Brassó történelmi központjában szinte megszámlálhatatlan vendéglátó egység működik, melyek nagyobb része tisztes színvonalú szolgáltatást nyújt, nem okoz csalódást a reális elvárásokkal beülő vendégnek. A zegzugos utcákban a kívülről, belülről egyaránt fantáziával megtervezett bárok, vendéglők, kávézók szinte mindegyike beülésre csábít. E városrészben működik gyalogszerrel megközelíthetően szinte valamennyi étterem, melyet a Gault Millau kalauz bemutatásra érdemesített. (Egyetlen kivétel a városra és a környékbeli hegyekre csodálatos kilátás nyújtó, a festői panorámára nevében is utaló Belvedere szálloda étterme.)

Ha egyetlen utcát kellene megnevezzek, mely a sétálóutcák közül a vendéglátás ütőerének tekinthető, akkor az a Kapu utca, mely jelenleg a „Republicii” névre hallgat, ami magyarul a Köztársaság utcának felel meg. Ez van, Románia (nem szoktam ezt a megjelölést használni a tágan értelmezett Erdély vonatkozásában, de most magáról az államalakulatról van szó, mely történetesen Trianon óta a történelmi jog szerint a magyarokat megillető területeket is integrál) sem tudta elkerülni a sorsát, a román politikai elit sem restaurálta az alkotmányos monarchia államformáját, pedig a rendszerváltás idején még élt az ország törvényes uralkodója, Mihály király (2017-ben hunyt el emigrációban, 96 évesen). A kommunizmus öröksége ez is, a köztársaság meg nem érdemelt kultusza.
