A népszámlálás meglepő adatokat hozott ki az erdélyi nagyvárosok lélekszámáról. Csak a két, korábban több mint háromszázezres metropoliszt, Kolozsvárt és Temesvárt vizsgálva láthatjuk, hogy mindkettőnek brutálisan csökkent a lakossága. Azt várhattuk volna, hogy a beköltözés, a nagyváros szívó hatása kiegyensúlyozza a nagyarányú elvándorlást. Nos, nem így lett, mindkét város lakossága háromszázezer alá esett, Kolozsváré 286 598-ra, Temesváré 250 849-re.
A magyar lakosság csökkenése még nagyobb arányú, maradjunk Kolozsvárnál, ami vizsgálódásunk tárgyát képezi. Itt 33 603-an vallották magukat magyarnak. Ne menjünk vissza Trianon előtti, 1910-es népszámlálásig, amikor a város hatvanezer lakosából ötvenezer volt magyar, nézzük 1992-őt, amikor 328 602 emberből 74 871 vallotta magát magyarnak. Szívszorító az apadás.
Ugyanakkor az is tény, hogy harmincháromezer fő még mindig egy közepes város lélekszáma, ami meg is érződik a Kolozsvári Magyar Napokon, amikor visszavesszük a központot, s a Mátyás szobor körül csak magyar szót hallani. De érződik ez az abszolút értelemben nem kicsi szám a város vendéglátásában is.
Kolozsváron vannak hangsúlyosan magyar éttermek és más vendéglátóhelyek, legismertebbek a Café Rhédey, a Bistro1568 , a Bulgakov, a Planetárium, Cafe Bleriot, az Insomnia és a Kerék csárda.
De említést érdemel a Koffer kávézó, a tavaly nyílt Kárpátia borház s a református egyház által üzemeltetett, kapuit idén júliusban megnyitó, magyar könyvesbolttal egybeépített Refo kávézó is.
S ne feledkezzünk meg a város vonzáskörzetéről! A Kolozsvár körüli falvakban több magyar étterem is működik. A Csáni Magyarfenesen, a Tamás bisztró és Copfos csárda Tordaszentlászlón, valamint a Bonanza Andrásházán. Utóbbit a minap sikerült meglátogatni.
A Kolozsvár főterétől 15 kilométerre fekvő impozáns fogadó és étterem a Szatmárnémetit Tordával összekötő E81-es főút mellett működik. A parkoló tágas, az épületet körbeölelő lankák a délutáni napfényben festői panorámát nyújtanak. A beltér igényes, rendezett. Az asztalon élő virág, extra szűz olívaolaj, balzsamecet, só- és borslisztszóró.
A konyha a magyar ételekre alapoz, de megjelenik a választékban néhány népszerű román és nemzetközi fogás is.
Kínálnak többek között túrós puliszkát, halászlevet, gulyáslevest, parasztcsorbát, csirkepaprikást, brassói aprópecsenyét, hétvezér tokányt, babfőzeléket füstölt csülökkel, báránypörköltet puliszkával, pacalpörköltet petrezselymes burgonyával, Stroganoff bélszínt, roston sült pisztrángot vagy süllőt grillezett zöldségekkel. A vegetariánus rovatban háromféle gombaétel mellett szerepel a sajtszószos gnocchi, a lilakáposztás falafel s az éttermi étlapokról szinte teljesen kikopott spenótfőzelék is, ami mellé tükörtojást adnak.
A borlap helyi viszonylatban átlag feletti, mintegy harminc minőségi tételt integrál, ezek harmada belsőmagyarországi élvonalbeli pincészetektől való.
Zömük délpannon vörös, Vida Péter, Dúzsi Tamás, a Szeleshát pince, Mészáros Pál és Gere Attila jegyzi őket, de kínálnak három fehérbort is a Royal Tokajtól s a Disznókőtől. Kimérve a temesrékasi nagypincészet borai közül kóstolhatunk négyet. Sajnos csak nagyipari multisöröket tartanak az Ursustól (Asahi tulajdon). Rákérdeztem, a felszolgáló elmondta, hogy kizárólagossági szerződést kötöttek velük, korábban volt Tiltott Csíki Sörük. Nagy kár, annál is inkább, hogy Kolozsvár jelentős kraft-sörfőző centrum, féltucat főzde működik itt, egyikük, a „Bere a la Cluj” ráadásul magyar tulajdonban van. A megszokott töményválasztékból a marossárpataki kisüsti pálinkák emelkednek ki.
Külön kiemelést és elismerést érdemel, hogy ahány felszolgálóval csak beszéltem, mindenki udvarias, kedves és szívélyes volt, mindenki magyarul válaszolt kérdéseimre, a népes felszolgáló csapat tagjai egymás között is magyarul kommunikáltak. Mint megtudtam,
harminchatan dolgoznak náluk, egy ember kivételével mind magyarok.
A csirkehússal töltött hortobágyi palacsinta fősodratú, jól sikerült, a töltelék ízletes, szaftos, a húst nem darálták, hanem vagdosták. (A darált töltelékbe ugyebár sok minden belekerülhet, nem véletlenül szerepel előkelő helyen ez az étel a maradékfelhasználás témában. Itt fel sem merült ilyen stikli.) A mártás is jó ízű, hagyományos lisztes sűrítésű.
A pacalleves sem okozott csalódást, a pacal jó állagú, kellő mennyiségű, a lé sűrűsége is megfelelő. Némi savat még elviselt volna, de ezen hamar segítettem. Egy kevés frissen őrölt borsot is szerettem volna hozzá, de sajnos nem tudtak borsdarálót keríteni, az ipari borslisztről inkább lemondtam. A mellé adott bolti kenyér ropogós héjú, friss.
A konfitált kacsacomb kívül szépen pirult, bőre ropogós, belül omlós. Egy kis só még jót tett neki, mondtam is a felszolgáló kérdésére, hogy minden rendben van-e, hogy alapvetően igen, csak az a só, ami cseppet pluszban van az egyébként ízletes lilakáposztában, mínuszban volt a hús esetében. De ez csak aprócska megjegyzés, boldogan kiegyeznék azzal, ha a kacsacomb műfajban ez a fogás lenne az általános szint a Kárpát-medencében.
Ebédemet tortaformában tálalt mákosgubával zártam, ami mind a vaníliamártás, mind a szépen formázott guba vonatkozásában ütötte a mércét.
Jól főznek a Bonanzában, s ételeiket mérsékelt áron kínálják. A számla egy alkoholmentes sörrel és csomagolással együtt 136 lejre rúgott, ami alig több tízezer forintnál.
Nem véletlenül nagy a hely népszerűsége, s utaznak ki sokan Kolozsvár belvárosából is ide egy ebéd vagy vacsora kedvéért.
Elérhetőségek:
Bonanza étterem és panzió
Andrásháza, 48. szám
Telefonszám: + 40 742 167 676 Honlap: https://www.restaurantbonanza.ro/hu/
E-mail-cím: [email protected]
Borítókép: Hortobágyi palacsinta (Fotó: Borbély Zsolt Attila)
