Egy szakmai folyóirat szerkesztősége aligha remélhet többet, mint azt, hogy meghatározó módon befolyásolja a maga szubkultúrájához tartozók gondolkodását. A minőségi magyar bor reneszánszának korszakában, az ezredfordulón a Borbarát magazin betöltötte e szerepet, referenciává nőtte ki magát, hatása a magyar borászat önképének kialakításában máig érződik, s az sem lebecsülendő, hogy milyen mértékben befolyásolta a később véleménymultiplikátorokká váló borértők gondolkodását.
A megannyi magas szintű szakmai szöveg 2006 és 2009 között szimbiózisban hatott a szerkesztőség által megrendezett 7×7-es kóstolókkal, melyhez hasonlót azóta sem szervezett senki. Hét szempont szerint válogatták össze az ország legizgalmasabb pincészeteit. A belépőhöz egy igényes kivitelezésű kötet is járt, melyben az adott évben kiválasztott pincészetekről olvashattunk tömör és lényegre törő bemutatót. A sort a „szabadok” nyitották, majd következtek a „kopogtatók”, a „rejtőzködők”’, majd „a nagy is lehet szép”, „a messziről jött ember”, a „szemben az elemekkel” s a „gyökeret vertek” címszó alá soroltak.
E kóstolósorozat második, 2007-es rendezvényén volt alkalmam hosszabban beszélgetni a rejtőzködők közé sorolt Léder Zoltánnal, a Köpcössel, akivel egyébként egy Zwack Open kóstolón ismerkedtünk meg egy évvel korábban. A mára már szabályos rajongótáborral rendelkező borász családi birtokon gazdálkodik azóta is Csengődön. Hadd idézem Alkonyi László gondolatait e csoportról: „Rejtőzködők – Egyesek szemében ők testesítik meg az igazán szabadok csoportját, a többség azonban nem tud – háttérbe szorulásuk miatt – nem is tudhat róluk és boraikról. […] Ha […] a jó értelemben vett profizmust vagy az önmagán túlmutató útkeresést nem várnánk el e csoportba sorolt birtokoktól, ide vehetnénk a kis családi szabadidőkertek megannyi tulajdonosát, hiszen ők is örömből vincellérkednek, s ők is minimális felülettel érintkeznek a piaccal. A rejtőzködők alkotják e könyvben a borászok legszemélyesebb, legintimebb csoportját.” Az első, 2006-os rendezvényen Kaló Imre, Szentesi József, Gajdócsy Szabolcs, Borr Judit, Takács Lajos, Karner Gábor és Losonci Bálint alkotta e csoportot, akinek többsége mára meghatározó ismert alakja a boréletnek.
Szóval jó társaságba keveredett Léder Zoltán, akinek borait a Kárpát-medence megannyi szegletébe vittem már el. Tapasztalatom az, hogy a borivó közönségnek csak parányi része tudja elhelyezni Csengődöt a térképen. Bezzeg akik már a kilencvenes évek elején sorra járták a főváros hangulatos borozóit a Kecskemétitől, a Mórin, Tabdin, Mátrain, Villányin, Tokajin át a Csengődiig, egyből felkapták a fejüket e szépen „csengő” falunévre.
A település hollétével kapcsolatban adja magát a válasz, hogy Akasztótól északkeleti irányban hat kilométerre lelhetjük meg e kedves borfalut. Ez már egy fokkal ismertebb település, főleg az anyaországban, hála a hajdani Stadler-stadionnak, illetve az ország talán legjobb halászcsárdájának, de az érdeklődők többségének még nem esik a tantusz. Itt viszont már olyan viszonyítási pontunk van, mely minden magyar ember számára mond valamit: Akasztó tíz kilométerre esik Kiskőröstől, Petőfi Sándor szülővárosától.
Nem véletlen, hogy miután az Akasztói halászcsárdát már több ízben is meglátogattuk, s valami új környékbeli hely iránt érdeklődtünk, Léder Zoli a Kurta éttermet ajánlotta figyelmünkbe 2010 táján.
