A micro-sörfőzdék egyik legjobb példája itthon: A Vaskakas

Kisüzemi sörfőzdéből sok van az országban, ugyanakkor amíg az itthoni szaknyelvben kevésbé, nemzetközi színtéren a legkisebb ilyen főzdéket nano-, vagy microbrewery néven szokták megkülönböztetni, utalva arra, hogy ezek még a kisüzemi főzdéknél is kisebbek. Itthon is találunk több ilyen üzemet, melyek közül most a nagy sikerű Vaskakassal foglalkozunk.

A cikk megírásához 7 db Vaskakas sört kóstolhattam. Ezek közül az első a Sunshine Reggae nevű citromfüves Saison sör volt. A tétel egy 5%-os, világos, hamisítatlan Saison sör. Ez a típus az észak-franciaországi és németalföldi területek tradicionális aratósöre, melyet egy erős fűszeresség jellemez, és melyet jóformán bármilyen fűszerrel lehet ízesíteni. A Vaskakas söreire, és így erre a nedűre is jellemző a nagyon precíz erjedésvezetés, ugyanis a söreik nagyon harmonikusak, az ízüket, az adott sörtípus vélt karaktere nem dominálja, hanem hagyja érvényesülni a sör alkotóelemeit, melyet csupán megkoronáz az adott sörtípus néhány speciális jellemzője. Ezt tapasztaljuk a Saisonnál is, nem bántóak a fűszeres vonások a sörben, a citromfű pedig egy nagyon kellemes száraz lecsengést ad az italnak.

A kóstolási sor második tétele a Berry White névre hallgató epres bazsalikomos milkshake gose volt. A 4,5%-os sör hasonlóan az eddig elmondottakhoz, nem túlzottan savanyú, nem túlzottan sós, hanem egy nagyon kellemes alappal rendelkezik, a stílusnak megfelelően, melyet kirobbanó szamócásság jellemez. Szinte haraphatjuk, a kert végében frissen leszedett szamócát, miközben érezzük a kiskerti bazsalikom illatait is. Másik oldalról közelítve a sósság, fűszeresség miatt egy olasz pizzára is asszociálhatnánk, ám ezt a szamóca olyan szépen kerekíti le, hogy inkább az édes kompenzálásának érezzük az olaszos fűszerességet.

A három amerikai sörtípus közül, az Johnny B. Good fantázianevű American Pale Ale-lel kezdtem a sort és nem csalódtam.

A 30-as IBU és 5% alkohol gyönyörűen jelenik meg ebben az illatában édes, érett trópusi gyümölcsökre emlékeztető és ezzel szemben meglepően száraz sörben. Ezt követte a stílusban ettől csak némiképp eltérő sötétebb árnyalatú és kristálymalátákban gazdagabb Red Fox nevű American Amber Ale sörük, melynek nagyon jól áll a csipetnyi rozsmaláta és zabpehely. Talán mind közül ez volt a kedvencem. Ezt az alszekciót pedig zárta az American Hop Dog nevű West Coast IPA a maga jelentős és igen kellemes 65 IBU-jával. Ez a tétel – és ez nagy dicséret – leginkább a Sierra Nevada Sörfőzde Torpedojára emlékeztetett, nagyon jól megkomponált gyantás ízeivel. A keserűsége nem túlzó, nem is tapadós, hanem egy nagyon finoman jelenlevő kellemes ízt ad, ami szépen egyensúlyozza a west coast ipa jellegzetes malátás karakterét.

 

Utolsó előtt kóstolt tételünk a Porter elnevezésű robust porter stílusú sörük volt, mely 5,5%-os alkoholtartalmával és jellegzetes, nagyon visszafogott de jelenlevő csokoládés és malátás ízeivel szintén levett a lábamról. Pontosan ilyennek kell lennie egy porter sörnek megítélésem szerint. A kóstolási sort a Charlatan nevű belga dubbellel zártam. Az összes közül egyedül itt éreztem némi csalódást, ugyanis ez a tétel, noha nagyon kellemes és jó ivású volt, számomra nem hozta azt a belga apátsági dubbel élményt, amelyet például egy La Trappe vagy más trappista/ciszterci apátságok sörei tudnak. De ezt leszámítva minden tételükkel nagyon meg voltam elégedve.

Összességében tehát a Vaskakas ékes példája annak, hogyan lehet kisebb befektetéssel, de maximális odafigyeléssel, egy vidéki kis sörfődében is minőségi termékeket előállítani. Bízom benne, hogy a főzde továbbra is tud építkezni és növekedni és a következő évtizedben is megörvendeztet minket kiváló söreivel.

A szerző közgazdász, sörfőző, a Sördoktor Youtube-csatorna alapítója.

Fotók: Facebook/Vaskakas Sörfőzde