Minőségközpontú sörkertek a fővárosban

A sörszcéna továbbra is pezseg, aki minőségi sört inna Budapesten, az a bőség zavarával küzdhet.

A kilencvenes évek közepén a multisörök mellett, ha valami különlegeset akartunk inni, akkor a belga vonalon indultunk el. Jártunk is rendszeresen a Királyi Pál utca és a Képíró utca sarkán működött Old Amsterdamba (később Borssó bisztró, sajnos az is a tönkrement már), ahol több népszerű, klasszikus márkát lehetett kapni a Delirium Tremenstől a Barbárig. Megnyitott nem sokkal később, 1997/1998 táján a Bem rakparton a ma is működő Henri Belga Söröző és étterem, nem sokkal messzebb, az Apor Péter utcában a Pater Marcus, majd a Pannónia utcai Mosselen belga sörétterem. A többnyire magas alkoholtartalmú, édeskés belga söröknek megvolt a maga varázsa, de ezeket közép-európai ember nemigen issza napi rendszerességgel, és nem elsősorban az ára, hanem a karaktere miatt.

Akkoriban a cseh sörök átlag feletti minőségére nem figyeltünk még fel, néhány közkedvelt márkával (Pilsner Urquell, Staropramen, Krusovice) nyilván volt lehetőségünk megismerkedni. 

A multik által fel nem vásárolt német magánsörfőzdék és a nagyipari, gyorsított főzetek közötti különbségét akkor még nem vettük észre.

Baráti köröm első meghatározó csúcsélménye sörtémában a „Csak a jó sör” nevű kultikus egységhez kötődik, ahol a 2010-es évek elején egy Brewdog sört kóstoltunk. Azt hittük, aromatizált, el sem tudtuk képzelni, hogy a jól megválasztott komló, illetve annak megfelelő mennyiségű és sajátos módszertant követő adagolása milyen komplex, izgalmas aroma- és illatvilágot hozhat létre. Máig tartó vonzódásom az India Pale Ale (IPA) sörökhöz akkorra datálódik.

Így aztán csapatosan vadászni kezdtük a kisüzemi, „kézművesnek” mondott főzdék söreit, egyre több nevet tanultunk meg. Elsőként persze Gyenge Zsoltét és Kővári Gergőét, akik azóta sokféle sört tettek le az asztalra, de átütő sikert előbbi az első magyar hop-lágerrel (=markánsan komlózott alsó erjesztésű sör), a Keserű Mézzel, utóbbi az első magyar IPA-ként emlegetett Grabanccal ért el.

2013-ban a Legenda és a Hopfanatic sörfőzde kínálata volt a nagy újdonság, 2014-ben hatalmas sikert aratott Róth Zoltánnak (Rothbeer) az Év Kézműves Söre díjat is elnyerő Távoli Galaxisa. Nevét a sör karakterét meghatározó ausztrál Galaxy komlóról kapta, alighanem ez indította megalkotóját a jelentős népnevelő funkciót betöltő „Bakancslista” sorozat elindítására. Ennek keretében a világ legjelentősebb komlófajtákat ismerhette meg a közönség meg egy-egy „single hop”, azaz „egy-komlós” IPÁ-n keresztül. Ugyanaz volt a recept, de mindig más a komló. A japán Sorachi Ace-val indult a sorozat, majd jött az újzélandi Pacific Gem, az Egyesült Államok-béli Simcoe, Amarillo, Citra (ezutóbbiak egyben az „újhullámos”, „kézműves” sörök sláger-komlói), az ausztrál Ella, és így tovább, megállás csak húsz felett volt.

Majd átvette a vezetést az évtized közepén a „kraft” vonal, a Monyó, Balkezes, a Mad Scientist, a Horizont, a Hoptop, a balatonvilágosi Hedon. Filozófiáját, minőségét tekintve ide tartozott Reketye, a First, a székesfehérvári Hübris is. Valamivel később indult a Fehér Nyúl, a Sima, a szekszárdi Brew Your Mind. Jót tett a tulajdonosváltás a már korábban megismert Szent András sörfőzdének, említést érdemel a gyulai Viharsarki sernevelde, a törökszentmiklósi Ugar, a Jászapátiban működő Yeastside, az Etyeki Sörmanufaktúra, a martonvásári Vandál Brewing, a szentesi Zentus. Dinamikusan terjeszkedik a fővárosban és környékén a Jászapátiba való Guri Sörfőzde.

Néhány szereplő időközben kiesett, Csupor Mártonról, s a Hopfanatic-os Kiss Tamásról nem hallani az utóbbi időben, de egyre többen lépnek a piacra. S bár a vírusjárvány megrostálta a vendéglátópar szereplőit, ma a nagyipari lőrén túlmutató, érdemleges söröket kínáló fővárosi helyek száma jóval meghaladja a százat.

Szilveszter óta fél év sem telt el, de már több, mint fél tucatnyi új hellyel gazdagodott a minőségi söröket kínáló egységek fővárosi palettája, ezek közül többről is volt már szó e rovatban (Jónás, Mixát, Hübris), mellettük figyelmet érdemel az idén nyitott helyek közül az Izabella utcai InVitro, a Mad Garden, a Petrol, a Móricz Zsigmond körtéri új Rízmajer-egység s még sorolhatnám.

Majomhoz (Fotó: Borbély Zsolt Attila)

Nyár van, essék szó ennek jegyében a sörkertekről, azon belül legfrissebb élményeimet venném számba. Az óbudai Mad Gardent, a Jégkertet, valamint a „Majomhoz – Buda titkos kertje” nevű egységeket mutatom be a következőkben. 

Majomhoz (Fotó: Borbély Zsolt Attila)

A sorrend némiképp esetleges, egyébként is nehéz toplistát felállítani ebben a műfajban, van, ahol a sörkínálat kiemelkedően izgalmas, de az atmoszféra kevésbé meghitt, másutt fordítva, s ott van még a gasztro-vonal is, mint színesítő tényező.

Majomhoz (Fotó: Borbély Zsolt Attila)

Annyi biztos, hogy a sör-szcéna továbbra is pezseg, aki minőségi sört inna Budapesten, az a bőség zavarával küzdhet a választás során.

Borítókép: (Fotó: Borbély Zsolt Attila)