El is látogattunk hozzájuk, jó ár/érték arányú, korrekt, katarzismentes, fősodratú ételeket kaptunk. Mivel mindig új helyeket keresek, azóta sem jártunk a kiskőrösi Kurtában. Kurta kocsmából egyébként több is van, ezek közül a szabolcsveresmarti és a fülöpjakabszállási még meglátogatásra vár; a soltiban kétszer is jártunk, igen népszerű egység, melegkonyhát is üzemeltetnek, és kedvező árakon kínálják ételeiket. A győribe is sikerült eljutni, ez tényleg kocsma, de vannak az átlagos választékon túlmutató italaik is. A kiskőrösi az étterem nevet viseli, de valaha kocsma volt ez is. Visszatérésünk apropóját a „pacalvadászat” adta, amikor asztalt foglaltunk, arra is rákérdeztünk, hogy az étlapon szereplő kultikus fogással tudnak szolgálni a valóságban. Az igenleges válasz után döntöttünk csak a Kurta mellett.
A beltér hangulatos, a történelmi Magyarország hatalmas faragott térképe impozáns, baloldalán a Magyar Hiszekegy, jobboldalán idézet a Szózatból. Az egyik falat szépen elrendezett borosüvegek díszítik, az általunk választott terem végében a kandallóban pattogott a tűz. Az asztalon zöld növény, csili-, bors- és sódaráló.
Magyar és nemzetközi konyhát visznek, kínálnak többek között bográcsgulyást, cigánypecsenyét, vörösboros marhapörköltet, lassan sült rozmaringos báránycsülköt szalonnás túrós csuszával és kakukkfüves pecsenyelével, továbbá pisztrángfilét kesudiós pankómorzsában, sült császárt gratinburgonyával és lilakáposzta-golyókkal, érlelt steakeket, palacsintákat, sajttortát és fehércsokimousse-t.
Dicséretes, hogy elsősorban helyi borokat adnak decire kimérve, a Csengődön, illetve Tokajban gazdálkodó Tornyos borháztól, valamint a kiskőrösi Vass és Szentpéteri pincétől, igencsak baráti áron. De más borvidékek sztárborászainak (Konyári, Légli, Etyeki Kúria) nedűi sem kerülnek többe 500 forintnál.
A magyar borkultúrának nagy lökést adna, ha az éttermek nem két-háromszoros, vagy akár négyszeres szorzóval kínálnák a borokat, s ha a minden vendéglátóegységben a borlapot is odaadnák a vendégnek kérés nélkül, elvégre a legtöbben abból választanak, amit eléjük tesznek, sokaknak eszükbe sem jut, hogy borlapot kérjenek. A néhány nagyipari multisör mellett a Szent András főzde nedűit kínálják, jó pont, hogy a csapon is békésszentandrási sört tartanak. A töményitalok között is találunk a szokványos szortimenten túlmutató tételeket, főleg a rum és pálinka műfajban.
A felszolgálási díjat terítéknek nevezik, mint Olaszországban („coperto”), a számla átadásakor nem figyelmeztetik erre a vendéget, egyébként a kiszolgálás kifogástalan, kedves, udvarias, szívélyes.
Az általunk rendelt marhaszegy ízletes volt, a mellé adott steak burgonyát ügyesen fűszerezték, kár, hogy ropogósságát elvesztette. A coleslaw-szerű majonézes káposztasaláta rendben volt, furcsamód nem adtak hozzá répát, pedig az nemcsak látványban, de ízben is hozzátesz az élményhez.
A burgerben két vékonyabb húspogácsa helyett egy vastagabbnak és kevésbé átsültnek jobban örvendtünk volna, de ebben a formában sem volt ez rossz produkció.
A körmös pacal ízre, tartásra kifejezetten jó, színe lehetne élénkebb, fűszerezése, sóssága markánsabb, de utóbbin hamar segítünk. Soha rosszabbat!
A Kurta egyértelműen fejlődött az elmúlt másfél évtizedben, ugyanakkor az is tagadhatatlan, hogy a fogások finomhangolásával lenne még tere további fejlődésnek. Mi szerettünk itt lenni, szívesen betérnénk még hozzájuk egy Kurta módra készült csülökre vagy egy BBQ-oldalasra.
Kurta étterem
Kiskőrös, Csokonai u 51.
Telefonszám: +36 78 414 821
Honlap: https://www.kurtaetterem.hu
E-mail-cím: [email protected]
Borítókép: Kurta étterem Kiskőrösön (Fotó: A szerző felvétele)
