Magyar ízek varázslatos környezetben: az etyeki Rókusfalvy fogadó

A Rókusfalvy fogadó továbbra is az országos élvonalhoz tartozik, biztos tipp az Etyekre látogatóknak.

A gondolatmenetet a legfrappánsabb passzusok egyikével zárja: „A bor az egyenes vonalat nem szereti. Ezért, aki már jócskán ivott, örvénylő mozdulatokat tesz, és ha megindul, szép parabolákban és hiperbolákban jár. Azt mondják, egyensúlyát elvesztette és tántorog. Nem hiszem. A bor ezeket a lengő balanszokat kedveli. Figyeld csak meg a boros ember járását. Valóságos tánc ez, amit csinál. Öreg csavargó, fel se tételeznéd, hogy mozgásában ennyi báj van. És figyeld csak meg, milyen az, aki pálinkától részeg. A boros folyton kering, a pálinkás ki-kitör, aztán összecsuklik, amíg fejbesújtva leroskad. Az egyik parabolás örvénylő tánc, a másik a szögletes és szaggatott mozgás. Egész népeknél megfigyelhető. A bor-, és a pálinkanépek különbsége ez, amely mozgásban, gondolkozásban, érzésben és egész életmódban megnyilatkozik. Ez a múzsai és a barbár népek közt levő különbség.” A szerző a későbbiekben azt is leszögezi, hogy a legnagyobb élmény ott kóstolni a bort, ahol készült, a borospincében. 

Erre a gondolatra, erre az életérzésre épült az Etyeki pincefesztivál, a kétezres évek első évtizedének egyik legnépszerűbb, de mindenképpen leghangulatosabb rendezvénye, amelynek kedvéért tízezrek keltek útra és látogattak el a 0 kilométerkőtől mindössze 29 kilométerre eső településre, Budapest szőlőskertjébe. 

Fotó: a szerző felvétele

A fesztivál alkalmával nemcsak az etyeki pincék nyitottak ki, hanem majd’ minden pince tulajdonosai befogadták az ország legjobb borászait, akik jellemzően személyes jelenlétükkel is megtisztelték a borszerető közönséget, ami akkoriban a nagyobb rendezvényeken már nem volt jellemző. 

Mára már csak „Piknik” formában él tovább ez a megarendezvény, hasonló filozófiával. A különbség a részvevők számában ragadható meg, mind a borászok, mind pedig a borturisták oldalán: a Piknik családiasabb, nem mozgat meg annyi embert, viszont továbbra is a legszerethetőbb boros rendezvények egyike. 

A rendezvénysorozat ötletgazdája és főszervezője Rókusfalvy Pál kommunikációs szakember és műsorvezető, aki nem sokkal később pincészetet alapított, majd 2002-ben fogadót is nyitott, mindkettő sikerrel működik azóta is. A Gault Millau kalauzban a Rókusfalvy fogadó hamar elérte a 11-12 pontos éttermeknek járó „Like” minősítést, ami az országos élbolyba való bekerülést jelentette. A 2018-ban megszűnt kalauz sárga levonói most is ott díszelegnek az étterem bejáratánál. 

Honlapjukon az egyszerűség, minőség és frissesség erényeit emelik ki, amire minden okuk megvan. A lokalitást is nyugodtan odasorolhatjuk, hiszen nemcsak a borok között képviselteti magát Etyek, hanem a sörök között is, az Etyeki Sörmanufaktúra remek főzeteit kínálják, a töményválasztékban feltűnik az Etyeki Czimeres pálinkaház, az általunk megrendelt sült kecskesajtot is egy etyeki manufaktúra készíti. 

A Rókusfalvy fogadóban a kétezertízes évek elején jártam első ízben, már akkor lenyűgözött a hiteles, rusztikus, pazarul berendezett beltér, amely ideáltipikusan közvetíti azt a hangulatot, amiről Harangozó Imre etnográfus oly ékesszólóan beszélt több ízben is a „Hagyaték” című tévéműsorban. Amikor a térben mindennek szerves helye, s nem ritkán szakrális funkciója van. Az étterembe belépve az embert a hazaérkezés-élmény keríti hatalmába, itt valóban feloldódhatunk pár órára a környezet harmóniájában. 

A csodás beltér mellett az étterem pályázhatna a „Budapest és környékének legszebb kerthelyisége” címre is. Mindez csak a külcsín. Itt, amint az említett szakmai elismerésekből sejthető, a belbecs is figyelemre méltó.

Az étlap bizalomgerjesztően rövid, de alapanyagokban változatos. A heti öt tételes ajánlat mellett kínálnak három előételt, két levest, hat főételt és három desszertet. Az alapirány a progresszív magyar konyha az eredeti ízharmóniák megőrzése mellett, ezt színesítik néhány népszerű nemzetközi fogással. Az étlapon jól megfér a marhapofagulyás, a pirított tarhonyával kínált kacsazúzapörkölt, vagy a káposztás tésztás kacsacomb a gránátalmás tabulé-val körített lazaccal vagy a shakshukával, a Rákóczi túrós az epres citrom-tarte-tal. 

A séf Fülöp Zoltán, aki olyan ikonikus éttermekben dolgozott korábban, mint a Bock Bisztró, a 21, a Pest-Buda, a Spíler, a Pierrot. Utóbbi négy hely a Zsidai csoporthoz tartozik, amelynek akkoriban Litauszki Zsolt volt a corporate chefje, Fülöp Zoltán a helyettesi pozícióig vitte. Dolgozott a Kazinczy utcai Fat Mamában és Haris Park Bobo nevű éttermében is. 

Fotó: A szerző felvétele

Fogadófalatként kiváló minőségű kenyeret kaptunk jó ízű csirkepástétommal. Remek kezdés. (Még remekebb csak az lett volna, ha borainkat nem kapjuk az amuse bouche elfogyasztása után.) 

Rendeltünk jól sikerült, vibráló kókusztejes, korianderes thai garnélalevest, almakompóttal, zöldalmás dresszinggel feldobott római salátával társított sült kecskesajtot, amely szintén megelégedésünkre szolgált, akárcsak a szarvasgombás pecorinóval töltött rántott csirke, amit szarvasgombás burgonyapürével körítettek. 

A panko morzsában sült csirke ízre, állagra egyaránt kifogástalan volt, szaftos, szépen formázott. Ami a tölteléket illeti, egy semlegesebb ízű sajt jobb hordozó lett volna a szarvasgomba számára, mint a domináns és karakteres pecorino. A krumplipüré olyan köret, amiben sok jó étterem megbotlik, itt remek volt mind ízesítésre, mind textúrára, a szarvasgombás karaktert pedig nem valamilyen aromával megnyomott termék adta, hanem valódi szarvasgomba. Desszertképpen aranygaluskát választottunk, amit egy fokkal édesebbnek találtunk az optimálisnál, de így is ízlett, mind a selymes mártás, mind pedig a könnyed galuska.

Következtetésünk egyértelmű: a Rókusfalvy fogadó továbbra is az országos élvonalhoz tartozik, biztos tipp az Etyekre látogatóknak.

Elérhetőségek:

Rókusfalvy fogadó

Etyek, Alcsúti út 4.

Telefonszám: [phone]

Honlap: https://www.rokusfalvyfogado.hu/

E-mail: [email protected]

Borítókép: az etyeki Rókusfalvy fogadó (Fotó: A szerző felvétele)