Oscar-gála és egy kis hazai

Komoly együttállások is létrejöttek a mozi és a bor világában.

Nem vagyok igazán nagy moziba járó, de persze nekem is vannak ikonikus filmek az emlékeim között. A mai kínálatot sajnos végképp nem ismerem, amire nem vagyok büszke. Azért a március 12-i 95. Oscar-díj átadásának híre és néhány bombasztikusnak gondolt valódi vagy álhír többnyire sok emberhez eljut.

Nekem ilyenkor is leginkább a boros híreken akad meg a szemem, és némi irigységgel töltött el a felismerés, hogy a szokásos kaliforniai nagy borseregszemle mellett jutott figyelem a szomszédos Horvátország boraira is. Merthogy tegnap, azaz március 10-én a híres-neves Beverly Hillsben tartott, a gálát megelőző partin bizony horvát női borászok kínálták a portékájukat. Ez jó, mert a horvát borok minősége az elmúlt években elképesztő mértékben javult. Kéretik nem kizárólag jó meleg tónusú, kissé fáradtkás és nyomokban oxidált Dingacokra gondolni, ezeknek az ideje már lejárt. Vannak remek szerkezetű, finoman ásványos fehérboraik, jó arányokkal, ízlésesen és igényes borkedvelők számára is kívánatos formába öntve. És lám, valahogy fel is figyeltek ezekre a borokra – vagy éppen komoly energiát és pénzt nem kímélve hozták össze az alkalmat. Ha egy kicsivel jobban tudnánk Közép-Európa közös boros céljait megfogalmazni és tenni is érte valamit, vélhetően könnyebben jutnánk mi is ilyen lehetőségekhez. Mert jó borokból nálunk sincs hiány, de a tálalás sokszor még nem az igazi.

Pedig lett volna néhány kiváló ötletem egy ilyen alkalomra, akár női borászaink által kínált borokból. 

Bár nem szeretem nemek szerinti bontásban értékelni a borokat, nem gondolom, hogy a szakmai tudás és rátermettség ennek lenne a függvénye, így önmagában az, hogy valaki nőként ér el valamit, legfeljebb annyiban érték, hogy nehezebb úton kell a mai napig végig menniük. Véleményem szerint Csetvei Kriszti, Bott Judit, Berecz Stephanie, Bárdos Saci vagy a Laposa testvérek sem azért büszkék a munkájukra, mert nőként értek el komoly eredményeket. Árvay Angelika vagy Szepsy Gabi és Kinga, Béres Melinda munkája ugyanúgy családi értelemben érték, mint ahogy ez számos férfi és fiúgyermek számára is egyértelmű. De ha már a horvát borokat Los Angelesben női borászok kínálták és mutatták be, ezt az alkalmat magam is megragadom néhány remek hazai borásznő egy-két borának a méltatására.

Viszont az Oscar-gála kapcsán eszembe jutott még valami. Nem más, mint az a bizonyos „mozielőtér”-illat. Amit ma már nem tudok nem azonosítani az új kishordós, almasavbontott chardonnay-k világával. Merthogy a mozielőtér ma már a világ számos csücskében a kissé erőszakosan tolakodó vajas pattogatott kukorica szagát jelenti, ami a 80-as évek bordivatját egyértelműen meghatározta. Kalifornia vagy éppen az ausztrál Hunter Valley, Dél-Afrika és a Stellenbosch, de számos kevésbé igényes európai termőhely nagynak tartott száraz fehérborai is kínálták ezt a karaktert. Félreértés ne essék, egyáltalán nem ítélem el azokat, akik kedvelik ezt az illatot. A baj soha nem is ezzel volt, sokkal inkább az álca mögé bújt jellegtelen egyenborokkal. Ez a jelenség, a túlzásba vitt, uniformizált chardonnay borok burjánzása hozta magával az Anything But Chardonnay-szlogent – aminek a hátrányait nem csupán egy szerencsétlen, védtelen szőlőfajta, a chardonnay szenvedte el. 

Sokkal nagyobb kárt okoztak ezek a borok a közízlésben – vagy éppen közízléstelenségben. Mert ami uniformizált az egyértelműen nem lehet egyedi. 

