Unalomig ismételt téma ma már a borokkal kapcsolatban, hogy kell-e valódi tudás és tapasztalat az értékelésükhöz. Egyáltalán, kinek van szüksége arra, hogy a borokról leírások szülessenek, értékrendekbe illesszük őket? Hiszen a borleírási, elemzési és bírálati rendszerek nem kevés ellentmondást tartalmaznak – ezt valamennyien tudjuk, mert nap-nap után tapasztaljuk.
De kérdezhetném azt is, van-e becsülete a hazai borkritikának és borkritikusoknak? Számít-e a vélemény, és ha igen, kinek? A termelőnek? Kereskedőnek vagy éppen az egyszerű borkedvelőnek?
Számos kutatás eredménye hozott igencsak meglepő eredményeket a témában. Több kísérlet is azt mutatja, hogy az emberek zöme nem tudja megkülönböztetni a rossz bort a legjobb minőségtől. Sokan a szakértők véleményét is rendre megkérdőjelezik elsősorban a konzisztencia hiányára hivatkozva. Jómagam nem vagyok ennyire szkeptikus – ami talán esetemben nem is véletlen. Harminc éve kóstolom a hazai és nemzetközi kínálatot, össze sem tudnám számolni, hány bor fordult meg eddig a poharaimban. Önmagában persze ez sem jelenti feltétlenül azt, hogy mindenki elfogadná az értékeléseimet. És ez vélhetően így is van jól. Mégis van néhány olyan kérdés, amit érdemes megfontolni.
Szükség van-e tanácsadókra?
Hatalmas a tülekedés a világ borpiacán. Nyílt titok, hogy a legtöbbre értékelt, többnyire francia, netán kaliforniai boroknak csak egy töredék engedheti meg magának, hogy a hírnevéből éljen. A legdrágább boroknak is szüksége van a hírverésre. Általában minél drágábbak a borok, annál több pénzt kell fektetni az eladásukba. Ez sokszor világszerte ismert és elismert szakértők, tanácsadók munkáján keresztül történik. Jancis Robinson, Robert Parker vagy Michel Rolland nevét a borvilágban mindenki ismeri. Pincészeteket tudnak szinte pillanatok alatt az egekbe repíteni vagy éppen a mélybe lökni.
Munkájukkal, pontjaikkal, értékeléseikkel vagy éppen hallgatásukkal. Stílusbéli eltérések az általuk preferált borok között is vannak, nem is kevés. De azért egy közös mégis csak van az ítéleteikben. Ez pedig az, hogy hitvány, jellegtelen, figyelemre nem méltó borokat nem értékelnek. Az, hogy az egyik többre tartja a burgundi stílusú vörösborokat a sokkal koncentráltabb tételeknél, csupán a legfelső rétege az értékelésnek, a szubjektum által erősen befolyásolva. Legyen szó borászati szaktanácsadóról vagy éppen borszakíróról, a saját értékítéletét és ízlését biztosan megtaláljuk munkája eredményében is.
