A borászati statisztikákból általában kimaradnak a hobbiborok, kistermelői, saját fogyasztásra szánt vagy „feketén” a baráti-ismerősi körnek eladott tételek. A szakma egy része legyint rá, más része rossz szemmel nézi ezt a jelenséget. Pedig, ha tetszik, ha nem, ez is a magyar borkultúra része, sőt nem is elhanyagolható része. Förhénci Horváth Gyula etnológus barátom, aki a Nagykanizsa melletti Öregförhéncen maga is borászkodik, évtizedek óta hangsúlyozza a háztáji borok jelentőségét, hatását. Ez az a bor, mellyel a fiatal magyar emberek egy része először találkozik életében. Főleg vidéken, de a vidéki rokonok révén a nagyvárosok lakói közül is sokan így ismerkednek meg ezzel az itallal.
Az első élménytől pedig nagyban függ, hogy megszereti-e a bort, vagy inkább iszik sört, pálinkát, gint, whiskyt, vagy akármi mást.
És meggyőződéssel, „tapasztalatból” mondja, hogy ő nem „boros”, mert a bor szerinte nem jó, miközben sosem kóstolt meg egyetlen jó minőségűt sem. El lehet intézni a kérdést azzal, hogy ez a szegmens úgyis visszaszorulóban van, az öregek kihalnak, a fiataloknak pedig nincs kedvük bajlódni a szőlővel. Ami csak részigazság, mert az amatőr borversenyeken még mindig sokan vesznek részt, és ha a hobbiparcellák jelentős részét el is hagyták, azért vásárolt szőlőből is rengeteg házi bor készül.
Egy neves pincészet értékesítési vezetője 15-20 évvel ezelőtt azt mondta nekem, hogy az lenne az ideális, ha Magyarország szőlőterülete 50 ezer hektár alá csökkenne, mert úgy könnyebb lenne a borászatok dolga, és magasabb áron lehetne eladni a palackokat. Ennek a vágyálomnak az egyik része beteljesült, a rendszerváltáskori 130 ezer hektárról tényleg kevesebb mint a felére csökkent a termő szőlőterület, de mi is van az állítás másik felével? Könnyebb eladni és drágábban, jövedelmezőbben a borokat? Kérdezzünk meg erről néhány borászt, nem éppen optimista hangokat fogunk hallani. De akkor mi a gond? Sok az import, a magyarok külföldi borokat isznak? Még ez sem, a magyar borivó 80-90 százalékban még mindig a magyar pincészetek termékeit veszi le a polcokról. Az alacsony árú, alsó polcos, magyar márkanévvel rendelkező borok egy részének hátcímkéjén ugyan azt találjuk, hogy nem feltétlenül magyar szőlőből készült, de a lényegen ez sem változtat. Vagy a Covid, a háborús-szankciós válság a főbűnös? Ez sem, mert már a pandémia előtt is ugyanez volt a helyzet. A megoldást máshol kell keresnünk. Ha a statisztikáknak hinni lehet, a magyar borfogyasztás 30-33 liter/fő éves szintről húsz liter körülire csökkent 10-15 év alatt. Összehasonlításként Csehországban ugyanezen idő alatt 8-10 literről húsz literre nőtt a fogyasztás. Azaz ugyanoda jutottunk, csak más irányból. Nehéz lesz ezentúl értelmezni a sörivó és borivó nemzet fogalmakat kettőnkkel kapcsolatban…
