A modern étterem-tesztelés mikéntjét az emberi kultúrtörténet perverz fintoraként egy autógumigyár, a Michelin alapozta meg és finomította a múlt században a mára egyeduralkodónak nevezhető modellig: anonim, elfogulatlan, a szakmát magas szinten ismerő tesztelők elsősorban annak alapján sorolják be az éttermeket, ami a tányérra kerül, szigorú szempontrendszer mentén. Ítéletükben meghatározó a minőségi alapanyag, a konyhatechnológiai tudás, a kreativitás és az adott vendéglátóegység „egyénisége”.
A tesztelési metodikát a Gault Millau kalauz is átvette, a végeredményben a fő különbség az, hogy nagyobb a merítés, és a GM az éttermeket nemcsak besorolja – csillagok és más kategóriák (Bib Gourmand, „tányér”) helyett 20-as pontrendszerben, „szakácssapkákat” adományozva –, hanem jellemzi is őket. Magyarországon ezen az úton indult el 2008-ban az Alexandra kalauz, majd e gyakorlatot folytatta a 2012-ben belőle kinőtt, majd 2018-ban megszűnt magyar Gault Millau, azzal a különbséggel, a szerkesztők minden tesztelt ételt is jellemeztek, nem titkolva edukatív szándékukat. Az idén kettős jubileumot ünneplő Dining Guide, térségünk legnagyobb múltra visszatekintő étterem-kalauza rangsorol és jellemez, de ételkritikákat nem közöl.
Belső-Magyarországon ez idő tájt a vendéglátó szakma és az ínyenc közönség két rangos kalauz mentén orientálódhat, az egyik az imént említett, negyed évszázada létrejött Dining Guide, mely huszadjára hirdeti ki az Év étterme titulust kiérdemlő vendéglátóegység nevét, a másik a 2022 óta nálunk is megjelenő Michelin-kalauz.