A Vaskakas Sörfőzde egy nagyon jó példája Magyarországon a nano vagy micro sörfőzdéknek, ugyanis befektetett eszközeinek értéke a cég 2014-es működése óta átlagosan 12 millió forintot tett ki. Ha belegondolunk az eddig itt bemutatott kisüzemi főzdék sorába, akkor ugyanezen az időtávon például a Szent András Sörfőzdének 661 millió forint, a Fehér Nyúlnak 65 millió Ft vagy például az Etyekinek 133 millió ft volt ez az értéke. Tehát a Vaskakas, az egyébként kiváló söreit egy méretében jóval kisebb, szerényebb üzemben képes hasonló színvonalon előállítani.
A győrújbaráti Vaskakas Sörfőzde nagyon ügyesen és kis lépésekkel jutott el idáig. Emlékszem pár éve kóstoltam őket üveges formában és már akkor felfigyeltem arra, hogy nem rosszak a söreik, azonban a mostani dobozos kiszerelésű italaik már kifejezetten finomak és minőségiek. Az üzem árbevétele folyamatosan növekedett 2015-től kezdődően és az a koronavírus előtti évben már átlépte a 26 millió forintot is, majd a koronavírus alatt úgy tűnik csökkentették a termelés volumenét (erre utal, hogy a felhasznált anyagok értékét 22%-al vették vissza), ám még így is csak 3 millió forinttal esett vissza a bevételük, mely 2021 végére átlépte a 27 millió forintot is. Ennek megfelelően, mivel az üzem nagyon visszafogottan költekezik és valószínűleg a tulajdonosok nem egyedül ebből élnek, és így nem eget rengetőek a bérköltségeik, tulajdonképpen nullszaldón működik a vállalkozás. Ez a söriparban már dicséretesnek nevezhető, hiszen igaz, hogy a cég profitja eddig -2,7 és 1,3 millió forint között mozgott (többnyire pozitív értékkel), ám ezen minimális nyereség mögött egy biztos megtérülés van a főzdében; azaz a lefőzött söreiket el tudják adni, erre utal az is, hogy a felhasznált anyagok és az árbevétel között 99%-os korrreláció van, azaz ami alapanyagot feldolgoznak, azt végül sörként értékesíteni is tudják.
A termékek mind minőségükben, min fogyasztói árukban megfelelőek és jól vannak pozícionálva.
Egy 0,33 literes dobozos sörük átlagosan 1 000–1 400 forint között érhető el, ami megfelel a minőségi kisüzemi sörökkel szemben támasztott fogyasztói elvárásoknak. Ami egyedül nehézséget okozhatna a főzdének, az a sörök budapesti (mint legnagyobb országos felvevőpiaci) értékesítése, ám mivel találkoztam a termékeikkel már kisüzemi kocsmákban és üzletekben is, a webshopos kiszállítás pedig jól működik, úgy vélem ezzel sincsen gondjuk.
A cikk megírásához 7 db Vaskakas sört kóstolhattam. Ezek közül az első a Sunshine Reggae nevű citromfüves Saison sör volt. A tétel egy 5%-os, világos, hamisítatlan Saison sör. Ez a típus az észak-franciaországi és németalföldi területek tradicionális aratósöre, melyet egy erős fűszeresség jellemez, és melyet jóformán bármilyen fűszerrel lehet ízesíteni. A Vaskakas söreire, és így erre a nedűre is jellemző a nagyon precíz erjedésvezetés, ugyanis a söreik nagyon harmonikusak, az ízüket, az adott sörtípus vélt karaktere nem dominálja, hanem hagyja érvényesülni a sör alkotóelemeit, melyet csupán megkoronáz az adott sörtípus néhány speciális jellemzője. Ezt tapasztaljuk a Saisonnál is, nem bántóak a fűszeres vonások a sörben, a citromfű pedig egy nagyon kellemes száraz lecsengést ad az italnak.
A kóstolási sor második tétele a Berry White névre hallgató epres bazsalikomos milkshake gose volt. A 4,5%-os sör hasonlóan az eddig elmondottakhoz, nem túlzottan savanyú, nem túlzottan sós, hanem egy nagyon kellemes alappal rendelkezik, a stílusnak megfelelően, melyet kirobbanó szamócásság jellemez. Szinte haraphatjuk, a kert végében frissen leszedett szamócát, miközben érezzük a kiskerti bazsalikom illatait is. Másik oldalról közelítve a sósság, fűszeresség miatt egy olasz pizzára is asszociálhatnánk, ám ezt a szamóca olyan szépen kerekíti le, hogy inkább az édes kompenzálásának érezzük az olaszos fűszerességet.
A három amerikai sörtípus közül, az Johnny B. Good fantázianevű American Pale Ale-lel kezdtem a sort és nem csalódtam.
A 30-as IBU és 5% alkohol gyönyörűen jelenik meg ebben az illatában édes, érett trópusi gyümölcsökre emlékeztető és ezzel szemben meglepően száraz sörben. Ezt követte a stílusban ettől csak némiképp eltérő sötétebb árnyalatú és kristálymalátákban gazdagabb Red Fox nevű American Amber Ale sörük, melynek nagyon jól áll a csipetnyi rozsmaláta és zabpehely. Talán mind közül ez volt a kedvencem. Ezt az alszekciót pedig zárta az American Hop Dog nevű West Coast IPA a maga jelentős és igen kellemes 65 IBU-jával. Ez a tétel – és ez nagy dicséret – leginkább a Sierra Nevada Sörfőzde Torpedojára emlékeztetett, nagyon jól megkomponált gyantás ízeivel. A keserűsége nem túlzó, nem is tapadós, hanem egy nagyon finoman jelenlevő kellemes ízt ad, ami szépen egyensúlyozza a west coast ipa jellegzetes malátás karakterét.
Utolsó előtt kóstolt tételünk a Porter elnevezésű robust porter stílusú sörük volt, mely 5,5%-os alkoholtartalmával és jellegzetes, nagyon visszafogott de jelenlevő csokoládés és malátás ízeivel szintén levett a lábamról. Pontosan ilyennek kell lennie egy porter sörnek megítélésem szerint. A kóstolási sort a Charlatan nevű belga dubbellel zártam. Az összes közül egyedül itt éreztem némi csalódást, ugyanis ez a tétel, noha nagyon kellemes és jó ivású volt, számomra nem hozta azt a belga apátsági dubbel élményt, amelyet például egy La Trappe vagy más trappista/ciszterci apátságok sörei tudnak. De ezt leszámítva minden tételükkel nagyon meg voltam elégedve.
Összességében tehát a Vaskakas ékes példája annak, hogyan lehet kisebb befektetéssel, de maximális odafigyeléssel, egy vidéki kis sörfődében is minőségi termékeket előállítani. Bízom benne, hogy a főzde továbbra is tud építkezni és növekedni és a következő évtizedben is megörvendeztet minket kiváló söreivel.
A szerző közgazdász, sörfőző, a Sördoktor Youtube-csatorna alapítója.
Fotók: Facebook/Vaskakas Sörfőzde
