Jónás a Bikásban

A 2014-ben megnyitott Jónás kézműves sörház a magyar „sörforradalom” egyik úttörő egységének számít.

A választékot böngészve elsőként a kommersz multitermékek teljes hiánya szúr szemet és ébreszt nagyfokú respektust. A másik az italkínálat messzemenő igényessége. Itt nemcsak a sörök tartoznak a prémium kategóriába – a saját hat sör mellett a kedvenc sörfőzdém, a szekszárdi Brew Your Mind három sörét tartják csapon – hanem a borok és a töményitalok is. Ezek zömét sem fogjuk nagyáruházak polcain látni.

Saját sörökről beszéltem, ugyanis a helyet a Reketye sörfőzde tulajdonosai működtetik. E főzde büszkélkedhet azzal, hogy ők dobták piacra az első magyar dobozos kisüzemi sört.

A közhiedelembe mélyen beivódott néhány előítélet és tévhit, amivel lassan le kell számolni. Ezek hamisságával csak az adott téma iránt mélyebben érdeklődők vannak tisztában. Ilyen az, hogy az érlelt bor a jobb, ami a boroknak csak elenyésző százalékára igaz, s azokra is csak bizonyos határok között, vagy hogy a dobozos sör az valami gyanús, modern dolog, ami rontja a sör minőségét. 

Sokak számára a „dobozos” a silányabb minőséget jelöli. Miközben azt látjuk, hogy a legjobb sörfőzdék egyre-másra dobnak piacra dobozos tételeket, sőt, egyre több prémium minőséget képviselő főzde használ ma már csak dobozt. 

A főzde honlapján megnyerő sorokat olvashatunk. Hadd idézzek egy rövid részletet:

A sörszerelem olthatatlanul izzik. Számunkra az a legfontosabb, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki a kiváló minőségű alapanyagokból. Víz, maláta, komló és élesztő – az alapokat modern technikával ötvözzük és néha pedig őrületes receptek alapján főzött különlegességekkel örvendeztetjük meg a sörkedvelőket és magunkat is.

A Hübris kapcsán a minap már szóba került „kraft” filozófia ez a javából, a legfőbb cél nem a minél nagyobb haszon, hanem az önkiteljesítés, az önmegvalósítás, az alkotómunka, az állandó fejlődés. 

Fotó: a szerző felvétele

Ennek megfelelően a honlapon eszméletlen választékból válogathat az ember. Megtudhatjuk, hogy minden sörhöz kis történet is tartozik, adott esetben szívszorító világháborús családi sztorik. A Beer-geek rovat még feltöltésre vár, itt tudjuk majd meg a sörök plato (avagy balling) fokát, aminek tőlünk északra nagy kultusza van, ez az érték adja meg az erjedés előtti sörlé cukorfokát, még precízebben a grammban kifejezett szárazanyagtartalmát, SRM-ben a színét és a keserűség mértékét az IBU skálán.

Az újranyitott Jónásba kései reggelire tértünk be, így nem a meleg konyhát vettük célba. Egy házi szendvicskrém-válogatást kértünk. Sikerült megbeszélni, hogy mind az öt kencéből kerüljön a tálra egy adag, nem csak háromból, ráadásul nem számoltak fel a gesztusért plusz pénzt. 

S hadd szúrjam ide azt is, ha már az anyagiak kerültek szóba, hogy bár asztalszervízzel működnek, felszolgálási díjat nem számolnak fel, miközben egyre gyakoribb jelenség, hogy olyan helyeken, ahol az ember pultnál rendel s maga viszi az asztalhoz az italát, az itallapon feltüntetett árakhoz hozzácsapnak szemrebbenés és kérdezés nélkül 10 százalékot. 

Emellett a Jónásban a kiszolgálás mintaértékű, kedves, szívélyes, gyors, segítőkész, a pultossal el lehet beszélgetni a sörökről, a kérdésekre adott válaszok hozzáértést éreztetnek, s őszinte lelkesedést, elkötelezettséget, illetve motiváltságot sugallanak.

Lássuk a kencéket! Összességében mindegyik ütötte a mércét, finomhangolás leginkább a zöldfűszeres vaj esetében lenne indokolt, amit cseppfolyóssá olvasztottak, majd megszilárdítottak, így vajszerűségét elvesztette, inkább ghee-re hasonlított. (Az indiai konyhában előszeretettel használt tisztított vaj.) 

A bátran megcsípősített, s egyébként is ügyesen ízesített guacamole-t jobban kedvelem rusztikusabban, darabosabban, a hummuszt pedig krémesebbre turmixolva, de így is szerettük őket. A muhammara (szír paprikakrém) ízre kiválóan sikerült, a padlizsánkrém témájában nem alibiztek, mint annyi helyen, a műfaj remeke volt ez az alkotóelem ízre, állagra egyaránt. 

Csúcsminőségű kovászos kenyeret adtak mindehhez, amit kérésre utánpótoltak, ez sem jelent meg számlán. A tányéron főként dekorációs funkciót ellátó zöldborsóhajtás mellett némi Maldon só és egy félbe vágott Bird’s Eye chili is helyett kapott. 

Megtudtuk, hogy a kenyeret az egyik kézműves pékség nekik készíti, de tervben van, hogy maguk süssék a kenyeret is. Három sört kóstoltam mindehhez az India Pale Ale (IPA) stílusirányzat alfajaiból, név szerint Heavy Mommyt, Horny Ponyt és Bright Future-t, ezek minősége megfelelt felfokozott elvárásaimnak. Társaim tejeskávét ittak, ők is dicsérték a maguk italát.

Megkóstoltuk a két desszertet is. A meggyes-mákos tarte ötletes édesség, valójában jó ízű, kissé tömör máktorta meggyhabbal, -lekvárral és -coulis-val. A nevén jó lenne változtatni, annál is inkább, hogy többet ad egy hagyományos tarte-nál. A pohárban felszolgált édesmorzsás sárgabarack-mousse könnyed, finom.

Kiemelkedő élményünk volt a Jónás, megyünk még. Az eddigiek alapján kifejezetten kíváncsiak lettünk a melegkonyha teljesítményére, szívesen megkóstolnánk a ropogós sertéscsászárhúst kolbászmorzsával és paprikás krumplival vagy a rozmaringos édesburgonyapürével, aszalt szilvás jus-vel és petrezselyempestóval kínált konfitált kacsacombot.

Elérhetőségek:

Jónás Craft Beer and Food

Budapest, XI kerület, Bikás park

Honlapok: 

https://www.facebook.com/jonascraftbeerandfood

https://reketye.com

Telefonszám: [phone]

E.mail-cím: [email protected]

Borítókép: Jónás Craft Beer and Food (Fotó: aszerző felvétele)