Sokan félreértelmezték ezt az amúgy könnyen megjegyezhető aromatikát, ami vajasság, pörkölési aromák és trópusi gyümölcsök egyvelege. Mint ilyen, könnyen változó illat- és ízjegy, ami nem a bor lényegéről, azaz a savairól, egyensúlyáról, szerkezetéről, szép tapintási érzetéről szól. Csupán a felszínt ragadja meg az, aki akár egy-egy szőlőfajtát vagy termőhelyet próbál behelyettesíteni minden esetben, ha felismeri ezeket a jegyeket egy borban. Ezért vágják rá a kedvenc szőlőfajtát vagy bort firtató kérdésre ma is sokan: chardonnay. Mert könnyen memorizálható, a vajas-kukoricás-pirítós kenyérre emlékeztető jegyek legtöbbször ott maradnak ízlelőbimbóink és a lágy szájpadlásunk emlékei között. Holott ez egy elég gyakori technológiai lépésnek a következménye, ami, ha egyedül hivatott képviselni a bor karakterét, nos – nem igazán beszélhetünk komoly minőségről.

Viszont, ha már pattogatott kukorica és más, amúgy kerülendő rágcsálnivaló kerül elénk, tudunk-e vajon ezekhez megfelelő bort választani? Adná magát a válasz, hogy a popcorn kitűnő kísérője lehet egy újhordós, almasavbontott, amúgy vajas-kukoricás karakterű száraz fehérbor. Nekem mégis van ellenvetésem. Mégpedig azért, mert ezek a borok általában melegebb termőhelyekhez köthetők, ahol az alkoholtartalom nem kevés. Ezekből a borokból órákon át kortyolgatni nem tűnik jó ötletnek. Sokkal jobbnak tartanám olyan élénk, könnyedebb, szép savú száraz vagy akár félszáraz borokkal tölteni az időt, ahol a savak oldják valamelyest a kukorica matt karakterét és a vaj zsírosságát. A só kívánja az édesség egyensúlyozószerepét, így szerintem egy kis cukor nem akadály. De ne legyen sok az alkohol. Ha nem a Kárpát-medence lenne a szívem csücske, lehet, hogy egy Mosel menti rizlinget ajánlanék, de persze ennek itt most nincs helye. De ha vannak lelkes mozinézők, akik egy-egy ilyen hosszadalmas díjátadó ceremóniát képesek figyelemmel végigkövetni, azoknak ajánlatos gondoskodniuk némi kísérőről az éjszakában.

Amúgy a gála közönségének nem kell messzire mennie egy kis jó borért, hiszen Kalifornia ma már valóban rengeteg szép – és drága – bort kínál. Komoly együttállások is létrejöttek a mozi és a bor világában. Hogy mást ne mondjak, a Coppola borokat szerintem mindenki ismeri (Francis Ford Coppola Winery), de a Lasseter Family Wines borai is filmes kötődésűek. És ugyan Kaliforniától kissé távolabb, de kíváncsian várjuk az Angelina Jolie és Brad Pitt provance-i birtokával kapcsolatos folytatást is.

Íme, az én javaslatom éjszakai filmnézéshez:

Bott Judit Határi Furmint-Hárslevelű 2019

Korosabb tőkék bora. Illata édeskésen fűszeres és meleg tónusú. A puha, simogató karakter a szánkban is folytatódik – gondolom, részben a 8 gramm körüli maradékcukornak is köszönhetően. Határozott jegyek, komoly erényekkel. Fiatal még, akár el is tehetnénk, ha lenne türelmünk várni vele.

Erzsébet Pince Tokaji Furmint Birtokbor 2019

Ez a furmint a pincészet legjobb területeinek házasított tétele. Szerkezetét határozott savak adják, amit néhány gramm maradékcukor tesz lágyabbá, kedvesebbé. A birsalma fanyarkássága meleg gesztenyés tónusokhoz társul, így ad egy különleges, egyedi hangulatot és ízvilágot a bornak. Remek egyensúly, kiegyenlített sav-alkohol arány, leheletnyit érdes cserzőhatás érezhető benne. Még nagyon fiatal bor, bőven van benne potenciál. Hordóban érlelődött 8 hónapon keresztül.

Tokaj Nobilis Barakonyi Hárslevelű 2019

Fajtaetalon lehetne ez a bor. Az a tiszta és határozott száraz hárslevelű, amit sokáig nem ismertünk. Hordóban erjedt és érlelődött, aminek csak a jó oldalát látni ebben a tételben. Egyenes vonalú, díszítőízeiben nem tolakodó. Inkább nyomokban zöldfűszeres, mint bármi egyéb.

Csetvei Pince Neszmélyi Pinot noir 2018

Színében még hűvösebb árnyalatot kínál, illatában már érzünk tercier aromákat. Tiszta, határozott és behízelgő egyszerre ez az illat. A pinot noir fajta epressége finom hordós fűszerességgel aláhúzva kínálja magát. Szájban rendkívül harmonikus élénk savakkal, visszafogott tanninnal és hordóhasználattal. Hosszú, eleven és tartós.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)