyarokat.
Hideg zuhany volt ez akkor mindenkinek, aki őszintén hitt a nemzetek közötti megbékélésben.
S mi minden volt még hátra?
A marosvásárhelyi magyarellenes pogrom, a székelységnek a románság elüldözésével való megvádolása Hargita-Kovászna parlamenti jelentésben, koncepciós perek a zetelakiak és kézdivásárhelyiek ellen, s hadd ne soroljam.