Erdélyben nem kevés étterem konyhája olyan, mint ahogy a helyi nagymamák főznek.
Borbély Zsolt Attila
2022. 05. 27. 10:43
Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
Az urbanizáció gyökértelenedéssel jár. Ijesztő, de sok mai gyermek nem tudja nagymamáinak leánykori nevét, az ükszülők közül pedig jó, ha egyet vagy kettőt képes említeni. A globalizmus minderre még rá is játszik, a sötétzöld woke-őrület nemcsak a különböző bőrszínű, nemű, szexuális orientációjú és világlátású embereket uszítja egymásnak, hanem a generációkat is. E törekvésnek a csúcsa volt az, amikor mosolygós, aranyos óvódás gyermekekkel énekeltettek egy gyalázatos dalt arról, hogy „a nagymamám egy vén környezetszennyező disznó” (A vérforraló dalocska ma is elérhető a Youtube-on, a teljes észveszejtő szöveg magyar fordítását eddig csak a Facebookon leírhatatlan nevű, nemzeti radikális portál közölte.)
Mindazonáltal térségünkben még tartják magukat a normalitás hadállásai, és a „nagymama” kifejezés asszociációs mezejébe inkább tartozik a szeretet, a gondoskodás, a szívbéli jóság, s nem utolsósorban a főzés, mint a környezetszennyezés.
Megannyi vendéglátóipari egységet neveztek el erre alapozva országszerte, kezdve a szombathelyi, tatabányai, kecskeméti, székesfehérvári illetve soproni Nagymami/Nagymama konyhájától az alsóörsi Nagymama büfén, a fővárosi Nagyi kifőzdén át elegészen a csíkszeredai Nagymama cukrászdáig.
Ugyanakkor, főként Erdélyben nem kevés étterem konyhája olyan, mint ahogy a helyi nagymamák főznek, a konyhán vélhetően nem is dolgoznak szakképzett szakácsok. Az ételek között jól sikerültek és gyengébbecskék egyaránt akadnak, mint ahogy a köznapi nagymamáknak is vannak kiemelkedő fogásaik és kevésbé sikerültek is. Van, aki remek padlizsánkrémet, zakuszkát, tokányt készít, de túl sűrűre rántja a főzeléket, többségük kiklopfolja a flekkennek és rántott húsnak valót, egy kacsamell megfelelő elkészítésével sem biztos, hogy elboldogulnak.
De a házi konyha jellemzően hoz egy tisztes, élvezhető szintet, ami a jóra való törekvésnek köszönhető. Példaként több tucat helyet is említhetnék, álljon itt csak néhány, mint a hargitafürdői Bagolykő, a madarasi Pethő, a nagyenyedi Melinda vendéglő, a kovásznai Otthoni ízek, a csíkszeredai Royal, a gyergyószárhegyi Bogrács vagy a nagyéri Magor csárda.
Legfrissebb élményem e műfajban a Csáni étterem Magyarfenesen. A Kolozsvár vonzáskörzetéhez tartozó ősi magyar falu első említése 1285-ből való, lakosságának elsöprő többsége ma is magyar, a legutóbbi, 2011-es népszámláláson 971 lakosából 878 vallotta magát magyarnak.
A kívülről nem sokat ígérő vendéglő beltere barátságos, az árnyas kerthelység igényes, hangulatos. A konyha fő irányát a magyar klasszikus ételek adják, de a román gasztronómia néhány fogása is bekerült a választékba. A kétnyelvű étlap nem sokat vállal, de azt többnyire teljesíti. Kínálnak népszerű leveseket, főételeket csirke-, sertés- és marhahúsból. A halak tekintetében pisztránggal és lazaccal szolgálnak.Az itallap szűk, de vannak benne vonzó ajánlatok. Mi Tiltott Csíki Sört ittunk, bár választhattuk volna Balla Géza hatféle borának valamelyikét. Tartanak még néhány tételt a Zsidvén működő nagypincészettől, Temesrékasról, valamint Kárásztelekről.Az árak barátságosak, helyenként meglepően kedvezőek.
A honlapon hiába kerestem a magyar nyelvű változat „gombját”, a Facebook-oldalukon az étteremről szóló néhány bemutatkozó sor csak románul olvasható, de az üzeneteik kétnyelvűek, románul és magyarul is szólnak a követőkhöz.A levesek nem élvezhetetlenek, de csalódást keltenek, mind a lé ízmélysége, állaga, mind a beltartalom tekintetében. Kóstoltam pacal- és parasztcsorbát, továbbá bablevest, tapasztalataim szerint az erdélyi nagymamák zöme ezt a műfajt sokkal egyértelműbben uralja.A főételek már jobban sikerültek. A pisztrángot filézve forgatják kukoricadarába és sütik ki, a hal szaftos, jó ízű, sótlan ugyan, de azon hamar segítünk. A pincepörkölttel rokon krumpligulyást, amit pityókatokányként emlegetnek Székelyföldön, sertés- és marhahúsból egyaránt készítik, mi az utóbbit rendeltük meg, ízletes volt. A marhapörköltnek nevezett fogást szerettük, bár inkább hagymás tokánynak mondtam volna, attól a paprikás fűszerezés választotta csak el. A desszert igazi meglepetés volt, egérfarok címszó alatt kerek, könnyed fánkocskákat kaptunk, ízre, állagra egyaránt kifogástalan, pazar házi csipkelekvárral. Az egyszemélyes adag minden túlzás nélkül háromemberes volt.
A Csáni étterem kapcsán Alkonyi Lászlónak a csángó borról írott kiváló esszéje jutott eszembe, aminek konklúziója az, hogy e bornak a fő erénye az, hogy van. Az ilyen fősodratú jobb-rosszabb, de szinte sosem élvezhetetlen ételeket baráti áron kínáló „nagymamás” helyek részei a nemzeti megmaradásnak. Mint megtudtuk a tulajdonosi körbe tartozó, kedves, szívélyes felszolgálótól, a környéken a hagyományőrzés a mindennapok részét képezi, a gyermekek belenőnek a maguk szerves nemzeti közegükbe.Az összélményünk pozitív volt, szerettünk itt lenni, szívesen betérnénk máskor is.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
