Azok, akik előszeretettel fogyasztják a hazai nagyüzemek (Dreher, Soproni, Borsodi, egy ideig Pécsi) söreit, tapasztalhatták, hogy pár éve ezen főzdék is gyártanak APA-t, IPA-t stb. ugyanis érzik, hogy ezen újonnan felfedezett régi sörtípusok kiemelkedő sikereket értek el a kisüzemek révén Magyarországon is, és sikeresen kezdték el átalakítani a fogyasztási szokásokat, melyek révén ezen nagy főzdék is már szinte teljesen felhagytak a malátázatlan árpa és a kukorica használatától termékeikben. Na de mégis mi az az IPA, mi az a NEIPA, mi az az APA? Tehetjük fel a kérdést. A következőkben ezt szeretném kicsit kifejteni.
Kezdjük az IPA-val, mely ezen rövidítések közül talán a legrégebbi. Kibontva India Pale Ale.
Az ale-ről már tudjuk, hogy a felsőerjesztésű élesztő neve, egyúttal az angol nyelvterületen a sör szinonímája (beernek főleg a lagereket szokás nevezni). A Pale arra utal, hogy fakó, világos, ugyanis a közpkorban a barna sörök voltak az elterjedtebbek, az ezekehez szükséges malátát volt könnyebb előállítani, míg a gőzgépekkel ez megfordult és a világos maláta is nagytételben elérhető termékké vált. Az India pedig azért ragadt erre a sörtípusra, mert eredendően a britek az indiai gyarmatokra főzték. Innen is ered a sörtípus legendája, mely szerint azért, hogy a sör kibírja a hosszú vitorláshajóutat Angliából Indiába erősebbre főzték (6–7%) és erőteljesen keserűkomlózták, ugyanis a komló kiválóan tartósít. Cserébe pedig elviselték, hogy egy markánsan keserű italt kaptak cserébe. A valóságban a legenda mögött tudnunk érdemes, hogy az IPA 18. századi megjelenésének idején már voltak Anligában erősebben komlózott sörök, melyek néhány brit élesztőnek az édesebbre erjesztését próbálták az adott sörben egyensúlyba hozni.
Az APA sör ennél egyszerűbb történettel rendelkezik.
Az amerikai telepesek az ott talált komlókkal főzték le saját angliai söreiket, és mivel az amerikai komló általában véve keserűbb, és sokkal gyantásabb ízvilágot hordoz, ennek révén kialakult az American Pale Ale, azaz amerikai világos sör kategória, mely napjainkban az amerikai komlók ízvilágát mutatja meg, de nem olyan keserű, mint egy IPA. Az elmúlt éveknek a felfedezettje Magyarországon az amerikai IPA, vagy West Coast IPA, ugyanis az USA nyugati partvidékén termő komlók még keserűbbek, az azokkal készült IPA még karakteresebb. Ezzel szemben áll az East Coast IPA vagy New England IPA, mely ahogy itthon a kurucok szemben állnak a labancokkal, nem lehetett olyan, mint a nyugati part IPÁja, ezért egy technológiai csavarral megjelenésében egy nagyon homályos ködös sört készítettek, melyben a komlóknak a frissessége és aromája hangsúlyos szinte észrevehetetlen komlókeserű mellett.
Másik felfedezettje a kisüzemi sörvilágnak a savanyú sörök világa, mely nem újkeletű találmány, a középkorban is nagy változatosságban jelen volt, és kedvelt volt a tejsavas fermentációval készülő alkoholos italok sokasága.
Az ezeknél a söröknél végbemenő savasodás hasonló lehet a kovászosuborka vagy a joghurt készítéshez, a lényege, hogy lactobacillussal fertőzik meg szándékosan a nedűt, mely így savanyúvá válik. A lactobacillusnak pedig az a sajátos tulajdonsága van, hogy miközben savanyít, egy idő után már nem tud megélni a savanyú lében, így a sör nem válik ihatatlanná, hanem megáll egy még fogyasztható, kellemesen savanyú szinten.
Hasonlóan népszerűségnek örvendenek a füstölt sörök. Egy sör azért lesz füstült, mert a maláta, amelyből készül füstölt. Még az újkorban is a gőzgépek megjelenése előtt a maláták nagyrésze füstölt volt, ugyanis kemencében aszalták le őket többnyire. Így, amikor Petőfi és társai sört iszogattak a Pilvaxban az valószínűleg egy füstös ale lehetett, hacsak nem az osztrák lagerekkel kísérletezgettek.
Ha betérünk egy kisüzemi söröket forgalmazó boltba ott még számos kifejezéssel, rövidítéssel találkozhatunk, melyek az azokat ismerőknek sokat elárulnak magáról a termékről.
Így, ha egy sört az imperial jelzővel illetnek (pl. imperial pilsner), az arra utal, hogy az adott alapsörnek egy sokkal erősebb, alkoholosabb változatával van dolgunk. Ezzel szemben áll a Session, mely alapvetően egy gyenge változata az adott sörnek, olyan amely mellett sokkal jobbat és hosszabbat lehet beszélgetni, mert kevésbé száll az ember fejébe.
Az Amerikai jelző az amerikai komlókra, tehát egy gyantás, keserű sörre utal. Az IPA-kon belül terjedt el nemrég a DIPA és TIPA kifejezés, mely dupla IPA-t illetve Tripla IPA-t jelent. Előbb esetben egy mg alkoholosabb még keserűbb sört kapunk, második esetben pedig egy még ennél is fanatikusabbat. A négyszeres IPA-ra is voltak már kísérletek de azok egyelőre nem terjedtek el még a hazai piacon. A hidegkomlózásnak is megvannak ezek a fokozatai, így létezik DDH és TDH sör is. A hidegkomló alapvetően aromát ad a sörnek. A Double Dry Hopped, azaz duplán hidegkomlózott sörnek még több aromája van és a hidegen hozzáadott komlótól általában ködösebb is, és ezt fejeli meg a Triple azaz triplán hidegkomlózott sör. Itt is létezik QDH azaz négyszeresen hidegkomlózott, de ez szintén nem hagyott mély nyomot még a sörkultúrában.
Különösen a hölgyek kedvencei a Pastry sörök, melyek általában egy közkedvelt sütemény (pl. zserbó, sacher torta stb.) sörbéli megfelelői.
Ezen söröknél szinte kötelező elem a laktóz, mely, mint a sörélesztő számára nem erjeszthető cukor édesíti a nedűt és krémesebbé is teszi az érzetét. A pastry sörök főleg a téli időszakban jelennek meg, különösen Karácsony előtt.
